Minek piszkálni a holnapot...

Minek piszkálni a holnapot, a jövő évet és távoli tekervényeit az életnek? Elégedjünk most meg azzal, ami van, melegedjünk tüzénél, amíg lehet, kaparjuk ki hamujából, ami édes és élvezhető, a többit pedig hagyjuk az enyészetnek, mert arra való.

(Fekete István)

Szeretlek szeretni

 

Szeretlek szeretni

Előttem, van arcod, látom mosolyod
Hallom nevetésed, érzem illatod
Minden apró csodát próbálok feledni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

Érzem érintésed, még fogom két kezed
Járásod látom s hallom léptedet
Ezernyi emlék mi próbál elszaladni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

Az álmok és a vágyak játszanak velem
Ezernyi édes kép, millió gyötrelem
Mást szeretnék látni, de nem tudok hazudni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

Az emlékek itt vannak, szívemben élnek
A drága napok, hetek örökre bennem égnek
A szívem még mindig csak Érted tud dobogni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

A vérem a testem az eszem a lelkem
Minden, ami voltam, minden, ami lettem
Neked köszönöm, Te tudtál szeretni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

Tudom, hogy kevés mit adhatok Neked
Fájdalmat okozni nem akartam sosem
Ezután sem szeretnék. Ha kell, el tudlak engedni
De szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

(Romulusz EugenTaker)

Novemberi éjszaka

Novemberi éjszaka

Fahéjban úszó fény-árva
Levegőben néma tisztaság lengedez:
Föl-alá száll s egy-egy házra
Lágyan omló, tündérszín békét permetez.

Hangtalanná válik az út, már
Csak néhány csepp fény folydogál
Keresztül rajta s mázolja
Azúrrá a hamvas sétány
Parányi macskaköveit,
Hol a magány - mint hűs illat -
Csermelyként csordogál tova,
S mint ragyogó szupernóva
Száll fel a miriád holdfény -
Csóva, hogy elérje anyjuk
Oldalát, ki minden évben
Simogatva, langy kezei
Közt ringatva altatja el
A novemberi éjszakát.

(Kormos Gergely)

Neked...

 

Neked...

Tőled várni a szépet
Tőled várni a jót
Minden csodás képet
Minden édes szót
Mindig veled lenni
Csak rád gondolni
Melletted ébredni
Rólad álmodni
Rohanni hozzád
Ölelni téged
Melletted maradni
Amíg csak élek.

(Romulusz EugenTaker)

Őszi séta

 

Őszi séta

Vágyom a magányt.
Most jó! Minden csendes.
Lágy eső szemez, hangja oly kedves.

Nem fázom!
A tó felszínén apró redők.
Libbenők, némán egybekelők.

Idilli kép.
A végtelen felszínen, nézd!
Egy vadréce keresi kedvesét.

Elnézem soká...
Látom, vízcsepp hízik pici ágon.
Tiszta boldogság e világon.

Minő gazdagság!
Most enyém itt minden.
A végtelen tér: Kitárt karom körbeér.

Már indulok.
Magamhoz ölellek, hazaviszlek.
S ha megérkeztem, kiengedlek.

Láthatatlan kéked
Mosollyal tölti meg a szobát,
S a süteményillatú vasárnap délutánt.

(Paphnutius)

Esik a hó

 

Esik a hó

Vidám, mosolygós hópelyhek,
Kis szobám mélyén töprengek.
Fehérbe öltözik a táj,
És minden fenyő, büszkén áll.
Mikor a kis cinege énekel;
Az út végén integet a hóember.
Izgő-mozgó, táncoló hópelyhek,
Adjatok utat a boldog télnek!

(Kormos Nikolett)

Legyen vidám a szíved...

A boldogságunk elménk szokásaitól függ. Ezért gyakorold a pozitív gondolkodást minden nap! Legyen vidám a szíved, váljon szokásoddá a boldogság, és életed folyamatos ünneplés lesz.

(Norman Vincent Peale)

Mélabúm a békesség maga...

