Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik
elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk.
Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük
az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki
helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos
hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem
állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így
gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a
boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése