Minden lépésed...

Minden lépésed tánc,

Minden hangod egy dallam.
Dolgozik bennem a hajlam,
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy.

(Ákos)

Végtelen...

Végtelen ébrenlét,

Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.

 

(Ákos)

Neked...

Neked soha el nem felejtem,
Hogy kimondasz dolgokat helyettem.
Te vagy a hang, te vagy a fény,
Melyben újjászülettem.
 

(Ákos)

Egy-egy békés gondolat...

Reszket a föld, ha hozzám ér
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy.
 

(Ákos)

Én mindig szeretni foglak...

Vigyázz a szóra, melyet küldök:
Én mindig szeretni foglak,
Maradj meg titkos jelszavamnak,
Maradj meg védő csillagzatomnak!
 

(Ákos)

Pillantásod...

Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.

(Ákos)

Ágai Ágnes: Erósz partja felől

                                                                                 

Két lélek simul össze.

Szorosan, eggyé melegedve.

A test kérdez, a lélek válaszol,

Beszélgetnek egymással.

Az anyag a szellem nyelvén.

Értik egymást.

Percekbe zsúfolt végtelenség.

 

Ágai Ágnes: Erósz partja felől

                                                                                

Fekvő helyzetben, vízszintesen

más vagy, más vagyok.

A bőr a bőrhöz ér.

Több, mint érzékiség, éteriség.

Bizonyosság. Leállított idő.

A percek nem telnek.

A mulandóság érvényét veszti.

Levetve minden sallang,

minden öncsalás, minden külmáz.

Ártatlanok vagyunk,

akár az újszülöttek.

Ágai Ágnes: Erósz partja felől

                                                                                    

Ágai Ágnes: Erósz partja felől

 

Amikor az ajkak szétnyílnak,
és a csók végigfut a gerincen,
a kéz végigpásztázza a testet,
hullámzik a tér,
a tárgyak összedőlnek,
a magas a mélybe zuhan,
a mélység a felszínre tör,
omlás és emelkedés
megbillent tengelyén
minden másutt van,
de minden helyére kerül,
mert rend van a szédületben,
rend a káosz ősi törvénye szerint,
ahol a végletek
egymást kioltva összeérnek.

Oh, bárcsak érinthetnél!

Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!

 

(Ákos)

Várod azt, hogy megérintselek...

 

Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.

 

(Ákos)

Itt vagy velem...

 

 

Ó, az illatodban ülve várok egész nap
Hogy szádban hozd el éltető vizemet
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok veled.

 

(Ákos)

Tudom...

Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal.
Én csak írom, de te magad vagy a dallam,
Ami mindkettőnkben lüktet.

 (Ákos)

Tested menedék...

Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég.
A selyem és a méz,
Vagy ha a kéz ölelni kész.
Vágyad hatalom,
De legyél a vigaszom,
Jutalmad vagyonom,
Rész helyett egész.
 

(Ákos)

Ha karomba zárlak téged...

Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel,
A világ csak rángat engem, a karod ringat el.

 

(Ákos)

Belőled ennyi nem elég.

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég.

(Ákos)

 

Mit mond a szerelem?

Mit mond a szerelem?
Azt mondja, érezz.
 

(Ákos)

Szeretlek, mert...

Szeretlek, mert...

 

Szeretlek mert más vagy, mint a többi
Senkihez sem hasonlítható
Szeretlek, mert úgy tudsz felém jönni,
hogy a torkomban - jaj - elakad a szó.

Szeretlek, mert te is szeretsz engem
s végtelen vagy, mint a messzeség
Szeretlek a zajban és a csendben
és ahogy senkit nem szerettem még.

Minden szép földi kincs te vagy nekem
Gyönyörű ház, gyönyörű kert
azért van, hogy mindig ismételgetem

Szeretlek, mert ...
Szeretlek, mert ...
Szeretlek, mert ...

Szeretlek, mert úgy tudsz tündökölni,
mint napsugár a nyári rét füvén.
szeretlek mert más vagy, mint a többi,
vagy legalábbis másnak látlak én.

Minden szép földi kincs te vagy nekem
Gyönyörű ház, gyönyörű kert
ezért van, hogy mindig ismételgetem

Szeretlek, mert ...
Szeretlek, mert ...
Szeretlek, mert ...

Szeretlek, mert úgy tudsz tündökölni,
mint napsugár a nyári rét füvén.
Szeretlek mert más vagy, mint a többi,
vagy legalábbis másnak látlak én.

 

 

(Cserháti Zsuzsa)

A fő gondolat...

Az első gondolat az, hogy amikor az ember beleszeret valakibe, akkor tulajdonképpen azon jó és rossz tulajdonságaiba szeret bele, amik a saját származási családjában el vannak nyomva. Ezek a tulajdonságok a rózsaszín ködön át csodálatosnak tűnnek. Ezek köztünk különbségek. Ő ilyen, én meg olyan vagyok. Pont azért vonzódom hozzá, mert az, amilyen ő, belőlem hiányzik. Később azonban ez a tulajdonság elkezd ijeszteni, taszítani, irritálni. A fő gondolat az, hogy a társunk épp azokra a tulajdonságokra tereli a figyelmünket, amelyekben mi magunk nem vagyunk eléggé kidolgozva. Ha ezeket a tulajdonságoktól, értékektől magunkban rettegünk, elutasítjuk, akkor később az ilyen tulajdonságokkal bíró párunkat is el fogjuk utasítani.

 

(Pál Ferenc)

Az őszinteség harmónia...

Az őszinteség lelkiállapot, az ember valódi szándékainak tükre. Szavaid pontosan közvetítsék elképzeléseidet, mondataid ugyanakkor sugározzák érzéseidet. Az őszinteség harmónia a külvilág felé leadott jelzéseink és ki nem nyilvánított érzelmeink között.
 

(Lewis Benedictus Smedes)

Lélek...

Talán ez az egyik legizgalmasabb dolog. Amikor egy ember levetkőzik előtted, nem durván a bőrét mutatva meg, hanem a lelkét: finoman kibújik a valamelyik rárakódott szerepéből. Ez az igazi meztelenség, az őszinteség.

 

(Berniczky Konkoly Edit)

A pozitív gondolkodás ereje

A pozitív gondolkodás ereje

 

Oly gyakran hallani manapság a pozitív gondolkodás fontosságáról, hogy szinte már közhellyé válik. De vajon tényleg mindenki tudja, hogy mit jelent valójában? Semmiképp sem azt, hogy reggeltől estig széles vigyorral azt kell mondogatni: Minden nagyon szép!

 
A 12 CSILLAGJEGYRE JELLEMZŐ GONDOLKODÁSMÓD

 
KOS
Pozitív beállítottságú. Szereti a kihí­vá­sokat. Akkor érzi jól magát, ha valamiért hadakozhat. Ha nehéz helyzetbe kerül, akkor azonnal cselekszik, nem mérlegel, így lehet, hogy nem a legjobb megoldást választja, de olyan vehemenciával vág neki, hogy senki nem kételkedik a sikerében.

BIKA
Ha nem is pesszimista, de általában mindig a rosszat veszi előbb észre. Különösen az anyagi jellegű problémáktól fél. Az emberekkel legtöbbször jól kijön, s ha valami baj éri, kifelé nem mutatja a zavarát, így a környezete meg van győződve arról, hogy erős és legyőzhetetlen.

IKREK
Hol bizakodó, hol meg depressziósan mélyponton van. Könnyen keveredik kínos helyzetbe, mert mágnesként vonzza a bajt. Főleg saját figyelmetlenségével. Szorult helyzetéből pedig többnyire kibeszéli magát.

RÁK
Van, amikor föl sem veszi a tragédiát, máskor meg apróságokon is képes hónapokig rágódni. Ha baj van, azt várja, hogy valaki majdcsak kisegíti. Egy-egy kudarc után még évekig emészti magát a történtek miatt.

OROSZLÁN
Nincs hozzászokva a kudarchoz. Nemcsak a játékban, az életben sem tud veszíteni. Ha tehát falakba ütközik vagy csalódás éri, ha valamiről le kell mondania, azt sorstragédiaként éli meg.

SZŰZ
Eleve pesszimista, így csöppet sem csodálkozik, ha valami nem sikerül. Nem kezeli tragédiaként, ha valamitől meg kell válnia, vagy ha valami nem az elképzelé­sei szerint alakul. És nem is számít senkire, egyedül próbál mindennek a végére járni.

MÉRLEG
Igazi konfliktuskerülő alkat, úgy véli: inkább tartsák gyávának, de elmenekül a bajok elől, vagy ha ez nem sikerül, hát addig halogatja a döntést, amíg a probléma végül magától megoldódik (meg¬érkezik a segítség).

SKORPIÓ
Igazi válságkezelő típus. Akkor van elemében, amikor vészhelyzet van. Nemcsak a saját problémáira talál gyorsan megoldást, hanem mások bajait is ügyesen orvosolja. Kíméletlenül őszinte, és rendkívül vakmerő. Az az elve, hogy "a műtét is fáj, de ha életet ment, szükség van rá".

NYILAS
Optimista. Már majdnem összedől körülötte a világ, de még mindig nem hiszi el. S amikor a tények meggyőzik, igyekszik olyan elméletet gyártani, ami elfogadhatóvá teszi a helyzetet. A bajban ő így érvel: "Ez a karmám! Azért van, hogy tanuljak belőle."

BAK
Az örök túlélő. Eleve úgy indul neki mindennek, hogy az neki biztosan nem sikerül. És ha bekövetkezik a baj, nem is kesereg miatta, hanem nekilát, és újra felépíti az életét.

VÍZÖNTŐ
Kalandvágya éppúgy bajba sodorhatja, mint a kiszámíthatatlansága, és lázadó természete. Sokszor még élvezi is a veszélyt, mert ilyenkor megcsillogtathatja éles logikáját, kipróbálhatja, milyen hathatós fegyver, ha a szokásostól eltérő lépésre szánja el magát.

HALAK
Vallja, hogy a jót csak a rossz ismeretében lehet értékelni, így nem is lázad, ha kellemetlen helyzetbe kerül. S mert hisz a szerencsében, a segítség általában meg is érkezik.

(astronet)

Vércsoport horoszkóp

Horoszkóp vércsoport szerint

1934-ben egy japán pszichológus rájött, hogy a vércsoport és a jellem összefügg egymással.

 
„A“ vércsoport – Hivatását lelkiismeretesen látja el. Gyakran kerül ki közülük úgynevezett csúcsmenedzser. Tökéleteset szeretne nyújtani szinte mindenben. Környezete megbecsüli, a felszínességet semmiben nem ismeri. Vagy szenvedélyesen csinál valamit, vagy sehogy. Alkalomadtán kevésbé tűnik barátságosnak, mivel az köti főleg, amivel épp foglalkozik. Sem barátságot, sem szerelmet nem köt addig, míg meg nem győződik arról, hogy a legjobbat választotta. Ha viszont döntött, a végsőkig kitart.
 
 
„B“ vércsoport – Gyengédségét, tapasztalatát durva köpönyeg alá rejti. Nem lehet gyorsan kihozni a sodrából. Önmagával szemben is magas követelményeket támaszt. Ugyanúgy türelmetlen és egyáltalán nem elnéző a környezetében élők hibáival, gyengeségeivel szemben is. Erős hajlama van a féltékenységre. Érzelmi kapcsolatait is teljesen hibátlanul, minden kivetnivaló nélkül akarja megélni. Féltékenysége nem beteges vagy eltúlzott, hanem abból ered, hogy ideált képzelt magának, azt megvalósulva szeretné látni.

 
„AB“ vércsoport – Nem bonyolult természetű emberek. Érzelmi életük szinte sosem jut nyugvópontra. Erősen függ hangulataitól, érzelmeitől. Kapcsolataiban is állandóan kétségek gyötrik, gyakran alaptalan félelmek áldozata lesz, s ilyenkor érzelmei a holtponton vannak, mély depresszióba merül. Saját véleményéhez nem ragaszkodik túlzottan. Az egyhangúságot szinte utálja. Az érzelmek nagy jelentőségűek számára. Nem akar a másik fölött uralkodni, sőt úgy tudja alárendelni magát a másik akaratának, hogy közben boldog.

 
„0“ vércsoport – Intenzív érzelmi életet él. Szinte állandóan kapcsolatot keres másokkal. Ez a készsége segíti az üzleti életben is. Sok film-, tévésztár is ebbe a vércsoportba tartozik. Üzleti szimata félelmetes erejű energiája, aktivitása a gyökere a siker utáni vágynak. Sohasem adja fel. A szerelemben általában sikeres. Kedvezőtlen esetben az ész elnyomja nála az érzelmeket, s ilyenkor képes érdekházasságot kötni – persze a partnerét ilyenkor is biztosítja érzelmeiről.

Nem születtem varázslónak

Bagi László Hezekiah
NEM SZÜLETTEM VARÁZSLÓNAK


"Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok..." - mondhatnád te is, talán így gondolod. Csodát tenni nem tudsz, vagy olykor talán mégis, mikor arcod mosolyt szül, szemed belső tüzet tükröz, s szavaidat a szíved súgja neked.

Mert mi a csoda?

Amikor együtt nézel a napfénnyel a fákra; amikor a szél megborzolja a hajad, s a szabadság illatát érzed, szinte szárnyalsz, s a gondolatod bárhová elér; amikor "meglátjuk" a láthatatlant a megnyilvánulások mögött, s így annak látjuk őket amik valójában; amikor nem titkoljuk érzéseinket, s ha kell utat engedünk a könnynek, vagy éppen engedjük, hogy az öröm érzése töltsön el bennünket; amikor együtt érzel embertársaddal, s megérted az ő szíve titkait; amikor egy mozzanat, mely valódból tör a felszínre a másik lelkéig ér, s megsimogatja őt.
Mindannyian képesek vagyunk rá, s mindannyian hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, s csak élni, de nem megélni az életet, átélni a pillanatot.

Minden nehézség tanít valamire, s minden lecke által többek leszünk. A sors nincs kőbe vésve, lehetőségeket rejt magában, s iránya rajtunk is áll. Mégis gyakran érzed úgy, hogy mélyponton vagy, gondok és szomorúság költözik a te házadba, s azt gondolod: "Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltűntethetek..."

Ha ily eszközöd nincs is, de olyan képesség birtokában vagy, mellyel átformálható a lét, könnyebbé tehetőek az anyag terhei, széppé s áldottá a lélek útja. Ennek egyetlen, ám leggyakrabban a legkomolyabb nehézségét az adja, hogy csak utalásokat találsz rá, iránymutatókat, de végső soron önmagadnak kell felfedezned, egyszerűen azért, mert tebenned van. Azonban ha időt és energiát szentelsz e megismerésnek, akkor nemcsak hinni, de tudni is fogod, hogy "vannak még csodák..."
Mert Te magad is az vagy!

Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű

Illyés Gyula:

Gyönyörű, gyönyörű

Hátam mögött - szívem is hallja
törik az őszi fű
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ
mihelyt része vagy.

Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy
a szívem is ragyogó, gyönyörű!

Ködös őszi táj ez a szív
de ha Nap besüt
üveges lombja fölragyog
tündöklik mindenütt.

Amikor elmúlik a fiatalság...

Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek.
 

(Rabindranath Tagore)

Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!

Konsztantyin Mihajlovics Fofanov

 

Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!

 

Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
A tűnődő természet hervadása,
kora reggel az ősz ködgomolyag,
a búcsúzó fények, a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
az álmos erdőt, ha a komor évszak
leheletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókadt minden, de a kései
virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen halálnak
még fénylőbben vágynak tündökleni.
Vagy kimegyek a ritkuló berekbe:
bíborban ég, átlátszó s hallgatag.
Csóvát vetett az alvó tetemekre
immár a szeptemberi virradat!...
Vagy a folyóhoz megyek - csupa hullám,
ólmos habok lomhán türemlenek.
Csöndes, szelíd harmónia borul rám,
és álmaim gyönyörrel teljesek...
Megsajdulnak felejtett veszteségek,
de nincs bennük se gyötrelem, se vád,
homályosak, mint őszi csöndben ébredt
álomlátások, édes aromák.
És elnyerem megint a kurta békét,
könny fátyolozza megint szememet...
S ragyog az élet fénylő jelenésként,
ragyog, mint megfejtett édes jelek...

(Lator László fordítása)

Október...

Októberben van néhány nap, amely majdnem tökéletes. Az ég kifeszül a fejünk fölött, tiszta kék, olyan mély és makulátlan, hogy minden megszépül tőle. Az országút mentén vörös, arany, rozsdabarna, bordó és narancsszínben játszanak a fák. Minden szín neonfénnyel ragyog, lüktet a nehéz, aranyló napfényben.
 

(Laurell Kaye Hamilton)

Végh Mária: Évszakok

Végh Mária:
 

Évszakok

Tavasz, mely új életeket,
megújulást fakaszt
Bimbózó aranyág,
Nyíló kék ibolyák
A legszebb évszak nekem
- Legjobban ezt szeretem.

- Ó nyár! - ringó csónakok
csillogó vízben pancsolok,
Fényesített csillagok
Forró ajkat csókolok
Mámorokba bódulok,
A szép nyárnak hódolok!

Őszi lágy fények,
Istentől kapott színek,
Visszanéző tekintetek
Integető fellegek,
hordóillatú bánatával
Nagyon - nagyon szeretem!

Tél csillogó fehérsége,
Metsző hideg tiszta íze,
Millió szárnyon a csoda
Ünnepeknek illata
Takarómnak lágy ölén
Ezt is úgy szeretem én!

 

Szép Ernő: Falevél

Szép Ernő: Falevél

-részlet-

 

 

Süt a nap,csendesen, a fák hervadt lombjukkal, a legnemesebb fejdísszel az ünnepség és a gyönyör mozdulatlanságában állanak , és úgy hullatják a levelet, mintha álmodnának. Az út betakarózott az ősz gyönyörű szőnyegével, mintha Perzsia legfinomabb kezei babrálták volna össze ezt a szőnyeget,

amelyben sűrűn bújnak össze a lehullott levelek , és rejtegetik a zörgést

a léptek elől. A gyep széle is végig van ejtve levelekkel , olyan, mint a leterített zöld nagykendő , amelynek a szélét sárgával , pirossal, lilával cifrázták. Jön a levél a fáról a földre , jön, jön.

Van ennél gyönyörűbb a világon?

Mily fájó módon megfoghatatlan pillanat,mikor egy-egy levél elszakad az ágról, útjának milyen angyalian gyöngéd vonala van a levegőben, mily érezhetetlen édes megadással, mennyországi szelídséggel teszi le magát a földre. Mintha a lemondás elandalodott pillangói lennének a hulló falevelek , vagy egy más világ gyöngéd madárkái , akik csak lefelé szoktak szállani.

 De szép, Istenem, de szép !

 

Mihail Eminescu: Ó, jössz-e már?

Mihail Eminescu:
Ó, jössz-e már?

Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szelíden, szép szelíden.

Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken!
s fölemeltelek, drága társ,
hogy messze láss, hogy messze láss.

Vannak e földön mindenütt
szép nők: szikrákat szór szemük,
de mint te, oly kedves, komoly
nincsen sehol, nincsen sehol.

Te vagy a lelkem, életem:
tündökölsz tisztán, fényesen:
hol is találnék csillagot,
mely így ragyog, mely így ragyog?

Késő ősz van, csillan a dér,
halkan csörren a holt levél,
didereg a puszta határ -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

(Képes Géza fordítása)

...keressük a fényt.

Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a
fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen.

“Arra gondolj...

“Arra gondolj, hogy megvan, amire vágysz. Ne a vágyad hiányára gondolj, hanem képzeld el, hogy megvan, amire vágysz. Mert addig, amíg csak a vágyad hiányát érzékeled, amíg szüntelenül ez jár az eszedben, nem leszel boldog.”

 

(Fejős Éva)

Érezni, hogy fontos a másik...

“A hiány maga, a szó és a mögötte rejlő értelem, érzelem. Mindenki ismeri, mindenki tapasztalja, szinte nap mint nap. Mindenki valami rossz dologra gondol, rosszként éli meg, mikor hiányzik neki valami vagy valaki. De ha belegondolunk a hiány az egyik legőszintébb dolog. Nagyon mélyről jön, és még ha nem gondol rá az ember, még ha eltereli a gondolatait, akkor is ott van benne. Nem lehet megjátszani magunknak, nem tudjuk magunkra erőltetni. Igazából örülni kellene a hiánynak, és élvezni a hiányérzetet, abban a tudatban, hogy van miért várni, van mire várni vagy kire várni. Érezni, hogy fontos a másik és hogy milyen jó lesz majd újra látni, mert ha valaki tényleg hiányzik, és nem csak dobálózik ezzel a szóval, máris van értelme várni a jövőt, hogy újra átéljük, hogy viszont lássuk és érezzük újra azt, ami nem hagy nyugodni a nap minden percében…”

 

Jószay Magdolna: Most kell...

Jószay Magdolna:

Most kell...

Most kell, hogy jót tégy,
most törekedj arra,
hogy angyal légy,
most légy lankadatlan,
most légy pótolhatatlan,
és mosolyogj, mosolyogj...

most adj vigaszt, reményt,
simogasd szíved melegével
a rád szoruló gyengét,
most segíts, ha hívnak,
most eredj, ha várnak,
és mosolyogj, mosolyogj...

most áldj, ha erre kérnek,
most bocsáss meg mindazért,
mit ellened elkövettek,
most hallgasd a panaszlót,
vigasztald a gyászolót,
és mosolyogj, mosolyogj...

most mondd ki: szeretlek,
s ha mondod, érintsd őt meg…
mert a Most az most van,
soha vissza nem tér,
és ki érzi, ki tudja,
életünk gyertyája
vajon meddig ég még...

 

Edit Sweet: Szívünk mélyén...

Edit Sweet:

Szívünk mélyén...

Félsz szeretni szívből, igazán... ez fáj nagyon! Nem bízol bennem, és magadban sem!
Küzdesz, vívódsz, de mind ez hiába! Félsz, tudom.
Nem így akartuk, mégis ez lett belőle: szerelem, vágy, már-már szenvedély.
És, hogy a holnap ígér-e még, már nem érzem igazán... Nem tudom.
Régen szerettünk ennyire, talán ez kettőnk között a kapocs.
De az élet túl kegyetlen hozzánk... Tudom, érzem, s te is tudod.
Nem akarsz elveszíteni, és én sem téged! De mindketten tudjuk, a vége mégis ez lesz...
Hiába nem akarod, és hiába nem akarom.
Lelkünk talán megbékél egyszer, de szívünk nem nyugszik majd soha,
Mert gyötrődve bár, de szeretünk, s ez mindennél jobban kell nekünk.
Bezárom szívem mélyére ezt az érzést, és a kulcsát nálad hagyom.
Talán egyszer kinyílik ez az ajtó újra, és visszatér a szerelem... mert akarod, s
akarom! 

 

 

A szabadságról

A szabadságról

A valódi szabadság a lélek szabadsága, a legnagyobb adomány amit az ember önmagától kaphat. Ez a belső szabadságharc koronája, a legnagyobb egyéni diadal amellyel ember bírhat. A félelemmentes, boldog élet az, amikor korlátok nélkül önmagunk lehetünk, amikor nem adunk hatalmat senkinek érzelmeink és gondolataink fölött, amikor megfelelési kényszer nélkül élünk, s a spontán boldogság a miénk.

Legtöbben félelemben élik le az egész életüket, s bár leírva rettenetesnek tűnik, a félelem tárgya legtöbbször nem a "Sors", "Isten" vagy bármilyen más felsőbb hatalomnak vélt erő, hanem a közvetlen környezetük, vagy a párkapcsolatuk.

Csak kivételes esetekben fordul elő, hogy nem az egymástól és önmaguk őszinte felvállalásától való félelem a legerősebb erő a párkapcsolatban, hanem a szabadság és az elfogadás. Mindketten félnek attól, hogy a megfelelések, elvárások közösen felállított, önként vállalt, nem egyenrangú szabályait megszegve a másik büntetéssel vagy szeretetének megvonásával torolja meg. Mi nők hajlamosak vagyunk arra, hogy gyakrabban vállaljuk a "bűnbak" szerepét, míg a férfi jóval nagyobb "bűneinek" elkövetésén könnyen túllép a párkapcsolat. A nő általában egy apró hiba miatt is rosszul érzi magát, de alapvetően mindkét fél retteg, hogy ha ezt vagy azt elkövet a másik ellen, az majd nem szereti őt, s érdemtelenül a szeretetre magára marad. De tényleg ez lenne a szeretet?

A valódi szeretet szabadság, szárnyalás, önfeledt létezés és boldogság egyszerre.

