A lélek szimfóniája....

A lélek szimfóniája....

 

Hosszú idők némaságát a körülöttünk végbemenő változásainak morajlása függesztette fel. Szavaim most leginkább azokhoz szólnak igazán, kik még önmagukat és önnön értékeiket keresik a külső világ délibábjában.

 

Amit most a következő soraimban átadok, se nem újak, se nem forradalmiak, de valahogy mégis késztetést érzek, hogy leírásra kerüljenek. Folyton vizsgálod a környezeted, hogy találj valamit, de van egy rossz hírem a mindent átíró pillanatot nem ott lelheted meg. Hanem akkor,amikor veszteséget szenvedsz, mikor megállítanak, amikor szenvedsz, amikor elvesztél. Hiszen ezen pillanatok alázatra és elmélyülésre késztetnek Téged. Elkezdesz másként tekinteni, az egész eddigi életedre.

 

Az ilyen „elveszett” pillanatokban, új dolgok, lehetőségek bontanak szirmot, amelyben meghallhatod legbensőbb SAJÁT, igazi dallamod. Fájdalmas eme találkozás, de egyben felemelő is, hiszen LÉTezésed új szintjére emelkedhetsz fel. Keményen hangzik majd talán, amit most mondok, de Neked sem hazudhatok. El kell pusztítanod azt a világot magadban, melyben az EGO-d diktálta motivációk voltak a mérvadók. Az életed többről szól, mint az „ÉN”-ről, hiszen te a „MINDEN” vagy, forrás, erő, teremtő, ami akkor lép működésbe, amikor a szíved a helyére kerül.

 

Sok fájdalmad és félelmed fog a felszínre törni, mert az Ego megpróbál majd túlélni, de ezen idő alatt is tudnod kell, hogy szíved legyen hálával teli, mert eltévedni és megbotlani nem bűn, hiszen nem az határozza meg személyiséged mélységét, hogy a döntés, amit hoztál, rossz volt-e, avagy jó, hanem ahogyan végül Te reagálsz a saját tévedéseidre! A harcod önmagaddal a legkeményebb kihívásod, azonban idővel arra is rájössz majd, hogy valójában nem is kell csatát vívnod, mert maguktól olvadnak le a falak, ott ahol a lélek és a szív egy helyen lakozik. A segítő erők ilyenkor, valahogy mozgásba lendülnek és nem a korlátaidra kezdesz el végre koncentrálni, hanem arra, hogy egy vagy az úttal, amin alázattal járva a lélek megdicsőülést nyer jutalmául.

 

A csend mélyébe kell hatolnod, elveszned és átadnod magad, ahol rájössz minden idő és tett, amit eddig a körülményeknek való megfeleléssel töltöttél, csak hamis Énképek zavarodott halmaza volt. Csak egy helyen lelhet békét és megnyugvást a lelked, amikor szívbéli önmagadban… igazi önmagadra lelsz…! Csak meg kell hallanod lelked dallamát.

 

 

Felejtsd el azt az embert, aki a múltban voltál, hiszen elégedetlenséged forrása, ami távol tart vágyaidtól csupán egy valami lehet, -és az nem a körülmény!- hanem Te saját magad!!!!

 

Az emberek zöme, mindig a nyitott ajtót keresi, és csak akkor akar belépni, ha nyitva látja azt. Ilyenkor egy dolgot azonban valahogy mégis elfelejtenek, a megfelelő kulcs nyitja ki az ajtót, -még csukott szemmel is!-, mert a SZÍV A KULCS (!!) a zárba. Ez kinyithatja előttünk azt az ajtót, amit nekünk rendelt a sors.

 

Válaszútjainkon nem a szemünket kell használnunk, hogy tudjuk hová is tartunk, a szívünket kell a helyén tartanunk. Egy helyen és egy időben kell jelen lenni a léleknek és a szívnek, hogy a célunk, végül elérjük.

 

(Lődi Adrienn)