Emlékezés a szeretet hullámhosszán
Ősz van, ami számomra az év utolsó, de legszebb mosolyát jelenti. Ebben a békés mosolyban úgy érzem, mintha lelassulna az idő. Megállásra késztet, nézem az őszi színekben pompázó hulló faleveleket, melyek megmutatják, hogy milyen csodálatos is lehet az elmúlás. Megfoghatatlan, de mégis békés és érezhető. Érzékelteti, hogy az elmúlásánál igazabb és őszintébb dolog nem történhet velünk. Változást hoz, de nem sietve, nem kapkodva, hanem szépen csendesen átalakítva körülöttem a színeket. Megmutatja a fontos dolgokat. Átértékelem az életet, elfogadom az elmúlást. Rabul ejti a lelkem. Olyan sok mindent keresünk, de igazából az egyetlen dolog, amire szükségünk van, hogy időnként találjunk egy kis nyugalmat. Csodálattal nézem a távozó madarakat, akik szabadon az ősz nyomában szállnak szerte a Világban...
Közeleg Mindenszentek és közeleg a Halottak Napja.
Pislákol a mécses lángja, közben mélyen elmerülünk emlékeinkben. Eltávozott szeretteinkre emlékezünk. Merengünk a múlton, és szép dolgok jutnak eszünkbe. Egy olyan szemüvegen át emlékezünk, ami csak a szépet és a jót ereszti át. Történeteket idézünk fel, amelyek örökre ott ragadtak bennünk. Történetek, melyek nem változnak, csak mi alakulunk át. Megtanulunk együtt élni a fájdalommal. Idővel gyászunkat képesek vagyunk belehelyezni szívünk melegébe, és megengedjük a szeretetnek, hogy gyöngéden átkarolja emlékeinket, érzéseinket. Ezek az emlékek örökre megmaradnak, soha senki nem veheti el tőlünk. Életeken át kísérnek bennünket, mert minden, ami számít örökre lelkünkben marad.
Eltávozott szeretteink soha nem hagynak magunkra, lelkük mellettünk van és ha jól figyelünk néha megérezhetjük ezt a jelenlétet jelek, jelzések formájában. Egy váratlanul felbukkanó szép emlékben, álmunkban, egy bizsergető fuvallatban, egy tőlük átvett szokásban, mozdulatban.
Ők már jól vannak, hazatértek, megpihentek. Odabújhatnak a Jóistenhez, megérezhetik a biztonságot, a nyugalmat, a feltétel nélküli szeretetet. Ebből a mennyei birodalomból figyelnek minket, áldásukat szórják, lelki békét kívánnak nekünk. Azt szeretnék, hogy éljünk, hogy érezzünk, hogy lássuk meg néha az élet naposabb oldalát. Hogy tudjuk, mellettünk vannak most is, őrangyalként vigyázzák lépteinket.
Szóljunk hozzájuk, beszélgessünk, írjunk, hagyjunk levelet a síron, egy szeretettel megáldott apró jelképet, és a pislákoló mécses lángján elmerengve, a csend szent terében gyakoroljuk az elengedést.
Karoljuk át Istent, önmagunkat, és ezen keresztül mindent, ami számít. Rájövünk, hogy életünknek csak akkor van igazán értelme, ha érzünk, átérzünk és megnyugszunk,őszintén, félelmek nélkül szeretünk. Amikor szívünkkel átöleljük a másik ember lelkét és a sötétből a fénybe kísérjük egymást. Ilyenkor jövünk rá, hogy milyen istenien csodálatos dolog, a szeretet.
Müller Péter sorait ajánlom. Minden egyes szava szeretetteljesen öleli át lelkünket az emlékezés fájdalmában.
"NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.
Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az. Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”…
„Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült 'racionális' kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár, s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol még te élsz. 'Halhatatlan szerelem' - erről szól a könyvem, és erről szól az élet is.
Hogy az igazi szeretet nem múlik el soha!"
Deverdics Éva - Gyászfeldolgozást segítő
