Már tudom

Már tudom

Már tudom hogy kell, hogyan lehetne,
ha erőmből és hitemből tellene,
rajzolnék magamnak egy új világot,
rajzolnék naplementét, nyíló virágot,
rajzolnék tengert, a csipkés fodrait,
rózsát, ki leveti épp a szirmait,
rajzolnék zenét és táncoló párokat,
szerelemben született édes álmokat,
ölelkező karokat, tüzes ajkakat,
kottát, s benne szerelmes hangokat,
s ha örökírót kapnék a kezembe,
téged rajzolnálak örökre szívembe.


(Horváth Miklós)

Te vagy

Te vagy

A harmatcseppen megcsillanó napfény,
a csillagokra vigyázó Hold,
e hazug világban a tiszta erény,
jelenem, ki múltam is volt.
Őszi erdőn aranyló levél vagy,
ágon didergő jégszárnyú madár,
ha átölellek, már nem érhet fagy,
legyen bármilyen zord is a határ.
Édes csók vagy, forró ölelésem,
mellemben dübörgő szenvedély,
a világtól vagy menedékem
ha álommá olvad a csendes éj.


(Horváth Miklós)

Karodba zárva a világ

Karodba zárva a világ

Érintésed puha bársony,
szemedben angyali fény,
karodba zárva a világ
csupa szín és csupa erény.

Ajkaid, mint nyíló rózsa,
vörösen izzó szenvedély,
karodba zárva a világ
csillagoktól fényes éj.

Hangod édes altatódal,
megnyugtat ha bánat ér,
karodba zárva a világ
tudom véget sosem ér.


(Horváth Miklós)

Új világ

Új világ

Mint gejzírből a meleg víz, oly szakadatlan
törnek rám az érzések, s kimondhatatlan
milyen erővel törnek át minden gáton,
vágtatnak hozzád csillagszánon.

Hiszek neked, elhiszem minden szavad,
hiszem, hogy lépted nyomán új hajtás fakad,
hiszem a szavaid zengő tisztaságát,
elhiszem szíved minden dobbanását.

Csillagokkal takarózom ma éjjel,
lelkemnek az éj kiváló menedékhely,
még sötét, de a sok kis fénytől nem kopár,
bennem is él több ezer szentjánosbogár.

Te vagy bennem minden kis megcsillanó fény,
Te vagy a tisztaság, a szelídség, az erény,
ha Te mondod elhiszem messze még a vég,
és elhiszem, hogy fölötted mindig kék az ég.

Rám törnek szavak, mondatok, sóhajok,
indulhatnék hozzád de nagyot sóhajtok,
hol talállak, hol a világ amiről álmodunk,
ahol szárnyt szárnyba öltve magasan szárnyalunk.

Én tudom e világ szívemben létezik,
minden szóval, hanggal lelkedbe költözik,
minden mosollyal ami tőlem fakad,
a szekerünk lassan de előre halad.

Ha már oly könnyűnek érzed a lépted,
hogy lábad nem is érinti a földet,
ha minden fájdalom csak távoli emlékünk,
köszöntelek Kedves, új világba léptünk.


(Horváth Miklós)

Kimondatlan szó

Kimondatlan szó

Tavasz hajnalán pattanó rügy vagy nekem,
tavaszról mesélő, sarjadó vadvirág,
láncként kötöd e világhoz életem,
szebb vagy nekem, mint száz meg százféle virág.

Lelked már enyém s kaptad enyém cserébe,
rózsaszirmot cseréltél száraz levélre,
de láss csodát, szépségedtől új életre kél
a világgal felhagyott, kifakult levél.

Zöldellik már s ereiben árad a vér,
már nem csak a fény amit az élethez kér,
már nemcsak a levegő s víz kell őneki,
teljes lényed az ami őt élteti.

Az élet oly rövid, mint a madár elrepül,
boldog s boldogtalan mind elszenderül,
de amíg erőt érzek mind a két szárnyamban,
Te elkísérsz engem szívemben, vágyamban.

Szeretném harsogni szívemből igazán,
nem törődve vele mi lesz majd ezután,
szeretnék harsogni egyetlen szót csupán,
s tudni azt, ez így marad ezután.

De hogyan mondhatnám mi járja át lelkem,
mitől lett színes megfakult életem,
hogyan mondjam el nem telik el óra,
ne gondoljak rád, s arra az egyetlen szóra.

Nem mondhatom el míg szemed újra nem láttam,
s az első pillantását magamba zártam,
nem mondhatom el míg karod át nem ölel,
a szíved dobbanására a szívem felel.

Nem mondhatom el mert e világtól félünk,
nem, mert az álomvilág amiben élünk
összeroppanna talán e súly alatt,
odavesznénk mindketten e teher alatt.

Én élni akarok, de csak ha vagy nekem,
hogy átéld velem felzokogó életem,
érezd ereimben, hogy lüktet a vér,
s tudd mindez nem lenne, ha Te nem lennél.

Írhatnék neked egy rózsaszín virágról,
itt a mezőn fakadt s éppen reám bámul,
méhek udvarolnak napok óta néki,
színét megmutatja, de illatát félti.

Írhatnék a szöcskéket kergető szélről,
vagy a tücsökről mely most bújt ki a mélyből,
figyelem, hogy bolyong a fűszálak között,
s már el is tűnt egy nagyobb csomó mögött.

Ne hagyd, hogy elvesszek a hullámok között,
mint a lemenő Nap magas hegyek mögött,
ne hagyd, hogy a szél felkapjon s repítsen
oly magasságba, hol nincs más csak az Isten.

Kapaszkodj belém és szoríts jól magadhoz,
szíved a szívemhez, vállad a vállamhoz,
ha erősen megfogsz és szorosan átölelsz,
a kimondatlan szóra hang nélkül felelsz.


(Horváth Miklós)

Amikor nem vagyok veled

Amikor nem vagyok veled

Amikor nem vagyok veled,
a szemed hiányzik,
a szemed, az nagyon,
mert e két fénylő csillagon
át lelked rejtekébe látok,
s amit ott találok,
igazán szépnek látom,
szép tőle világom,
nappalom, éjjelem,
ringatózom a végtelen
szerelmed tengerén,
s a nagy kékségben nincs más,
csak te meg én,
tündérmese, szerelmes regény,
az "örökké"-be vetett remény.



(Horváth Miklós)

Éjjel

Éjjel

Látom éjeken át,
hogy szövi hálóját
álmokból az éj,
látom a holdsugár
arcodon lassan jár,
ölellek, ne félj.
Hallgatom sóhajod,
kifújod bánatod,
egyre messzebb száll,
választott csillagunk
az ablak sarkában
mozdulatlan áll.
Ajkadat csókolom,
füledbe azt súgom:
nagyon szeretlek,
szorosan megölelsz,
nem szólsz, nem felelsz,
csak fürtjeid nevetnek.


(Horváth Miklós)

Mit jelent téged szeretni?

Mit jelent téged szeretni?

Mit jelent téged szeretni?
Piheként a szélben lebegni,
félelmet eldobva a mélybe ugrani,
megélni álmomat és embernek maradni.
Hallgatni tavasszal a rügy pattanását,
arcomon érezni az eső tisztaságát,
ujjamban érezni bőröd puhaságát,
szívemben érteni ajkad némaságát.

Mit jelent téged szeretni?
Madarak énekében hangodat keresni,
féktelen szenvedélyt válladon pihegni,
szerelmes éj után mámorban heverni.
Bőröd illatát ezer közül tudni,
az igazban hinni, sohasem hazudni,
hinni benned és vigyázni fényedet,
rajzolni föléd végtelen kék eget.



(Horváth Miklós)

Légy jó ember...

Ne feledd azt, hogy nem tartozol felelősséggel egyik ember felé sem. Sem nekik, sem nekem. Azt kell csinálnod, ami téged tesz boldoggá. Légy jó ember, miközben üldözöd a vágyaidat. De te választod meg, mi lesz az.

Nézz a szemeddel!

A szív hazudik, a fej megtréfál, de a szem az igazat látja. Nézz a szemeddel! Hallj a füleddel! Ízlelj a száddal! Szagolj az orroddal! Érezz a bőröddel! Akkor következik csak a gondolkodás, utána, s így megismered az igazságot!


(George R. R. Martin)

Mi a szeretet?

Mi a szeretet?

Akaratnál mélyebb érzés...
a szeretet meghitt féltés:
...talán csoda, vagy alázat,
nincs rá mindig magyarázat.

Egy érintés, összenézés:
természetes, mint a légzés
és ha elér - lehetsz bárhol,
észrevétlen elvarázsol.

 

(Lupsánné Kovács Eta)

Kikelet

Kikelet

Tavasz illő álmoktól
Harmatos szemed.
Nézem, hogyan fordulsz felém,
Te édes kikelet.
Illatod mező,
Érintésed lágy szellő,
Csókod csodák ígérete.


(Orbán Gyula)

Mindig lesz új nap

Mindig lesz új nap

Minden létezésben bizakodó fény ég,
még a könnycseppben is megbújik a szépség,
és újjászületik, soha el nem fárad,
összegyűrt lelkeket vasalja a másnap;
derűs mosoly elől hátralép a bánat.


(Lupsánné Kovács Eta)

 

Mindig a fény felé

Mindig a fény felé

Fordulj a fény felé, ha a kedved sötét;
az árnyék, a bánat eltűnik majd mögéd.
A napod ne legyen borús, vagy keserű,
lakjon a lelkedben vidámság és derű,
mert mindig történik valami nagyszerű.



(Lupsánné Kovács Eta)

Hajdu Mária: Szíveddel ölelj

Hajdu Mária:

Szíveddel ölelj

Azt hittem sose látlak már
és az a tűnő pillanat
örökre kívül maradhat,
s elvész egy bűvös fénysugár.

Karodban hogy bújhatok el
ha mégis elhurcol a sors
és már csak múlt lesz majd a most?
Kérlek a szíveddel ölelj!

Lelkeddel ringasd lelkemet,
arcomhoz érintsd arcodat,
kérlek a szíveddel ölelj!

Oly közel érezhesselek
szememben láthasd magadat,
s újra a szíveddel ölelj.

Vágyj arra...

Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában, mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel... az bizony örökre megmarad.
 

(Oravecz Nóra)

A szépség egy örökké-dolog...

A szépség olyan, mint egy kitartott hang a hegedűn, amit nem tudsz ábécével meg dórémivel meghatározni, és bár a négy évszakon meg a partyszemüvegen edződött fülnek talán kicsit hamis, mégis az ember azt kívánja, bárcsak ne érne a vonó a végére. A szépség egy örökké-dolog.
 

(Szalóczi Dániel)

Andre Rieu - The Godfather theme - YouTube

Susanne: Nem leszek idegen

Susanne: Nem leszek idegen


Ha bármi is történik és kialszik a fény,
elgyötört percek, s gondolatok estéjén,
egy valamit ne feledj, s jusson eszedbe
nem mentem el, meghúzódtam csendbe,
de vagyok minden egyes kiejtett szóban,
ott, hol nem is sejtenéd, egy apró sóhaj,
mely elhagyja majd egyszer még ajkad,
emlékezz arra, mit tested és lelked akart,
mert nem történhet semmi rossz veled,
tudd, soha nem leszek idegen neked.

Susanne: Csak úgy ölelj...

Susanne: Csak úgy ölelj...

Csak úgy ölelj még, mint az utolsó nap,
hogy izzó maradjon minden pillanat,
mint mikor az éj öleli puhán át,
a hajnalban ébredő madár dalát,

csak úgy, mintha zsebedbe tennél kedves,
hogy édes rabodként veled lehessek,
úgy, hogy sohase féljek, hogy elhallgat
a fülembe dúdoló kicsiny harang,

apró részleteket kapok minden nap,
néhány szót, finom érintést, mely marad,
s ha messze kell mennem, feléd tévedek,
a vágy hozzád vezet, veled élhetek,

 

hát mindig legyen egy-egy apró darab,
mely egész lesz a múló napok alatt
csak úgy ölelj még, mint az utolsó nap,
hogy izzó maradjon minden pillanat.

Egy gyöngéd érintés...

Majd, ha már ott álltok egymással szemben, akkor talán magadtól is ráébredsz, hogy egy érintés néha többet ér bármi szónál. Egy gyöngéd érintés. Ha túl sokat beszélsz (akármiről is), miközben semmi másra nem vágyakozol úgy, mint egy érintésre, az megint csak olyan, mintha elszaladnál. Olyan, mintha menekülnél mindkettőtök elől.


(Horváth György)

Álom szárnyán

Álom szárnyán

ennél szebb csoda nem volt
még soha, gondolataimban
vágyó érintésed érzem;
nem kérted,
magamtól adom a táncot,
a parketten még
sokan járják, de miénk csak
a dallam, mely elragad mint orkán
a roppant erős fákat...

valamennyi egyéb csoda
várhat.

(Lupsánné Kovács Eta)

A mese ott kezdődik...

A mese ott kezdődik, ahol a valóság már kevés. Ahol a valóság nem elég szép, ahol egy kicsit hozzá kell adni, ahol egy kicsit el kell belőle venni. A mese azért születik, hogy ne felejtsünk el álmodni, hogy hihessünk abban, lehet még jobb, hogy nincs minden veszve. Hol sötét a valóság, ott megszaporodnak a mesék, melyek könnyítenek a lelken, szebbé teszik a napokat, bearanyozzák az éjszakát. És amit sokan álmodnak egyszerre, az félig már valóság is. Olyan történet is van, amit csak azért hívnak mesének, mert valóságnak túl szép, pedig mégis igaz.


(Szeréni S. Péter)

...hogy mi a boldogság?

...hogy mi a boldogság?

Ha belül boldog vagy, kívül is látszik
szemed csillog, a lelked sugárzik,
hegyeket mozgat a boldogság, ha kell
amit a másik örömmel visel.

A jóindulat is okozhat zavart,
csak úgy kicsúszott szó, nagy zivatart
összeszorul a lélek ott legbelül,
a tüdőbe levegő se kerül.

Olykor hirtelen elhallgat a zene,
szétterül a csend sötét köpenye
gyanakvó képzelet, ha elszabadul...
mindenki a saját kárán tanul.

...belső harmónia kell, lelki béke,
magától nem jön, tenni kell érte.
Megbocsátás a boldogság forrása,
szíved, lelked, szabad lesz utána.

(Lupsánné Kovács Eta)

Hámory Lili:Megadás

Hámory Lili:Megadás

Minden gondolatom feléd rohan.
Hiába próbálom elkapni
és beterelni őket egy
lezárt dobozba, megszöknek.
Te kellesz nekik.

Te élteted őket,
Te játszol velük,
Te tereled útjukat
szivárványon hintázó
álmaik felé.

Te kötöd le őket
- én már nem tudom -
Csak rólad álmodnak,
Utánad vágyódnak,
Téged akarnak...

Hát megadom magam
nekik... Neked.

Hámory Lili: Egy szép szó

                                                               

Hámory Lili:
Egy szép szó

Egy szép szó,
ki tiszta, s ártatlan,
Egy szép szó,
ki benne él vágyaidban.
Egy szép szó,
ki vad és szertelen,
Egy szép szó,
ki úszik a szemekben.
Egy szép szó,
ki mindent szépnek lát,
Egy szép szó,
ki titkon rád talál.
Egy szép szó,
ki álmokat kerget,
Egy szép szó,
ki fényeket reptet.
Egy szép szó,
ki eleget látott,
Egy szép szó,
ki soha sem bántott.
Egy szép szó,
ki nehezen ébred,
Egy szép szó,
kit soha sem kérhetsz.
Egy szép szó,
ki csillagfénybe vész,
Egy szép szó,
ki mindig harcra kész.
Egy szép szó,
kit későn mondtak el,
Egy szép szó,
kit van aki elfelejt.
Egy szép szó,
ki miatt szívek törtek össze,
Egy szép szó,
ki miatt hősök esnek össze.
Egy szép szó,
ki villámként cikázik,
Egy szép szó,
ki legyőzhet akármit.
Egy szép szó,
ki némán kiabál,
Egy szép szó,
ki végleg a sírba száll.
Egy szép szó,
ki játékosan repked,
Egy szép szó,
ki életeket menthet.
Egy szép szó,
ki a legfontosabb.
Egy szép szó,
ki romba dönthet világokat.
Egy szép szó,
ki két kézzel ad,
Egy szép szó,
ki a szívekből fakad.
Egy szép szó,
kit sosem mondtak el,
Egy szép szó,
ki vidáman énekel.
Egy szép szó,
ki szivárvány lánggal ég,
Egy szép szó,
ki örökkön örökké él.
Egy szép szó,
ki lassan elhamvad,
Egy szép szó,
kiben minden benne van.
Egy szép szó,
ki a szíveden táncol,
Egy szép szó,
ki a legnagyobb vándor.
Egy szép szó,
kit a homokba írtak,
Egy szép szó,
kiért milliók sírtak.
Egy szép szó,
ki tárt karokkal feléd szalad,
Egy szép szó,
ki körbesimítja arcodat.
Egy szép szó,
ki most közöttünk lebeg,
Egy szép szó
csak Neked:

Szeretlek

Ha együtt vagyunk...

Mi dolga lehet egymással két embernek, kiket összeterelt az élet? Nagyon sok. De, bármi dolgunk is legyen egymással, akár jó, akár rossz, dönthetünk úgy is, hogy amíg utunk közös, a fő feladatok mellett, a lehető legjobbat hozzuk ki egymásból, és a helyzetből. Mert nem mindig az jellemmez bennünket, amit teszünk, amit mondunk, hanem az is ahogyan ezeket cselekedjük. Ha együtt vagyunk, érezzük jól magunkat egymással. Tudom, hogy még évtizedek múltán is örülhet egymásnak két ember. Egyetlen pici szándékon múlik az egész. Csak annyin, hogy mikor folyton csak magaddal akarsz foglalkozni, abból az időből fordíts egy keveset arra az emberre is, aki melletted él, szánj rá időt, ne hagyd elsorvadni magad mellett. A virág is elszárad gondozás nélkül, és a szerető szív is kiszárad, ha nem törődnek vele. Bármit is kell megtanulnunk együtt és egymástól, legalább tegyük kellemesebbé…


(Szeréni S. Péter)

Hogy mit ér egy ölelés?

Hogy mit ér egy ölelés? Felbecsülhetetlen. Felbecsülhetetlen, ha akkor, és attól kapjuk, akitől szükségünk van rá. De más nem pótolhatja. Hiába ölelne bárki, az nem ér annyit, mint annak az ölelése, aki sokat jelent nekünk. Ha megadják ezt nekünk, mérhetetlen boldogság járhat vele, ha nem adják meg, bánat és szomorúság. A legszomorúbb pedig, mikor szinte észrevétlenül, egyre ritkulnak ezek a boldogságot adó ölelések. Minden magyarázat és ok nélkül, egyszerre már nem is akarja egyik ember a másikat átölelni, megérinteni, amikor az még vágyik erre, számítana rá, és csupán e ingyen mozdulattól függ öröme, bánata.
Persze lehet az ember még boldog más ölelő karjában is, mégis nehéz szembe nézni azzal, hogy valami elmúlt. Ami szép volt, üdítő, pezsdítő, amiért talán sokat áldoztunk, az egyszer csak nincs. Hiába keressük, kutatjuk, elveszett, nyomtalanul a feledés homályába veszett.
Lehetünk még boldogak mással, de mennyi (munka) és (őrlődés), mire újra ki tudunk alakítani egy őszinte kapcsolatot. A nulláról, vagy még lentebbről, hisz kételyek és talán félelmek is bujkálnak bennünk, miket le kell győzni az új kapcsolatnak.



(Szeréni S. Péter)

Nem tudom elmondani...