Mélabúm a békesség maga,
Mert természetes jussunk a harmónia,
Amely akkor igazán jelenvaló,
Ha a lélek oly önfeledt, hogy észre sem veszi,
Amikor virágokat gyűjt csokorba a kéz.

(Fernando Pesoa)

Ez a csodálatos harmónia és szépség...

Az istenhitemnek egyik legerősebb oszlopa és támasza az a csodálatom, hogy a világ, az élő természet milyen csodálatos berendezkedésű, milyen hajszálpontosan illeszkednek össze a legkülönbözőbb állatok, növények, tehát minden élőlény, akár a vízben, akár barlangok mélyén, akár a magas hegyeken, akár az Északi-sark közelében élnek is (...). Ez a csodálatos harmónia és szépség, amilyennek én a teremtett világot látom, énbennem azt a gondolatot ébreszti, hogy ez nyilvánvalóan nem jöhetett létre magától vagy véletlenül, hanem emögött egy teremtő gondolata, egy teremtő akarata kell legyen.

(Szentágothai János)

Szíved árnyéka

 

Szíved árnyéka

Gyönyörű szíved árnyékában talált rám az élet,
dobbanása isteni dal, vagy akár ígéret,
szétfoszlott álmaimra gyönyört terít,
szerelmes lángolást izzóvá hevít.

Szíved árnyéka örök takaró nekem,
míg óv, nem lesz megcsúfolt éjjelem,
pihegni ott, mint kismadár első röpte okán,
kisimulni a sors széppé redőzött homlokán.

Szíved árnyéka csendes éteri hangulat,
űzött, hajszolt, fáradt, kifúlt gondolat,
zaklatott világból odaérni boldogan,
semmi, de semmi mást nem szeretnék jobban.

(Pfluger Ferenc)

Hiába...

Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, te vagy az, ugye, szerelmem - szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek!

(Karinthy Frigyes)

Évszakváltás

 

Évszakváltás

Messze dőlt füstök hágnak
égre fel, kémények pipálnak,
hideg felhőket terel a szél,
meleg vágyakat keresgél,

Olyan késő őszi hangulat
bujkál pőrén, kedvtelen,
csalfa e kurta bódulat,
merész búcsú hirtelen,

Őszi, télies fénytörés,
váltólázas küszködés,
holt évszak vándorlása,
új remények álmodása,

Szél söpri az álmokat
tova, füstben érlelt
gondolat, szítva lángokat,
hűvös szélnek megfelelt,

Készülődő téli hangok,
náthás, rekedt harangok,
váltani kész hónapok,
léttől párásodó ablakok.

(Pfluger Ferenc)

Szeretnélek

 

Szeretnélek

Szeretnélek kibontani
bánatod páncéljából, végre,
hozzád hajolva lelkedhez érni,
tavaszt igézni a fagyos télre!

Szeretnék e rejtelmes csendből
életzenével kitörni újra:
ereidnek suttogó neszére
ébredni, lágyan összesimulva.

Szeretném, ha ütemre járna,
egy ritmust dobolna fáradt szívünk,
ahogy a régi éjen, amikor először
egymás szemébe néztünk!

(Gősi Vali)

"Nyisd ki a szemed...

"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!"
 

(Donna Davis)

Lelkitársad létezik, és vár Rád

Lelkitársad létezik, és vár Rád

 

Hidd el, a lelkitársad létezik. Vár Rád az az ember, akinek pont így vagy tökéletes. Aki Benned látja minden álmát, és naponta hálát ad a sorsnak létezésedért. Akivel nincsenek játszmák, hazugságok. Aki nem menekül, nem áltat, nem várat magára.

 

Létezik Ő, aki minden este úgy hajtja álomra a fejét, hogy imáiban Téged kér. Aki felvidít egy nehéz nap után. Aki akkor is egy csodának lát, amikor Te nem látod a szépséget magadban. Mert Ő Önmagadért szeret, azért, aki a testedben él. 

