Edit Sweet:
Szívünk mélyén...
Félsz szeretni szívből, igazán... ez fáj nagyon! Nem bízol bennem, és magadban sem!
Küzdesz, vívódsz, de mind ez hiába! Félsz, tudom.
Nem így akartuk, mégis ez lett belőle: szerelem, vágy, már-már szenvedély.
És, hogy a holnap ígér-e még, már nem érzem igazán... Nem tudom.
Régen szerettünk ennyire, talán ez kettőnk között a kapocs.
De az élet túl kegyetlen hozzánk... Tudom, érzem, s te is tudod.
Nem akarsz elveszíteni, és én sem téged! De mindketten tudjuk, a vége mégis ez lesz...
Hiába nem akarod, és hiába nem akarom.
Lelkünk talán megbékél egyszer, de szívünk nem nyugszik majd soha,
Mert gyötrődve bár, de szeretünk, s ez mindennél jobban kell nekünk.
Bezárom szívem mélyére ezt az érzést, és a kulcsát nálad hagyom.
Talán egyszer kinyílik ez az ajtó újra, és visszatér a szerelem... mert akarod, s
akarom!
Szívünk mélyén...
Félsz szeretni szívből, igazán... ez fáj nagyon! Nem bízol bennem, és magadban sem!
Küzdesz, vívódsz, de mind ez hiába! Félsz, tudom.
Nem így akartuk, mégis ez lett belőle: szerelem, vágy, már-már szenvedély.
És, hogy a holnap ígér-e még, már nem érzem igazán... Nem tudom.
Régen szerettünk ennyire, talán ez kettőnk között a kapocs.
De az élet túl kegyetlen hozzánk... Tudom, érzem, s te is tudod.
Nem akarsz elveszíteni, és én sem téged! De mindketten tudjuk, a vége mégis ez lesz...
Hiába nem akarod, és hiába nem akarom.
Lelkünk talán megbékél egyszer, de szívünk nem nyugszik majd soha,
Mert gyötrődve bár, de szeretünk, s ez mindennél jobban kell nekünk.
Bezárom szívem mélyére ezt az érzést, és a kulcsát nálad hagyom.
Talán egyszer kinyílik ez az ajtó újra, és visszatér a szerelem... mert akarod, s
akarom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése