2012. október 17., szerda

A végtelen...



Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.
 
 
(Gyurkovics Tibor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése