Sok szeretettel...

"Nemcsak szavakban vagy tettekben lehet megajándékozni másokat, hanem némán, gondolatban is."

 

(Gerald G. Jampolsky)

Ingeborg Kaiser: barátok

Ingeborg Kaiser:

barátok

 

 

nem lopakodnak be
a gondjaidba
várják
érzésekkel tele
a szavaidat
a gyengeségeikről is
tudnak

 

nem turkálnak
a hibáidban
hallgatnak
mosolyognak
hagyják hogy
megérintsd őket
szeretettel figyelnek

Rákos Sándor: Zárt szemhéj mögött is

Rákos Sándor:
Zárt szemhéj mögött is

 

Üvegen át néztem eddig a világot
és te eltörted az üveget.
Hunyoritás nélkül tekintek a Napba,
Mint a szűz-tudású, kiváncsi gyerek.
Ernyőt vonna szemem elé a bölcsesség:
,,Vigyázz, megvakít!"
Ám gyermeki lényem ujjongva kiált föl:
,,Vakuljak, a látvány
lelkemig nyilallt már
s zárt szemhéj mögött is
bont és alakít!"

Dabi István ...-hoz

Dabi István
...-hoz

 

1.

 

a kétszínűség és tettetés
az embertelen kapkodás századában
a robogó gépek korszakában
hogyan beszéljek neked
az érzéseimről
a gondolataimról
csak
az éjszakai csendben
a sötét magányban
merem
elsuttogni a neved
hogy meg ne hallja senki
mert oly korban élünk
amikor titkolni kell az érzelmeket

 

2.

 

Te is érzed
a testeden átfutó
áramot
amikor hosszan
szó nélkül
nézünk egymás szemébe
s az ajkunkon
játékos mosoly vibrál
s a tekinteted
titokzatos mágneses erővel
vonz a szakadékba
ahonnan kiutat
már nem találunk

 

3.

 

egyszer mindennek vége lesz
de élnünk
kell tovább
a ki nem mondott szavak
a bátortalan érintések
az el nem csókolt csókok
emlékeivel

 

 

egy másik ember szívében

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak emberek,
akiket mindenki szeret,
akik mindenkit szeretnek,
de nincs egy,
akit másképp szeretnének,
és nincs egy,
aki másképpen szeretné őket.
A szeretet tengerében fürödnek,
de ők senkinek nem „egyetlenek”,
senki nem egyetlen nekik.
Olyan az ilyen ember,
mint ki mindenhol otthon van,
az egész világnak a fia,
az egész világ apja, anyja,
szerelme, testvére barátja,
akit mindenki irigyel,
joggal, irigylésre méltó is,
hisz bárhol,
a világ bármely pontján,
jól érezheti magát,
csak azt hiszem
soha nem pihenheti ki magát igazán,
mert valójában nincs otthona,
mindenhol csak vendég,
sehová nem haza megy,
hiába a sok szerető szív,
mindegyik csak szálloda
az ő szívének
Míg, akinek van egy szívben,
egy másik ember szívében
saját kis odúja,
annak hazája van,
otthona van,
ha egy neki befűtött,
meleg szív őt várja haza,
akkor van,
ahova mindig hazatérhet,
ahol egy fáradt nap,
egy fáradt élet után
megpihenhet,
ha nincs is semmije,
akkor is
övé az egész világ.

(. kaktusz)

gondoltad-e egykor

Dabi István

 

(...)

 

  gondoltad-e egykor
sok éve
hogy az ismerőseid és barátaid között
magadra maradsz
csak azért
mert másképpen gondolkodsz
és mások véleményét
nevetségesnek tartod
mindenki elfordul tőled
és egyedül maradsz
a meleg kályha mellett
és irigyen nézed
az utcán kart karba öltve sétáló párokat
nem is sejtve
hogy mindez képmutatás
mert az ajtó mögött
véget nem ér a civakodás
és az imént még vidáman beszélgető emberek
elhallgatnak örökre

Színes hullámokkal játszom

Ecsedi Éva:
Színes hullámokkal játszom

 

Lépj hozzám
Oldódj fel bennem
Válj egyé a mindenséggel
Mutatok valami szépet
Hallgasd a csendben
Lepkék muzsikája éteri hang
Titkos tanok közt kutassuk
Hová tűnt az álom
S az angyalok miért zengik
A szférákon túl halhatatlanságom