Nem tudom elmondani mennyire szeretlek, de ha olyan erősen magamhoz szorítanálak, összeroppannál.
Nem tudom szavakkal kifejezni mennyire fontos vagy nekem, de ha annyira óvnálak, börtönnek éreznéd.
Mivel ennyire szeretlek, uralkodnom kell magamon. Szeretetemet figyelmességekkel fejezem ki. Ha vidám vagy, még boldogabbá teszlek. Ha szomorú vagy, megvigasztallak. Ha beszélni akarsz meghallgatlak, ha hallgatni akarsz, veled hallgatok. Ha hozzám bújsz, átölellek, ha cirógatsz, örülök neki.
Szükségem van rád, ezért meghagyom szabadságod. Elengedlek, hogy mindig visszatérhess. Lemondok birtoklásodról, így mindig enyém maradsz, lemondok arról, hogy mindent tudni akarjak rólad, így mindent elmondasz.


(Szeréni S. Péter)

Szükségünk van a kikapcsolódásra...

Minden ember lelkének szüksége van egy-két órára, ami kiemelkedik a nap többi részéből. Amikor nem foglalkozik a hétköznapi dolgokkal, a munkával, a nehézségekkel. Szükségünk van a kikapcsolódásra. Legyen az egy könyv, vagy sport, vagy csak séta egy kellemes helyen. Mikor kikapcsoljuk a gépeket, a tévét, az internetet, melyek csak lezsibbasztanak, és lehangolnak. Mikor csak az olvasás kedvéért olvasunk, csak a séta kedvéért sétálunk, és csak a mozgásért mozgunk. Kirándulunk egy szép hely kedvéért, megmászunk egy hegyet a csodás kilátás kedvéért. Ezek töltik fel az embert. Ha ezt a családjával, kedvesével meg tudja osztani, az felemelő.


(Szeréni S. Péter)

A hozzá illő társ...

Akkor válhatunk megfelelő társakká, ha már tudunk önállóan is boldogulni. Ha kiválóan érezzük magunkat társ nélkül is, és nem várjuk, hogy valaki boldoggá tegyen bennünket. Mikor hazamegyünk az üres lakásba és nem érzünk magányosságot. Az egészséges ember kiváló társaság a maga számára, soha nem unatkozik, unalmat nem ismer. A hozzá illő társ az lehet, aki nem zavarja meg a saját magával élt harmóniát, hanem teljes mértékben belepasszol mind gondolkodásmód, mind életvitel szerint. Az önmagában is boldoguló és magát így elfogadó ember egy bástya, két ilyen bástya már bevehetetlen erőd. Ők képesek harmóniában leélni életüket. Tudnak a közös programnak örülni és tudnak külön-külön elvonulni egy könyvvel. Tudnak közösen filmet nézni és tudnak csendben lenni.


(Szeréni s. Péter)

Egyetlen érintés...

Minden szónál többet mond egyetlen érintés. Ahogy valaki hozzánk ér, abban benne van minden gondolata, érzése irántunk. Aki igazán szeret, szeret átölelni, hozzánk simulni, még véletlenül és lopva is hozzánk érni. Akinek csak a testünk kell, az mohón nyúl hozzánk, gyors mozdulatokkal, mint a falánk az ételhez, nem élvezi az ízeket, és nem élvezi a közösülés fokozatosságát sem.
Ha durcásak lettünk is egymásra, nem tudunk úgy elaludni, hogy a takaró alatt legalább a lábunk össze ne érjen egy kicsit. Ha éjjel felébredünk megöleljük egymást, és reggelre megengesztelődve ébredünk.
Azt hiszem nem történhet két ember között több, mint az őszinte érintés. Mert színlelni mindent lehet, de az érintést örömét nem.


(Szeréni S. Péter)

A kielégítő lelki közösség...

A vágy, lehet sokkal több is, mint szexuális megkívánás. Lehet vágyni pusztán valaki jelenlétére, vagy csupán az illatára, mert csak ezzel is boldogságot okozhat. Lehet vágyni valaki lelki közösségére, vagy a szeretkezés után a szellemi intimitásra is, mert az sokkal kielégítőbb. Legtöbbször az egyik az ajtó a másikhoz. A kielégítő lelki közösség felkelti a vágyat az érintés igényére, az érintés felpezsdíti a szexuális vágyakat. Viszont sokszor, ha a lépcsőzetet kihagyjuk, és a szexualitással kezdünk, valami kielégítetlen vágy marad bennünk, és megfogalmazni sem tudjuk. Igazán jó szeretkezés akkor jön létre, ha a lelkünk vágyik rá, nem csupán a testünk, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a lelki intimitás is létrejött, és jólesik egymás érintése a nap huszonnégy órájában, pusztán az érintés öröméért.


