egy másik ember szívében

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak emberek,
akiket mindenki szeret,
akik mindenkit szeretnek,
de nincs egy,
akit másképp szeretnének,
és nincs egy,
aki másképpen szeretné őket.
A szeretet tengerében fürödnek,
de ők senkinek nem „egyetlenek”,
senki nem egyetlen nekik.
Olyan az ilyen ember,
mint ki mindenhol otthon van,
az egész világnak a fia,
az egész világ apja, anyja,
szerelme, testvére barátja,
akit mindenki irigyel,
joggal, irigylésre méltó is,
hisz bárhol,
a világ bármely pontján,
jól érezheti magát,
csak azt hiszem
soha nem pihenheti ki magát igazán,
mert valójában nincs otthona,
mindenhol csak vendég,
sehová nem haza megy,
hiába a sok szerető szív,
mindegyik csak szálloda
az ő szívének
Míg, akinek van egy szívben,
egy másik ember szívében
saját kis odúja,
annak hazája van,
otthona van,
ha egy neki befűtött,
meleg szív őt várja haza,
akkor van,
ahova mindig hazatérhet,
ahol egy fáradt nap,
egy fáradt élet után
megpihenhet,
ha nincs is semmije,
akkor is
övé az egész világ.

(. kaktusz)