Fogd meg kezem
Elfáradtam a hosszú úton
Nem szól már énekem
Csendesen futnak a percek
A dalt már csak dúdolom
A horizont vöröse kigyúl
Lángot fest ecsete
Hullámzik a végtelen naplemente

Hallgasd a dalt
Most a Nap énekel fényesen
Lágy tenor
Hallgasd a zenét
A Hold lantja szól csendesen
Reneszánsz-kor
Hallgasd a kacagást
Csilingelnek a csillagok
Ezüstfolyam
Hallgasd a sóhajt
Mit a szél füledbe susog
Tóba csobban

S most gyere
Fogd meg kezem
Indulni kell a nagy útra
Csillagkapukon átlépve
Fények vezetnek a múltba
Hermetikus emlékeinkbe
Hajók úsznak
Átszelve a fényeket
S a spirális időgömbjeimbe
Gyűjtött szerelemcseppeket
Egyenként hullajtom
Elviszi a napszél messzi világokba
Sóhajom

Gyere fogd meg kezem
Ússzunk az árral szemben
Ha elmerülnék fáradtan
Ne engedj, tarts erősen
Ne hagyd meghalni a lelkem
Ne hagyd kihűlni
Az ajándékba kapott szerelmet

Maszong József : Hiányod éget

Maszong József : Hiányod éget

 

"Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé"

..

 

szád szögletében fény villan
lángra kap szemedben egy szikra
mosolyod szelíden ölelkezik,
Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé,

már nem a távol ölel
összefonódunk
nincsenek határok..

 

megáll az idő és vár
csak a képzelet köti gúzsba,
már mindig ölellek
már mindig szeretlek
lélegzetemmé lettél,
mosolyod oldódik
a reggeli fényben
lobot vet arany sugara..

 

hiányod éget
és sodródom hozzád
csak,- szeretésem adhatom,
még azt sem kérem,- fogadd el
mert érinti azt,- ki úgy akarja
hisz már kútba fúlt a magány,
az élet halkan
veled örömet zokog...

Egy pillanat volt tán

Fernando Pessosa:

Egy pillanat volt tán

 

Egy pillanat volt tán,
Mikor rátetted
A karomra,
Egyet mozdulván
Fáradt módra,
Mintsem tétován
A kezedet,
És visszahúztad.
Vajh, éreztelek?

Bár emlékszem rá
Él derengve még
bennem az emlék,
Testem őrzi rég
Azt, hová kezed
Ért, a helyet.
Célja kell legyen
Mégis rejtelem,
Mert csak rebbenet!...

Semmi ez, tudom,
Oly országúton,
Mint az élet,
Számos dolog van,
Mit ész se mérhet...

És tudom-e én,
Mikor kezedet
Megérezvén,
Meg hozzám térve
Egy ici-picit
Szívem is érte
Nem volt-é ez új
Ritmus a térben?

Mintha csak úgy
Önfeledten
Fogtál volna meg,
Hogy megvalld nekem,
Mi titkot jelent,
Könnyűt s hirtelent,
Miről nem sejted,
létezik vagy sem.

Így mond a szellő,
Hogy lombot rázogat,
Valami nem
Kifejezhető
Boldogságosat.

Bencze Mihály: Illúzió

Bencze Mihály:

ILLÚZIÓ


a szerelem egy adott forróvas-pillanatában
mindegy hogy ki teszi ránk a kezét
lelkünk úgy is annak az ujjlenyomatát
hordja szépíti egy egész életen át.

  

Tóth Juli: Remény

Tóth Juli:

Remény
 

Titokzatos szépség
közepén,
körülöttem táncol,
biztató remény.
Csacsogó patakok,
fehér fényű utak,
hitet kiált minden
parányi mozdulat.

Mennyi, mennyi
szépség, e világban,
Benne van egy percben,
egy szál kicsiny virágban.

 

Szakáli Anna: Mintha

Szakáli Anna: Mintha

 

Mintha verssé válna
minden szavad.
Külön, külön dallamba fordul,
mikor elönt a hála
a könnyem csordul,
mert hiányzik a szép,
az ölelés álma
s csak a betűk selyme,
a szavak bája simogat.

 

Mintha boldogsággá
szelídülne össze
minden leírt szó,
mely engem bátorít.
Csak tovább, tovább,
ó, hogy andalít,
ahogy fülembe suttogod,
a bánattól fosztott élet,
mélységes szent titkait.

 

A tangó három perc szerelem...