Ez az ember valóban létezik. Elképzelhető, hogy ott él a közeledben. Nem a sors ilyen kegyetlen, és ítélt boldogtalanságra Téged. 

Míg nem találod meg magadban a szeretetet, míg rettegsz attól, hogy elhagynak vagy bántanak, esély sincs rá, hogy felismerjétek egymást. Találkozhattok, érinthetitek egymást, ám a  fizikai síkon nem tud létrejönni a kapcsolódás. 

Míg blokkjaid és félelmeid irányítanak, nem vagy vevő a tiszta szeretetre. Míg feltételekhez kötöd a szerelmet, ne várj mást, mint fájdalmas leckéket. Míg nem tudsz szabadon áramolni, s csupán az adás öröméért szeretni, ne várd a beteljesülést. 

 

És kérlek ne hidd, hogy Te már tökéletesen felkészültél, csak a társad késlekedik. Pont ugyanott tartotok a fejlődésben, csupán a leckék mások. Felesleges időpocsékolás azzal törődni, hogy megváltoztass valakit. Boldogtalanságod oka egyedül Te vagy. Másra mutogatás helyett kérdezd meg magadtól: Vajon miért nem hiszem el, hogy megérdemlem a boldogságot?

 

 

(Mohácsi Viktória)

 

Minden nap...

Az emberek a levegőben vagy a vízen járást csodának tartják. De én úgy hiszem, hogy az igazi csoda a földön járás. Minden nap találkozunk csodákkal, amiket fel sem ismerünk: a kék ég, a fehér felhők, a zöld levelek, egy gyermek fekete, kutató szemei – a saját szemeink. Ezek mind csodák.


(Thich Nhat Hahn)

A harmónia...

A harmónia nem halálos nyugalmat jelent, hanem olyan összhangzatot, ahol végre minden a helyén van. Szép - és nem csúnya. Igaz - és nem hamis. Jó - és nem rossz. Boldog - és nem boldogtalan. Mindenki sejti és lelke mélyén tudja, hogy van a lényének egy eszményi állapota, egy Örök Emberi szép arca, s amíg azt nem valósítja meg, amíg rögeszmék után rohan, addig boldog nem lehet, mert tartozik - tartozik önmagának. És másoknak is.

(Müller Péter)

Van neve is...

Ugyanarra az égre nézni, amire te is, még egy hétköznapi látványt is képes megváltoztatni. A legkisebb gesztusodra is remény és kétségbeesés közt ingadozom. És a szívem egy dallamot kezd játszani. Van neve is ennek az érzésnek. (...) Azt hiszem, ezt hívják szerelemnek.


(Shigatsu Wa Kimi no Uso)

A boldogság...

Csak az egészen fiatalok gondolják, hogy a boldogság változatosság, nyugtalanság, tulajdonképpen a boldogság: megállapodottság, harmónia két ember között, akik közül az egyik természetesen nő.


(Jókai Anna)

Tedd magad boldoggá...

Van egy olyan érzésem, hogy ha az ember a másik felét keresi, akkor a kapcsolat hiányon alapul. Ezért azt hiszem, hogy teljessé kell válni egyedül, és aztán jön egy másik ember, aki esetleg szintén teljes - és akkor nem azért vagytok együtt, mert függtök egymástól, hanem "Miért ne?" alapon. Nézd meg a társkereső oldalakat - "keresem azt, aki boldoggá tenne", így nem lehet! Tedd magad boldoggá és aztán jön egy másik ember, akivel talán sikerül harmóniát találni.


(Mester Tamás)

A lelkem mélyén...

Valamilyen rejtélyes okból kora gyerekkoromtól azt képzeltem, az életem valójában egy regény. Ahol a kezdődő, beteljesülő és elmúló szerelmek mindig mások, és ahol én vagyok a regényhősnő. A regényes szerelmek persze ritkák és múlékonyak, semmi közük egy tartós, életre szóló kapcsolathoz. A vágy szinte lehetetlenné teszi az igazi szövetséget. Elrontja, kikezdi. A lelkem mélyén nyilván tudtam, örökké nem lehet szerelmes az ember. Mégis minden alkalommal ott lappangott bennem ez a különös szerelmi maximalizmus, más szóval a rettegés, hogy valójában megalkuszom, nem pedig megállapodom valaki mellett.

(Vass Virág)

Adjál

 

Adjál

Adjál a szónak
értelmes létet
fénykupolát

Halld meg a szarvas
otthonát féltő
vad iramát

Adjál a szívnek
szolid álmot
új erőt

Halld meg a mosoly
angyali arcát
a nevetőt

Adjál a fának
friss gyökeret
éltetőt

Halld meg az érzést
két ember között
a szeretőt

Adjál a boldogságnak
helyet új tetőt
szerethetőt.

 

 

(Pfluger Ferenc)

 

 

Tenyered melegét

 

Tenyered melegét

A kezedet vágyom
tenyered melegét
kezemre hajló érintésedet
otthon-illatát idézni a múltnak
ledobni lelkünk tépett rongyait
kiteríteni takarónak
szerelmünk féltve őrzött titkait
felbátorodva a pőreségen
keresni tiltott fényeket
levetni közös bánatunkat
feledni gyászos sóhajunk
mámoros lélekkel
összehajolva
egymásba olvadó
kéz legyünk!

(Gősi Vali)

Akkor tanultam meg...

Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:

szeretni jó.

(Szabó T. Anna)

Hiszek abban...

Hiszek abban, hogy varázslatos életet élek. Szinte minden nap megköszönöm istennek, hogy egy újabb nappal ajándékozott meg, és arra gondolok, milyen érdekes események és kihívások várnak rám aznap. Megtanultam, hogy a harmonikus élet rengeteg olyan lehetőséget tartogat számomra, melyek megerősítik bennem a szeretetet és az életkedvet.

(Victoria Moran)

Amikor megszülettél...

Amikor a világra jöttél, valakinek el kellett volna mondania, hogy nem vagy véletlen ezen a világon. A szemeidbe nézve kellett volna elmondania, hogy erősebb vagy, erősebb bárkinél. Amikor megszülettél, abban a pillanatban tudnod kellett volna, hogy csoda vagy, és történjen bármi, sodorjon majd az élet bármerre, a csoda benned, megmarad. El kellett volna mondani, hogy minden könnyed felszárad egyszer, ne add fel, mert mindig van tovább. Amikor a világra jöttél, valakinek az ártatlan szemeidbe nézve kellett volna elmondani, hogy gyönyörű vagy, a tiszta lelked, majd a megtépázott még szebbé válik. Tudnod kellett volna, hogy minden csatát megnyerni nem lehet, néha bizony fájni fog az élet, de menned kell tovább. El kellett volna mondani, hogy szeretni nem mindig egyszerű, de mindig csodaszép, és ha szeretnek, ha igazán egyszer az életben igazán szeretnek, ne add semmiért. Egyszer az életben meg kell értened, hogy az élet szép, még akkor is, ha néha borús az ég. Szép, mert a része vagy, a csodáddal, vagy az élet terhe alatt görnyedt hátaddal, a mosollyal, a könnyekkel, az életeddel. Valakinek el kellett volna mondania. Mit is? Amire talán szavak sem léteznek.

(Theodorovits Andrea)

Jó reggelt!

 

 

Jó reggelt!

A függönyön át berikkant a reggel,
Meglibbenti hajam friss levegővel.
Takaróm alatt fordul egyet álmom,
Hogy nyújtózva a mosolyomra szálljon.

Jó érzés, hogy rád is ugyanaz a nap
A távolságon csak egy nagyot kacag.
Közvetíti számomra, épp mit csinálsz,
S elvisz hozzád egy bolondos napsugár.

Szívem tarsolyában elhoztam néked
A nyár szépségét, a virágos rétet,
A felhőtlen eget, vidám fecskéket,
Leküzdve ma is a nagy messzeséget!

