Ki lehetne
Ő támogat, itatja fel könnyeim, vigasztal, erősít hitemben, és az emberekben.
Aki nincs saját lelkével barátságban, nincs kibékülve önmagával, nem fogadja el a sorsát, nem fakad belülről a békesség, a változásra való hajlam, önmagát pusztítja észrevétlenül. Vakon járva az élet ösvényét, elszalasztva a pillanatot, elfordított arccal, nem létező terhekbe temetkezve.
Nincs annál csodásabb, gyönyörűbb, mikor nap izzó sugarai, az ég könnyei szivárványt varázsolnak két lélek közé, viaduktot emelve, átjárót nyitva egymás létébe, érzéseibe.
Ne rohanj, ülj le, gondolj mosollyal arra, minél több esőcsepp hullik, minél több könny áztat, annál több szivárvány nyílik meg előtted.
"Takó Tibor"