"A tangó nem tánc, hanem szenvedély,vagy életforma.
Vagy leginkább a szenvedély életformája. Magázódós tánc, de nem a távolságtartás magázódásáé, hanem épp a közelségé. A tangónak szelleme van, ami nélkül fölösleges bonyolult lépéseket megtanulni. De ha valaki megismeri a tangó szellemét, azzal a táncparketten egy egyszerű séta is élvezetes. A tangóban igazából négy fontos lépés van, minden más csak lényegtelen dekoráció.
Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit enélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit Bízni valakiben nem könnyű feladat, de egy nőnek mindig így kell döntenie.
A férfi második lépése a felelősség. Minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partnere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá.
Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc Hallani és érezni a másik lélegzetét és szívdobogását. A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt."

 

(Kiss Judit Ágnes)

Szilas József Tamás: Nem érdekel

Szilas József Tamás:

Nem érdekel

 

 

Nem érdekel, hogy hány csepp a tenger,
vagy hány bolygó a világegyetem
azt akarom tudni, mire gondolsz, mikor
a fülembe súgod: szeretlek, kedvesem.
és ha az alagút végén a fény a
kivégzőosztag torkolattüze,
vajon átölelsz-e?
forró csókkal suttogva, hogy
több ez a másodperc velem,
mint lenne tíz élet nélkülem…
nem érdekel, hogy kié voltál mielőtt szívedhez értem
azt akarom tudni, megállsz-e előttem,
teljességeddel, hogy szerethesselek.
és meleg télikabátként hagyod-e,
hogy átöleljen a szerelmem.
nem  érdekel, hogy hányszor estél el,
azt akarom tudni, felállsz-e,
hogy újra csókot lehelj fáradt lelkemre.
hogy álmos hajnalon a víz tükrébe belenézve
valóban önmagad látod-e.
nem érdekel, hogy hány szívet törtél,
vagy a Tiéd hányszor tört össze.
azt akarom tudni, vajon
karjaidban lejárt-e a törések ideje.
nem érdekel, hogy milyen sötét fellegek takarják
el az eget, vagy a világ holnapra elsüllyed-e,
azt akarom tudni, minden hátralévő percben,
hogy milyen nektárt rejt még ajkad íze.
nem érdekel, hogy mi az, amit már megkaptál,
azt akarom tudni, hogy még mire vágysz,
és felismered-e, ha szembe jön Veled a boldogság.
nem érdekel, hogy mi az, ami fájt,
azt akarom tudni, fájna-e, ha nem az enyém volnál.
nem érdekel, hogy hol van az, ahol még nem voltál,
azt akarom tudni, meddig jössz el velem,
hogy megtaláljuk azt, amit egyedül nem találnánk.
hogy Neked én, nekem Te, kettőnknek egymás a világ
és az utolsó három szavad:
„szükségem van rád!”

 

A szerelem. . .

Azt mondják: "eszme". . . meg "szerencse". . . Hazugság! A szerelem. . . csak a szerelem csinál mindent ebben a zavaros életben! (. . . ) A többit az ember találta ki, de a szerelmet. . . az Isten!

 

(Müller Péter)

Tudod, arra gondoltam...

Tudod, arra gondoltam, miért van,
hogy az embernek mindig hiányzik valami,
ha mindene megvan, és még az is egyértelmű,
hogy szeretik,
akkor is az életből valami hiányzik ,
talán, elfelejtettünk valami fontosat,
talán az ünnep hiányzik,
az olyan ünnep, ami több az egyértelműnél,
nem a naptári piros betűsökre gondolok,
hiszen abból van sok,
majdnem olyanok, mint a hétköznapok,
az ember életéből a váratlan hiányzik,
nem a nem várt gazdagság,
vagy siker, amire gondolok,
annál sokkal egyszerűbb a dolog,
olyan, amit megkapnak a gyerekek,
(aki megkap)
és megkap a kedvenc kutya is,
ők nem elégszenek az egyértelművel,
az egyértelmű szeretettel,
nekik annál több kell,
ők kedvességükkel
a simogatást kikövetelik maguknak ,
még a jéghegy se tud ellenállni nekik,
de mi már kinőttünk belőle,
mint a gyerekjátékokból,
mint a gyerekbetegségekből,
nem simogatunk,
és bennünket sem simogatnak,
talán a hiány érzésének az egyik oka,
hogy aki már felnőtt,
simogatást csak sajnálatból kap,
de csak úgy váratlanul,
csupán ellenállhatatlan szeretetből,
csupán, mert valaki örül annak,
hogy ő a világon van,
azért senki sem simogat,
se szóval, se kézzel, se szemmel,
az csak a kutyusoknak,
a kisgyerekeknek,
és az ifjú szerelmeseknek jár,
mi nem kérünk, és nem kínálunk,
mi anélkül is jól megvagyunk,
de azért valami mégis hiányzik,
talán pont ezek a váratlan,
örömteli pillanatok,
mikor az egyértelmű,
egyértelműen érezhetővé válik.

 

 

(.kaktusz)

Mindennapi élményeink...

"Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket...nem szabad lemondanunk arról, hogy minél jobban tudjuk befolyásolni a külső környezetünket, mert életben maradásunk függhet tőle, de bármilyen ügyesek vagyunk is, akkor sem érezzük ettől cseppet sem jobban magunkat, és a világban tapasztalt káoszt sem tudjuk megváltoztatni. Ehhez magát a tudatunkat kell megtanulnunk befolyásolni és irányítani."
 
(Csíkszentmihályi Mihály)


"Hát igen, a világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom."


(Bohumil Hrabal)

"Lassíts, és élvezd az életet...

"Lassíts, és élvezd az életet. Nemcsak a táj látványát veszted el, ha túlságosan gyorsan haladsz, hanem azt az érzést is, hogy hová mész, és miért mész."

(E. Cantor)

 "Nem számít, mit gondol rólad a világ: állj be a fénybe, és élvezd a ragyogást."

(A. J. Christian)

 

Egy napon megtudjuk...

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
 
(Márai Sándor)

...a szívünk vezérel."

"Aki tökéletesnek hiszi magát, vagy szüntelenül arra törekszik, hogy tökéletessé váljon, az csalódni fog. A tökéletes örökre elérhetetlen. Szeressük a hibáinkat és tanuljunk belőlük, mert hiányosságaink is közelebb vihetnek minket az igazi szeretethez. És ahogy megnövekszik bennünk a szeretet, úgy nő meg az életünk, lesz teljes és egész. Gondolkodó lényekké válunk, akiket mindazonáltal a szívünk vezérel."

 

(Helen Hunt)

Sárhelyi Erika: Összebújva

Sárhelyi Erika:

Összebújva

 

Ölelj meg, nem kell most a szó,
Jó ez a csend, olyan megnyugtató.
Hunyd le szemed, csitt, ne beszélj,
Ne szavakkal, a testeddel mesélj.
Hallgasd, ahogy ver a szívem,
Ereimben mint fut a vér,
Érezd bőröm rebbenését,
Mikor vállad az enyémhez ér.
Ölelj át, oly szép az este,
A Hold az eget birtokba vette.
A csend hangja lágyan dalol,
S lelked lelkemmel összehajol.

 

Balakan Alekszej: Ne felejts el

Balakan Alekszej:

Ne felejts el

Látod, az ősz eljött,
De ne felejts el engem.
Körülöttünk sűrű köd,
Nyugszik le a nap csendben.

Hamar eljön a tél.
Kedvesem, ugye érzed,
Hajadra hull a dér.
Ez ne bántson téged,

Mert oly szép volt a nyár,
A zöld fák ünnepeltek,
Dalolt sok kis madár,
Vigadtak a kertek.

S a tavasz! Emlékszel?
Akkor boldogan éltünk
Nappal, sötét éjjel,
És most, mondd, mitől féljünk?

Látod, az ősz eljött,
De ne felejts el engem.
Köröttünk sűrű köd

 

 

Az örömnek nincs neve...

"De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt." 


(Fekete István)

"Lelke legmélyén mindenki szeret...

"Lelke legmélyén mindenki szeret. És mégis: attól vagyunk boldogtalanok, szorongók, gyűlölködők és közönyösek, attól vagyunk magányosak és zaklatottak, attól betegszünk bele az értelmetlen életbe, mert vágtató éveink során alig vannak perceink, amikor lelkünk mélye megszólalna."
 
(Müller Péter)

Mezei Katalin: Szabadon élni

Mezei Katalin:

Szabadon élni

 

 

Megállok saját lábamon
– ez másnak tán olykor fájhat –
meghajlok, ha a sors ítél,
s nem vesztem el koronámat.

 

Életet adok  életért,
és hiszem, túlél a lélek,
arcomat mosollyal takarom,
s nincs ember, akitől félek.

 

Magamat bátran vállalom,
tudom, hogy mennyit érek,
elnézést – igen, ha van miért –
de kegyelmet sohasem kérek.

...egyszerűen csak lenni, létezni...

Ahelyett, hogy folyton-folyvást lázasan csinálunk valamit, hagyni kellene, hogy a dolgok történjenek a világgal és velünk. Be kellene engednünk az életünkbe a véletlent és a szabadságot, s hagyni a világot, hogy teremtse önmagát. Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni. Tanulnunk kellene a játszó gyerek mély áhítatából és békességéből.
 
(Hankiss elemér)

Az idő...

A rendes emberi életben az időnek nagyon színes és változatos jelentősége van. Az ember felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az idő mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepőt az ember életébe. Percről percre fűződnek egymásba a történések gyöngyszemei s még akkor is, amikor semmi sem történik, maga az időben rejlő lehetőség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet. A váratlanra való várakozás teszi az ember életében izgalmas élménnyé az időt.

 

(Wass Albert)

 

Dombi László: Öröm versike

Dombi László:
Öröm versike

Akármit is küldesz én mindig érzem,
Legyen a gondolatod, a sóhajod.
Szívem, és a testem ettől melegebb.
Örömtől viruljon arcod, és lelked,
Kívánok vidám, boldog napot Neked.

Soóky Melinda: Színes világ

Soóky Melinda:

Színes világ

 

 

Álmodtam egy színes világot,
Ahol örökké ragyog a Nap,
És nyílnak a tarka virágok
Azúrkék, selymes ég alatt.
Ahol csillog minden pillanat,
Aranyecsettel fest a remény,
Létünk varázsa megmarad
Szívünk féltett rejtekén.
Ahol a béke csendje ihlet,
Lelkünk szirmait kibontja,
A gondolat hatalma éled,
Miénk lesz az idő titka.
Ahol kacagó, piros hajnalból
Lobban fény a szívünkbe,
Nem félünk a holnapoktól,
Mert velünk marad örökre.

Mosoly játsszon az arcodon...

Márai Sándor:
Mosoly játsszon az arcodon...

 

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.

A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!

Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!

 

 

Dóczi Székely Gábor: Aki szeret

Dóczi Székely Gábor:

Aki szeret

 

aki szeret,
az mezítelen,
mint a kisgyerek

nem lebeg már
tengelyén eláll
csak a szíve fáj

nem tévelyeg,
nem is mérlegel,
él az élete

nem kallódik,
nem is szabódik,
mindig ajtót nyit

aki rajong,
bizony nem hajlong,
de rab s szomjazó

aki szeret,
bár mezítelen,
mégsem didereg

 

Rózsa Margit: Szegény vagyok

Rózsa Margit:
 

Szegény vagyok

 

Szegény vagyok
de a lelkem gazdag
nagyon.
Ezer szóból álmodom
veled.
Versbe foglallak
vagy két karomban
átölelve ringatlak
és Te hagyod.

Hatos Márta: Érzékek

Hatos Márta:

Érzékek

Látom a szemed,
Benne vagyok.

 

Hallom a szíved,
Nekem dobog.

 

Érzem az ajkad,
Csókot adok.

 

Érintem tested,
Vágyam lobog.

 

Hiszem, hogy mindig
Neked vagyok.

 

Pogány Géza: Te voltál...

Pogány Géza:
Te voltál...

Te voltál...

Ha soraim csak egyetlen ember olvasta,
ha csak egyetlen szív dobbant meg értem,
ha műveim csak egyetlen ember életére hatva,
okozott örömet akkor már nem hiába éltem.

Ha csak egyetlen ember értette lényegét,
ha csak egyetlen lélek halk dallama szól már,
ha megváltoztatni csak egyetlen ember életét,
tudtam műveimmel örülök, hogy az te voltál. 

 

 

Pogány Géza: Ragaszkodás

Pogány Géza:
Ragaszkodás

 

Ragaszkodás

Ragaszkodni sok mindenhez lehet például vágyakhoz,
emberekhez, állatokhoz, álmokhoz, helyhez, tárgyakhoz...
Ragaszkodnunk kell valamihez, hogy boldogok legyünk,
örömet sokszor a legapróbb dolgokban lelünk.

Nagyon szép emberi érzelem,
szívből jön tiszta önzetlen.
Sajnálom azt ki nem képes erre,
e nélkül örömet hiába is keresne. 

Máté László: Szerelem

Máté László: Szerelem

 

Szemed tükrében,
szikrázó varázslattal,
látom magamat.

Pogány Géza: Örökké megmarad

Pogány Géza:
Örökké megmarad

 

Örökké megmarad

Homokba rajzoltam egy szót,
egy érzést mi szívemből szólt.
De vihar támadt, elfújta a szél,
az érzés azonban örökké él.

