Válóczy Szilvia :
Szerelmesek...
Megtanultam én az életet Veled,
Hogy legyek önmagam melletted, s Neked,
Hogy a türelem ára mindig egy rózsa,
Hogy semmi nem megy úgy harangszóra.
Megtanultam melletted, boldognak lenni,
Az elmúlt éveket könnyedén feledni,
Átvettem tőled a nyugalom létét,
Reggel, s alkonyatkor az ölelő békét.
Megtanultam azt, mit csak Tőled kaphatok,
Hogy két lábon járjak, ha eget taposok,
Hogy egyedül az életnek értelme nincsen,
Hogy mindig előttem volt elveszett kincsem.
Szerelmesek...
Megtanultam én az életet Veled,
Hogy legyek önmagam melletted, s Neked,
Hogy a türelem ára mindig egy rózsa,
Hogy semmi nem megy úgy harangszóra.
Megtanultam melletted, boldognak lenni,
Az elmúlt éveket könnyedén feledni,
Átvettem tőled a nyugalom létét,
Reggel, s alkonyatkor az ölelő békét.
Megtanultam azt, mit csak Tőled kaphatok,
Hogy két lábon járjak, ha eget taposok,
Hogy egyedül az életnek értelme nincsen,
Hogy mindig előttem volt elveszett kincsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése