Goór László: Egy ölelésért...

Goór László: Egy ölelésért...

Szervusz Kedves!

Most itt ülök veled,
s önfeledten csodálom
mosolyod,
amint soraimat olvasod.

Ha jól emlékszem azt
mondtad,
nem kaptál még verset.

Nem panaszként
mondtad
s szemed árult csak el
többet.

Rabul ejtett engem
a gyors röptű pillanat
s az idő is
ha elszaladt,
emlékeim közt
szemed csillogása
ott lakik,
könnyed kacajod
még most is
fülemben hallik...

Sugárzó mosolyod
mellyel az angyalokat
szégyeníted
rajongó örömöd
miből a szeretet is
örökké élhet
s szemed szikrái
melyek vakítják a napot
s ahogy simogatva nézel
érzem
olvadok.

Félre ne érts, kérlek
nem a testedre
alkudok,
de ha kevesebbről írok,
úgy érzem hazudok.

S mi haszna lehet
az álszent
hazug szónak?

Szerinted nem szebb,
ha jó szót mond
valaki
a jónak?

Engedd egy kicsit
hogy csak neked
udvaroljak.

Hogy talán
közelebb hajoljak,
hogy szememben lásd
a tiszta hódolatot
a reám törő bódulatot
ahogy olvasod e szónoklatot.

Ezek a sorok csak arra
születtek
- bár néhol igencsak
fülledtek -
hogy dicsérjék alakod
szemnek tetsző járásod,
ahogy csípőd
könnyedséggel
minden lépéssel ringatod.

Téged nézve
felrémlenek előttem
a görög mitikus legendák,
hol az erdőkben táncolnak
áhított, gyönyörű nimfák.

Nem, ne ingasd most fejed,
én tényleg csodállak
s ha szemembe nevetsz
nagyon .....



Láttam már néhányszor
ahogy settenkedik a fény
s ha belopja magát szemedbe
szikrákat lövell szét.

Új élettel telik meg
az ilyen pillanat
s gyöngyöző nevetésed
éj lelkemnek a pirkadat.

Ha fáradtan rogyok le
este asztalodhoz
lelkemmel a pokolhoz
elhiteted velem, hogy boldog vagy,
adsz belőle
s a felszínre hoz.

Picinyke dolgok
talán észre sem veszed,
tüsténkedsz, csacsogsz
s a dolgodat teszed.

A fáradt lelkeknek
Te vagy a megnyugvás,
s a hangodtól jön el
a lelki gyógyulás.

Ha Rólad írnék
csak ódákat zengenék
ha veled harcolnék
a világtól sem félnék,
ha rőt napon kikötve lennék
Te lennél a csalogató
hűs
árnyék
ha végtelen télben bandukolnék

Te az otthon simogató melege lennél.

Ne haragudj rám!

Én ilyen vagyok.

Lopott érintéstől
meggyúlok s olvadok.

Versben sohasem hazudok.

De ha igaz is minden leírt szavam,
engedd meg, hogy hangosan
ha kell
hát tagadjam.

Talán merészség tőlem
e mostani tettem,
de írtam Neked egy verset,
ahogy ígértem.



Ne haragudj ezért. Kérlek!

Csak mosolyogj néha,
ha érzed, hogy nézlek.

Az én imádatom
tisztelettel társul
s versem is vággyal
de tisztasággal zárul.

Őszintén szeretném, hogy
egy jó napod legyen
s kerüljön egy életen át
minden gond
s félelem!



És ha nem bántottalak meg
s szabad?

Én valamit kérek.

Sokat jelentene.

Egy pillanatra...
ölelj meg kérlek...