(Szeréni S. Péter)

Hallani akarom...

Ha eljössz, ne kérdezz semmit! Szelíden ölelj át, tudod, vártalak. Ha velem vagy, hagyd magad szeretni. Hagyd, hogy csókoljam szád, hagyd, hogy újaim cirógassanak. Kezemmel be akarom járni tested minden zugát, és ajkammal követni újaim nyomát. Búj, szorosan hozzám, ne engedj el. Maradj velem éjjelre, én vigyázom álmodat. Téged akarlak elsőnek látni reggel, puszikkal keltelek, és csak nézni akarlak egész nap. Hallani akarom, hogy szeretsz, olyan szépen mondod, olyan szerelmesen, kérlek mond, ha csak eszedbe jut. Elmerülök benned, más most nem fontos, csak Te.


(Szeréni S. Péter)

Vágyam a távolból simít végig...

Az ölelés akkor kezdődik, amikor elkezdek Rád gondolni, a csók, mikor eszembe jutsz. Vágyam a távolból simít végig, s átöleli lelkem testedet. Felrémlik ajkad, mi csókra nyílik, elindulok feléd, mert érzem, hívsz. Ahogy közeledem érzem magamon ölelő kezed, édes szádat nyakamon. Benyitok hozzád, Te mindent tudsz, vártál engem, s rám gondoltál, végre érzem testemen bőröd selymét.



(Szeréni S. Péter)

Ha van valaki...

Ha van valaki, akinek az ölelésében jó aludni, akinek a karjában jó ébredni, akihez izgatottan sietsz bárhonnan, akitől rossz megválni még rövid időre is, akkor fontos neked valaki.
Ha érzed a megnyugtató tekintetet, ha hallod a hangot, mely minden rosszat semmissé tesz, ha érintésétől minden új fényben ragyog, szeret valaki.
Ha valakiért mindent megteszel, ha valaki szomorúsága jobban fáj, mint saját bánatod, ha valaki jókedve boldogít téged, szereted őt.
Ha valaki végig tud rajtad nézni úgy, beindul a szexuális fantáziád, ha valakinek a legkisebb érintését is kívánod, ha valaki csókjától megroggyan a térted, ha arra vágysz, hogy vele a szeretkezés soha ne érjen véget, boldog vagy.


(Szeréni S. Péter)

Szívünkben csak egy vággyal...

Az igazi nyugtatószer, egy ölelés, melyben egybeolvadunk. Szívünkben csak egy vággyal, örökre úgy maradni. Ráhajtani fejünk egymás vállára, érezni a másik testét. Így eggyé válni, nem gondolni semmire, csak hagyni, hogy átjárjon a boldogság. Áramlik köztünk az energia. Még közelebb, még beljebb akar az ember bújni a másikba, de nem lehet, testünk határt szab. Lényünk megolvadt, testünk két összefonódó inda, melyet erővel szét nem lehet tépni. Most fájna a legszebb szó is, mily kiábrándító lenne megszólalni. Csak így maradni az idők végeztéig, igen ez a nyugalom, a végtelen összeforrottságban. Nem is vagyunk ott, ahol. Valahol repülünk, szállunk mint sas az égen, repülünk hegyek felett, át óceánon, rózsakertben megpihenve, zöld fűben elheverve, de el nem engedjük egymást, azt nem lehet.



(Szeréni S. Péter)

Gondolatban

Gondolatban

Szellők szárnyán, küldöm sóhajom feléd,
Szívem legszebb dallamát: Szeretlek Én.
Utadat járva, hallgassad a szellő mit susog,
Madarak trillázó éneke mit dalol,
Ha, szívedet kitárod s Te is szeretsz,
Hallani fogod, szívem dalát s amit üzen.

Ha lehunyom szemem s reád gondolok,
Látom szemedben ragyogni a fényt,
Testemen érzem kezed érintését,
Halkan suttogó szavad: Szeretlek.
Gondolatban, Veled vagyok s átölelsz,
Karjaidba zársz, csókolsz s szeretsz.