A szabadság az én olvasatomban azt jelenti, hogy nem félek megélni önmagam, nem félek az élettől, vállalom minden tettemért a felelősséget, tudatában vagyok annak, hogy kizárólag magamnak és az "Égieknek" tartozom elszámolással, nem egy másik embernek, főleg nem annak, akit a társamnak nevezek. Nem érzem rosszul magam, ha hibákat követek el, nem engedem meg a másiknak, hogy bármiért is felelősségre vonjon, nem szorongok, bátran élem meg a mindennapokat és ezt ajánlom fel a másiknak is. Önbecsülésem és mások megbecsülése egyformán fontos számomra, hiszek magamban és az Életben. Tudatában vagyok annak, hogy elég jó vagyok mindahhoz, amivel dolgom van ezen a bolygón, hogy mindenhez pontosan annyi jogom van, mint bárki másnak és élek minden pillanat adta lehetőséggel. Bízom magamban, a Gondviselésben, bátran elengedek bármit és bárkit ha kell, nem ragaszkodom az elképzeléseimhez, nyitott vagyok a változásra és önmagam megváltoztatására. Hiszem, hogy e röpke emberi lét, ami megadatott nekem felbecsülhetetlen kincs a szabadság és szeretet megélésre, s ekként is bánok vele, hisz az élet is csak akkor bánik így velem.

(Írta: Agatha Seymour)

Hulló falevelek

Hulló falevelek

Dér csipkedi arcunkat mikor reggel, kimegyünk,
Hulló falevelek is az őszt jelzik minekünk.
Már elmúlt a nyár, szélfútta napok következnek,
A vándormadaraink is messzi útra keltek.

Viruló természet téli álomra készül már,
Elvétve bújik csak előre egy kis napsugár
Hogy melengesse szívünket egy kis időre még,
Visszagondolva nosztalgiázva nem olyan rég

Mikor még a felhők elbújtak fent a magasba,
Hogy a napfény szívünket tündökölve ragyogja
Be és örömteli derűs vidámságot hozzon,
Hogy Szerelmes szívünk viszonzásra vágyakozzon.

Őszi falevelek hullnak, a vándor is pihen,
Leveti poros csizmáját, és jövőnek üzen:
Tavasszal útra kelek, ha zöldell már a határ,
Amikor visszaérkezik sok költöző madár.

Addig pihenjünk, álmodjunk magunknak szép jövőt,
A természet megújulását, újra ébredőt.
Ősz és tél ne hozzon senkinek szomorúságot,
Inkább derűsebb ébredést és sok boldogságot.

 

 

 

 

 

 

 

(Valentinus)

Végh Mária: Tévedsz

Tévedsz

Tévedsz, hogyha azt hiszed
A szerelem csak játék
Vagy lobogó fáklya
Mely ujjaidra ráég.
Nagy dolog a szerelem
S hogy múlnak az évek
Még nagyobb lesz, meleg kendő
Úgy betakar téged.
Erő elszáll, szépség hervad
Jön az ősz, a tél is
Aki szeret melletted lesz
Megbecsül majd mégis.
Az életet véges - végig együtt kell leélni
Úgy válik el, mit ér a nő, és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani
Kacagni, és sírni
A szerelem dal
Mit együtt kell megírni.

 

(Végh Mária)

Kun Magdolna: Őszi dér

Kun Magdolna:
Őszi dér

 

Ugyanúgy szeretlek ma is,
ha búvik a nap, s köd szitál,"
ha tavaszt csaló virágszirmon
táncot jár az illatár,
ha tél havába tapossák
az őszbesárgult levelet,
ha senki nincs már mellettem,
ki megfogná a kezemet.
Ugyanúgy szeretlek akkor is,
ha por fújja be léptedet,
ha sóhajtásnyi emlék maradsz,
mit nem színez, csak képzelet.
Ha édes alkony halk csendjében
összeér a két kezünk,
ha két csillagból egy csillaggá
nemesül a szerelmünk,
ha derült égen felhők űzik
az elkószáló fényeket,
ha minden óránk s minden napunk
fájdalommal vértezett.
Mert én akkor is szeretlek, ha már,
Halványan pihen a táj,
de tested forró emléke
ott is utolér,
ahol megvetette lábát
az őszi dér