(Szalai Mária Krisztina)

Átutazóban jársz a földön

Ady Endre:
Átutazóban jársz a földön

Ezért lelked vágyakra ne költsön!
A test csak kölcsön kapott öltöny,
amit az idő majd visszahív.

 
Átutazóban jársz csak itt a
földön, hol embernek lenni
néha börtön máskor léha vicc.
De Te magadban égi korok eltűnt

 
szellemeit hordod, s csak az élet
lángja festi köréd vágyait.
Mind átutazóban járunk itt a
földön, hol e vágyak tüzén

 
drágakővé edzhetjük a szívnek
álmait. És a pillanatok
felvázolt percein, termőre
vághatjuk gondolatfánk ágait.

 
Itt csak átutazóban járunk.
S amíg a szellem munkájára
várunk, kincseinkből ültessünk
néhányat el, mert csak itt a földön

 
élő erő teremt elő olyan
értékeket, ami nélkül a világ
már nem lenne meg,s
melynek gyümölcse
a lelkünkből fakadó önzetlen
SZERETET

Az életben leginkább...

Ma is hinned kell. Hinned abban, hogy elmúlik a nap és tanulságával a holnapnak épít utat. Hinned kell a lehulló levelek varázsában, a békességgel átszőtt csendben, a pillantásban, egyetlen mosolyban, önmagadban, az eső cseppjében, a felhők felett ragyogó nap csodájában, Istenben, vagy az elmúlásban, az életben. Igen. Az életben leginkább hinnünk kell.

(Theodorovits Andrea)

Azt hiszem...

Isten mindannyiunk mellé rendel egy embert, aki az életünkben pont akkor érkezik, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Azt hiszem, Angyalok ők, akik akkor bukkannak fel, amikor épp senkire nem számítunk. Eloszlatják a magányt, és boldogsággal töltik meg a lelkünket. Azt hiszem, ha létezik Istentől való üzenet, ők adják át nekünk.

 
(Theodorovits Andrea)

Szeretni fogsz holnap még?

Szeretni fogsz holnap még?

Ma éjjel az enyém vagy, teljesen
Oda adod a szerelmed, oly édesen
Ma éjjel a szerelem fénye a szemedben.
Szeretni fogsz holnap még?

Ez egy kincs, ami örök
Vagy csak pillanatnyi öröm?
Hihetek-e a sóhajaid varázslatának?
Szeretni fogsz holnap még?

Ma éjjel kimondatlan szavakkal
azt mondod, hogy én vagyok az egyetlen,
De vajon a szívem belehasadhat,
Amikor az éj találkozik a hajnalcsillaggal?

Szeretném tudni, hogy a szereteted
Az az, amiben biztos lehetek.
Mond már, mert akkor nem kérdem többé,
Szeretni fogsz holnap még?
Szeretni fogsz holnap még?

 
(The Shirelles)

Cher:Will you still love me tomorrow youtube

Elég csak a gondolat...

Szeretlek, gondolok rád, akik szeretik egymást gyakran mondják ezt egymásnak. De igazán ez nem fedi a valóságot. Mert ha szeretsz, nem sokszor gondolsz rá, hanem mindig. Ott van a reggeledben, az eső cseppjében, a célban, az útban és a megérkezésben. Benned van, minden pillanatban, hiszen a részeddé válik. Ott él benned a szeretet, a szerelem, a sejtjeidet átölelve, a lelked teszi teljessé. Egy veled és eggyé válsz benne. Elég csak a gondolat, hogy érezd, ott van veled minden pillanatban, most is.


(Theodorovits Andrea)

Ne kívánj mást...

Ne kívánj mást a holnapi napra, mint hogy azokkal fejezhesd be, akikkel elkezdted. Megérdemled az elválás csókja után a visszatérés boldogságát. Adj hálát, ha mindez megtörténhet, ha mindez igazzá válhat, hiszen ennél semmi nem lehet fontosabb.