Gondolatban, Veled vagyok,
Szállok repülök feléd,
Mint szabadon szárnyaló madár.
Boldogan magadhoz ölelnél,
Szállnánk, szabadon, szellők szárnyán,
Mint bárányfelhő a kéklő ég tekén.


(Csuka Magdolna)

Valami, ami csak őt jelenti...

Első látásra csak a vágy, az ami fellángolhat, a vágy hogy megismerjük, megkapjuk, szerepet tölthessünk be az életében.
A szerelem az egészen másképp alakul ki. Sokkal lassabban. Meglátod, megismered és nyomot hagy benned. Először gondolkodsz felőle. Észre veszed, hogy valami megfogott a személyiségéből. Valami, ami csak őt jelenti, senki mást. Egyre többet járnak vissza hozzá gondolataid. Azt veszed észre, hogy jó rá gondolni, boldogságot okoz. Jó kedved lesz, ha látod, és nem tudod elrejteni mosolyod. Előre tudod, hogy találkoztok, díszbe öltözteted a szíved, és csak széles mosollyal arcodon tudsz felé menni, pedig még kilométerek választanak el. Boldog vagy. És szerelmes.



(Szeréni S. Péter)

Emlékszel rá?

Az, hogy nem találtál rá az igazira, az nem jelenti azt, hogy nem is találkoztál vele. Biztosan ott volt egyszer a közeledben, de te nem értél rá. Rohantál valahová, találkád volt azzal, aki megkeserítette az életed, aki összetörte a szíved. Épp a rossz fiú figyelmére pályáztál, miközben ő, aki csak téged akart, aki megértett volna, aki mindig hűséges maradt volna, a háttérben maradt, mert nem figyeltél rá, mert nem bátorítottad. Mikor közeledett volna, te elrohantál mellette. Igen, ő volt az aki nem akart lerohanni érzéseivel, aki lassan akarta feltárni szívét. Emlékszel rá? Akit igazán tudtál volna szeretni. Talán most is ott van valahol.


(Szeréni S. Péter)

Ideális partnerünk...

Ideális partnerünk, aki a lehető legjobbat hozza ki belőlünk. Akit el tudunk fogadni hibáival, múltjával együtt. Aki értékeli erőfeszítéseinket, szándékunkat, még ha nem is mindig úgy sikerül minden, ahogy akartuk. Azt mondja, (Majd legközelebb jobb lesz.) Átölel, és erőt ad a folytatáshoz, erőt ad magából, a szívéből, lelkéből. Ideális partner, akivel nevetni tudunk magunkon, aki nem kinevet, hanem velünk nevet.


(Szeréni S. Péter)

Megértettem végre...

Megértettem végre azt, hogy miért is kell az a bizonyos valaki - a pár. Az a valaki, akinek a lelkébe MINDENT lepakolhatsz anélkül, hogy bármit hozzáfűzne ahhoz, amit lát. Elfogad úgy, ahogy vagy, és támogat. Inspirál és motivál, felnéz rád, de férfi marad melletted. A tenyerén hordoz, és ragyog a szeme, amikor rád néz. Rá kell jönnöm, hogy erre van szükségem, és nem fogadok el mást. Nem akarok.
 

(Oravecz Nóra)

Történhet bármi...

Történhet bármi a világban. Lehet kitűnő munkánk, jól fizető állásunk, bejárhatjuk a világot. Elérhetjük a csillagokat, de mégis, életünket a MÁSIKHOZ fűződő viszonyunk határozza meg. Körülötte forog a világ, a gondolataink, bármit teszünk. Nő és férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja, ez viszi tovább. A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben, a déli harangszóban, egy illatban, a szépre sikerült gondolatban... mindenben. Ha nehéz a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van, ha ragyog rád a napfény, mind-mind miatta van. A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi miatt. Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie. Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes. Csak együtt. Ketten.


(Csitáry-Hock Tamás)

Nem kellenek nagy dolgok...

Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod, a varázslat van akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik.
 

(Oravecz Nóra)