Fa törzsébe véstem a neved,
hogy tudd ki az ki igazán szeret.
Ám egy vihar kidöntötte a fánk,
így már csak én emlékszem miránk.

Szobrot állíttattam, köbe vésettem a neved,
alá az enyém s azt örökké szeret.
De az idő múlása elmossa a szavakat,
ám az érzés örökké megmarad. 

A szerelmi boldogság...

A szerelmi boldogság nem abból áll, hogy minden érzelmi energiánkat egy személyre sugározzuk: az embernek egyszerre egy egész csomó dolgot kell szeretnie, s ezeknek az összessége ölt testet a szeretett lényben, aki - ha igazán szeretik - szerelmese szemében a bimbózó orgonák virága, egy hajó lámpásai, az iskolai csengő, egy táj, felejthetetlen beszélgetések, jó barátok, gyermekkorunk egy vasárnapja, egy kedves hang, mely megszűnt beszélni, a legkedvesebb ruhánk, az ősz, a tavasz, a nyár, a tél, s az emlékeink, mert az emlékezés az élet veleje, a kenyér és a víz. Ezenkívül: teljes leltára minden vágyunknak és álmunknak, ami érthető, mert benne igazán minden vágy és álom egyesül.
 
(Truman Capote)

Csak meg akartam osztani veled...

"Olyan sok dolog létezik, ami érzelmeket elevenít fel: a föld lágysága tavasszal, felhők a nyári égbolton, az őszi szellő illata, az esőcseppek hangja egy selyem esernyőn, a hűvös levegő az iskolából hazafelé tartva, a táblatörlő illata, a távoli teherautók elsuhanó hangja az éjszakában, vagy a biztonság és megnyugtató érzése egy kisboltnak késő éjjel. Csak meg akartam osztani veled ezeket az érzéseket. Életem végéig."
 
(Hoshi no Koe c. film)

Kormányos Sándor: Mesék gurulnak...

Kormányos Sándor: 

 

Mesék gurulnak...

 

Ha csukott szemmel is
látlak s elfogódva
kinyílsz majd bennem
mint gondolat-virág,
a vágyból gyökérző
növő pillanatra
rárémül újra
a megdöbbent világ.
És nem értem én sem:
Csodák pitvarából
mesék gurulnak a
hallgatás alól,
míg tűnődve állok
egy elképzelt tavaszban:
Érezlek, itt vagy,
és mégsem vagy sehol...

Szakál Magdolna: Csak addig szeretlek

Szakál Magdolna: 

 

Csak addig szeretlek

 

Csak addig...
míg tavaszt nyár követ,
míg visz a szél fátyolfelleget,
míg egyszer ébreszt a hajnal kék eget,
míg madár száll zöld erdők, magas hegyek felett,
míg szivárvány színe feszül eső után a tűnő horizontra fel,
míg folyók vize a hatalmas óceánban lassan megnyugvásra lel,
míg zuhatagok dübörgő dalára párafelhő lágy nesze felel,
míg viharba cikkcakkos, vad tüzet villám fénye rejt,
míg a hold sarlója hízik, s lesz jó kerek,
míg rét virága kever színeket,
míg őszi fagy jelzi a telet,
CSAK AMÍG... amíg
megengeded.

Tóth Anita: Szebb világ

Tóth Anita:

 

Szebb világ

 

Jöjj velem egy szebb világba,
Repüljünk az álmok országába.
Hol felhőn szállhatsz, szivárványt láthatsz,
Ahol a pipacsos réten lépteid pillangók követik,
És csodaszép ruhádat angyalok virágból szőhetik.

Micsoda földi kincs az élet,
Nem adhat más nekem ennyi szépet.
Pedig támasza magamnak önmagam vagyok,
Mert hittel indultam elébe, s evvel vértezve vagyok.

Szeress, hogy viszont szeressenek,
Tégy jót és segítsd a gyengébbeket.
De ha nem akarod, akkor ezt ne tedd,
Csak úgy éld életed, hogy magad boldoggá tegyed.

Ne bánts és ne gyűlölj senkit, mert más,
Önmagáért még senki nem hibás.
Fogadd el, hogy a világ sokszínű,
Csak nyisd ki a szemed és nézz körül.

Jöjj velem egy utazásra, jer fogd meg kezem,
Nem mese ez, bár az is lehet,
Hol a boldogságod megleled.
Ne légy olyan keserű, az élet gyönyörű.
Minden szebb, ha más szemmel nézel körül.