 
(Theodorovits Andrea)

Lehet egyetlen pillanat...

Van az a perc, amikor elfogynak a szavak. Mert nem létezik kimondani azt, amit érzel. Ilyenkor ölelni fogsz, mert abban minden benne van. Az, hogy közel engeded magadhoz a másikat, egészen közel, mert tudod, nincs mitől félned. Öleled, tartod és közben érzed, ahogy veled él. Lehet egyetlen pillanat, egyetlen perc, de a lelkek érintése sosem merül majd feledésbe. Lehet majd ezután bármilyen nagy a szakadék, a lelketek majd összeér, hiszen tudják, az, amit akkor éreztél, örökké tart.

 
(Theodorovits Andrea)

A vágyakon túl

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vágyakon túl

Megannyi megkövült béklyó hullt a porba,
mikor előtted álltam csupaszon, pőrén.
Te öltöztetted akkor lelkem bíborba,
vágyad palástot szőtt szívemnek mezején.

Mondtam volna szavakkal, de csak suttogtam,
mennyire jó áldás, hogy lettél énnekem.
Dúdoltam reggel, este, amit nem szoktam,
s éreztem csókodat csillagos éjeken.

Karjaidban ezerszer megadtam magam,
kékségedben tudtam meg, hol a mennyország.
Féltettem nagyon szívem, kár volt, hasztalan,
világ lettél bennem, áhított más világ.

Majd később, mikor az idő őszbe fordul,
vágyam tüze mellett ott leszel énvelem.
Nem kell majd mondani azt, ami túlcsordul,
mert érezni fogjuk, hogy mi a szerelem.

(Dénes Enikő)

Ősz közepén

 

Ősz közepén

Főpróbát tart a november,
Ködbe burkol tájat, embert.
Tejfehér felhők homálya,
Halotti csend komorsága
Mégis feloszlani készül,
Hisz a nap vöröset fésül
A megdermedt levelekre,
Mik színeket zizzennek cserébe.

(Szalai Mária Krisztina)

Két intelligens ember...

Mindenki csak akkor gördülhet előre boldogan valakivel, ha előtte meggyőződik arról, hogy egyes-egyedül is képes haladni. Az embernek senkitől sem szabad függenie, mások nélkül is egésznek kell lennie.

Két intelligens ember közötti kapcsolat sikerének alapja a két egészséges, önálló személyiség egyenjogúsága.


(Amy Mandeville)

"A boldogság olyan illatszer...

"A boldogság olyan illatszer, amelyet nem hinthetünk úgy másokra, hogy néhány csepp ne jusson nekünk is. "
 
(Ralph Waldo Emerson)

A boldogság megérkezett!

 

Aranyosi Ervin: A boldogság megérkezett!

 

Amikor a csend beszédes,
mikor melletted ül az ÉDES,
mikor a világ elvarázsol,
s megóv a világ száz zajától.

 

Mikor a lélek összeolvad,
s megéled örök önvalódat,
mikor lelketek eggyé válik,
s együtt maradtok mindhalálig.

 

Megéled a csodás szerelmet,
önfeledt leszel mint egy gyermek,
az Univerzum is kitágul,
s az Isten hírt ad önmagáról.

 

Akkor megtudod mi az élet,
s többé máséra nem cseréled,
csak a perceket élvezed:
a boldogság megérkezett!

 

Hagyd magad mögött a tegnapot!

Sokszor hallottad már, hogy "Az élet olyan, amilyenné teszik". Te vajon mit tettél életed alakítása érdekében? Nem jöttél még rá, hogy te irányítod az életedet, a boldogságodat, a sikereidet, örömeidet és szomorúságodat?
Az élet lehet csodálatos, izgalmas és ragyogó, de rajtad múlik, hogy azzá tedd, és ennek érdekében a legjobbat várd tőle.
Egyszerre csak egy napot éljél, és azt éld meg a maga teljességében. Soha ne tölts időt a holnap miatti aggódással, szorongva, hogy vajon mit hozhat a holnap, és ne légy elkeseredve, mert úgy érzed, nem tudsz megbirkózni a jövő kihívásaival.
Mindig az élet szebbik oldalát nézd, és összpontosítsd a figyelmed az örökké való jelenre, az állandó mostra. Azért, mert a tegnap nem alakult zökkenő mentesen, az még nem jelenti azt, hogy a mai nap is ugyanolyan lesz.
Hagyd magad mögött a tegnapot! Tanulj belőle, de ne engedd, hogy megmérgezze a mai napot.
Ez a nap még előtted áll, érintetlenül, makulátlanul. Mihez fogsz kezdeni vele?

(Forrás: Eileen Caddy/ Nyisd meg lelked ajtaját)

Aki csodákban él...

Aki csodákban él, mindent elér. Realista. Nem lohol árnyakért. Odatart, ahol örök a Fény.

 
(Szepes Mária)

Boldog perc

 

Boldog perc

Még ezernyi csivitelő fecske
Fogyasztva vidáman estebédjét,
Cikázva karcolja az ég kékjére
Közelgő útvonalának terveit.

Sirályok fürdőzve friss habokkal
Ringatóznak békén, jóllakottan,
S villódzó szikrákkal mesél a nyárról
A hullámok hátán játszó napsugár.

Ölembe hajtva békésen fejed,
Cirógatva nézek a szemedbe,
S nincs boldogabb perc, mit megállítanék,
Mert benne láthatom nyugodt lelkedet.

Szeretlek, Kedvesem, Egyetlenem,
Tudd, hogy a legfontosabb vagy nekem,
Köszönettel tartozom az Istennek,
Amiért megajándékozott Veled!

(Szalai Mária Krisztina)

A remény üzenete

A remény üzenete

 

Vajon tudod-e, hogy lelked mire vágyik? Kérdezd meg Önmagadtól, hogy a fizikai, a szellemi és az érzelmi világod mennyire tudod tökéletes harmóniába hozni, s ezt bizony folyamatosan fenntartani. Mire ez a nagy kétségbeesés? Kiben bízol? Vagy inkább kiben nem bízol? Ha magadban nem bízol, a létben sem. Ha magadban bízol, akkor hiszed az Isteni gondviselést. Határtalan teremtő erővel bíró isteni szellem vagy, ki most bontogatja szárnyait. Ezer és egy bizonyíték tárul eléd nap mint nap, hogy hited tudd megőrizni. Miért nem ezt látod? Azok a dolgok, melyek a szemnek nem láthatóak, a szívnek érzékelhetőek. A szellem nem becsapható. A lélek nem becsapható. Az ő természetük az őszinteség és az igazság. Amint önmagadban megoldod a kételyt, a külvilágban is megnyilvánul a kétségbevonhatatlan valóság. Tudd, hogy míg hazugság számtalan létezik, igazság csak egy van. Te magad vagy az igazság. Te magad vagy az EGYetlen valaki számára. Neki Te vagy az igazság. Minden más csak illúzió. Ezért felesleges az aggódás bármi miatt. Arra az igazságra vágysz, amit már tudsz. Ez az emberi paradoxon. Hogy kaphatnál választ valamire mástól, amit csak Te tudsz?

 

 

Bízz hát! Ne egy másik világban, hanem ebben! A Tiédben. És tudd, hogy ez a világ még valakié.

 

 

(Mohácsi Viktória)

 

Aranyosi Ervin: Gyermek-lélek

Aranyosi Ervin: Gyermek-lélek

 

 Ő még képes szívből adni,
szeretettel elfogadni,
játék közben jót tanulni,
szeretet-tengerbe hullni.

 

 

 Ő még nyitott a világra,
csodálva néz a virágra.
Szívvel követi a lépted,
gondolj hát meg minden léptet!

 

 

 Hagyd, hogy arca így ragyogjon,
Szép hitéből ki ne fogyjon!
Legyen vidám, éljen bátran,
legyen helye a világban!