Szebbé, jobbá

 

Szebbé, jobbá

Jobbá teszem az életem,
Kis dolgokon nem kell töprengenem,
Csak szép nyugodtan megvárni,
Mikor fogják magukat megoldani,
Nagy dolgokon már túl vagyok,
Rajtuk nem morfondírozok.

Vagyok, szép nyugodtan.

Nézem a bolyhos felhőket,
Napnak néha látható sugarát,
Hallgatom a madarak trilláját,
Meg sem hallva a buszok monoton zúgását,
Beszívom az éltető, nekem jutó levegőt,

Terelem gondolatom a semmire.

Szebbé teszem az életem,
Lelkem szűrőjén át kapcsolataim javát engedem,
Nem töprengek semmiségeken,
A pillanatnak élek,
Sok jó pillanat teszi ki az egészet,
Az én egészem is töredék,
A dolgokon miért is töprengenék,

Nézem a bolyhos felhőket,
Napnak látható sugarát,
Hallgatom a madarak trilláját,
Beszívom az éltető levegőt,

Gondolatom semmire nőtt.

(Hock Éva Etelka)

Szívandalgó

 

Szívandalgó

Homlokodban hajad árnyéka
Melegséggel tölt el.
Tekinteted mély varázsa
Hódolóddá szentel.

Igen, lelkem igénye vagy,
Melegséggel tölt el.
Szíved mélysége oly nagy,
Reszketés költ fel.

Nincs mosoly nélküled nekem,
Melegséggel tölt el.
Aggódva tördelem kezem,
Sose hagyj el.

Lábad íve térded mögött
Melegséggel tölt el.
Szent hely az, a csókok között
Óvom törődéssel.

Üres szoba illatod uralja,
Melegséggel tölt el.
Hogy itt jártál, elárulja
Szívem lüktető örömmel.

A fényalagút végén ott állsz,
Melegséggel tölt el.
Kitárt karoddal rám vársz
Örök öleléssel.

(Major Tamás)

Szemedben a tincs...

 

Szemedben a tincs...

Csakúgy eljöttél hozzám,
Nem is kopogtattál.
Benyitottál magad hozva,
Útvonalad balzsamozva.

Tudom, gyengének tartanak,
Erővel biztatnak.
Ha tettet mutatok,
Magammal alkudok.

Alkudok, mert szeretlek,
Rád nézve, csak szenvedek.
Nézem arcod és hajad,
Csókkal fojtom a szavad.

De hidd el, a kincs,
Szemedben a tincs.
Ez a Te köteled,
Magadhoz vonod lelkemet.

Széthajtom, szemedbe nézek,
Benne jóság és remények.
Összezárom gyorsan,
El ne szökjenek onnan.

A szemed színe rejtély,
Várom, jöjjön az éj.
És akkor talán suttoghatok,
Igaz lelked foglya vagyok.

(Major Tamás)

Angyalszárnyakon

 

Angyalszárnyakon

Angyalszárnyakon lopakodik a hajnal,
maga után csalva a Nap tüzét,
megrészegülve ébred a Föld,
hallgatva egy rigó énekét.

Álmos takarók halkan összesúgnak,
kifecsegik az éj neszét,
ölelő karokról, sóhajokról szólnak,
felidézik a szerelem éjjelét.

Az ablakok hunyorogva nézik
a két testet, mely egybeforrt,
vigyáznák még őket a fénytől,
de az álnok áttör rajtuk, és behatol.

Angyalszárnyakon megjött a hajnal,
szégyenlősen lesüti szemét,
rózsás színeivel betakarja
a szépséget, mit Isten alkotott.

(Egri Erzsébet)

"Nézz csodálattal arra...

"Nézz csodálattal arra, ami éppen előtted van!"

(Florence Scovel Shinn)

Mi a fontos ?

Mi a fontos ?
 
A táncban a mozgás az öröm, s nem az, hogy a kötött lépések rendjét szigorúan betartsuk. A ferencességben a jó Isten és a legkisebbek iránti szolgáló szeretet a fontos, és hogy ezt vidám lélekkel tegyük. A többi részletkérdés.
 
(Csaba testvér)

~ Legyen békéd...

~ Legyen békéd a múltaddal. Legyen az út előtted kikövezve szerelemmel.
És legyenek tele a napjaid Áldásokkal.


(Junior Ferenc Csercsa)

Meggyőződésem….

Meggyőződésem….

 
Meg vagyok győződve róla, hogy nemcsak a mennyek országába nem fogunk bejutni, ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, de szétszabdalt világunkban is népünk megmaradása is e nélkül a lelkület nélkül esélytelenné válik! Meg kell tanulnunk a vidáman újrakezdő, tiszta szívvel daloló rugalmas lelkületet a gyermekeinktől! Nagyon szeretném, hogy figyelmünk központjába a gyermek Jézussal együtt a gyermeki vidám tiszta lelkiség kerüljön.

 
(Csaba testvér.)

A helyes szeretet….

A helyes szeretet….

 

A gyermeket úgy kell szeretni, hogy majd egyszer, szabad döntése után ki tudjon repülni a családból, és önálló életet kezdjen, melyet jósággal segíthetünk, de nem manipulálhatunk semmilyen módon. Neki a saját szép álmait kell megvalósítania.

 

(Csaba testvér.)

~Egy lágy szív a kegyetlen világban...

~Egy lágy szív a kegyetlen világban bátorság, nem gyengeség.

 

(Junior Ferenc Csercsa)

BOLDOG APÁK NAPJÁT!

BOLDOG APÁK NAPJÁT!

Az apai szív is dobbanhat nagyot. A gyermekéért, akire oly nagyon vágyott. Mindent érte és mindent vele. Neki ebben van az összes szeretete. Így működik sok édesapa lelke. Ők azt adják, amit nem tudnak az anyák. Úgy szeretnek, ahogy csak az apák szerethetnek, és úgy ölelnek, amire csak az apák képesek. De tudják azt is mi a figyelem, a mindent meghatározó türelem és mindig pontosan tudják, hogy mikor fontos az érzelem. Hisz az apák a gyermekük által kapnak egy új életet, az új élettel pedig szívükből soha el nem múló szülői szeretetet.

(Lippai Marianna)

Nincs is annál biztonságosabb hely...

Nincs is annál biztonságosabb hely a földön, mint apa karjai közt aludni.

Mikor apa a nyakába vesz...

Mikor apa a nyakába vesz, úgy érzed, hogy a világ tetején ülsz.

Apának lenni

 

Apának lenni

Apának lenni a legjobb érzés lehet,
Mikor apró kezecskék fogják a kezed,
Mikor ártatlan szemekkel felnéz rád gyermeked,
Kapaszkodna hozzád, mert tudja, hogy szereted.
Mikor átölel kis kezeivel, s erősen kapaszkodik beléd,
Megsimítja arcodat, s válladra hajtja kis, buksi fejét.
Szorosan öleli nyakad, mint akit el akarnak venni tőle,
Megsimítod hátát, dehogy vesznek, nyugtatod felőle.
Könnyezve mosolyogsz, mikor erősen szorítja ujjad,
Éj közepén elringatod, míg csak el nem szunnyad.
Alszik gyermeked halkan, szuszogva,
Alszol te is nyitott füllel, hallgatózva.
Felkapod a fejedet minden pici neszre,
Gyermekednek minden mozdulatát lesve.
S ha felsír a gyermeked az éjnek közepette,
Máris ugrasz fel, sietsz hozzá fejet vesztve.
Sietsz hozzá minden fáradtságot feledve,
Teácskát, tiszta pelust, krémet fogsz kezedbe.
Másnap a te szemeid állnak majd keresztbe,
De gyermeked boldog, s játszik majd nevetve.

(Czető László)

 

Drávicz Gyula: Édesapámnak

Drávicz Gyula: Édesapámnak

 

Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.

 

Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.

 

Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.

 

Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.

 

Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.

 

Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.

 

És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.

 

Szabó Balázs: Apa

 

Szabó Balázs: Apa

 

Édesanyából csupán egy van,
de Apából is csak egy lehet.
Figyeljünk rájuk sokkal jobban,
hisz nékik is kijár - ma is - az atyai tisztelet.

 

Ne feledd, ő volt, ki a bajban
dobott feléd mentő kötelet,
s míg mamád ringatott, ő gyárban
húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett...

 

Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan
bújtad batyuját... Mit rejteget?
Csüngtél nyakában az ajtóban,
midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet.

 

Minden néked elmondott szóban
- ha néha térdére ültetett -
a mesékben ott volt valóban
a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet.

 

 

Minden éjjel úgy aludtam el...

Minden éjjel úgy aludtam el, hogy apám keze nyugodott a hátamon. Na, ilyenek az apák.

 

(Christopher Moore)

Egy anya életet ad a gyermeknek...

Egy anya életet ad a gyermeknek, hogy az a gyermek az apjának adjon új életet: egy érintéssel, amit sosem felejt el.

Az apai szeretetet...

Az apai szeretetet meg kell becsülni és tiszteletben kell tartani. Elég ritka kincs.

 

(Erich Wolf Segal)

 Mesélj apu

Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
 
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
 
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
 
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
 
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
 
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

(Muhi János) 

Egy pillanat csupán...

 

Egy pillanat csupán...

Egy pillanat csupán az élet,
röpke álom a mindenségben.

Zöld levél tövéből szökken a szár,
rajta, mint nyár, ragyog sárga virág.
Egy szemhunyás, s máris hófehér
haj borítja, imént még fénylő fejét.
Fuvallat érkezik, alig érezhető,
láthatatlan csókját kileheli,
s mi egyben volt, messze kergeti.

Elmondtam egy pitypang életét,
a tiédet, az enyémet, s minden emberét...

Gondold hát át, miként éled meg,
ezt a pillanatba zárt, egyetlen esélyt...

(Egri Erzsébet)

A hajnal titkai

 

A hajnal titkai

A Föld kileheli álmát,
virág felölti gyöngyeit,
fűszálon könny remeg,
bokor ringatja fénylő díszeit -
felettük álmos pára lebeg.
Az Ég küldi csókját,
játszin ölel a fény,
ahogy átsejlik
a fák lombos ágain.
A csend muzsikál,
dallamait elnyeli
a sejtelmes, ébredő világ -
tündérek táncot lejtenek
az erdő harmatán.
Hintáznak piciny manók
mosolyt nyíló virágokon,
koboldok huncutkodnak
a páfrányok alatt.
Emberi szem mit sem lát ebből,
ehhez a jó szem kevés,
ki kell tárni lelket és szívet,
s befogadni mindent, mi szép.
A tiszta lélek mindent lát,
előtte nincsenek sötét falak,
a szeretet rejtélyeket nyit,
s a hajnal feltárja féltett titkait.

(Egri Erzsébet)

Vágyakozunk

 

Vágyakozunk

Vágyakozunk - sokszor egy életen át.
Egy jobb ruhára, egy nagyobb lakásra,
hétköznapi, vágyható csodákra.
S közben nem vesszük észre,
ez nem a boldogság alapja,
ez csak a vágyakozás maga.

Minek eggyel több, minek a másik, az új,
ha a régebbi is szerethető, kényelmes, jó.
Minek vágyakozni feleslegesre,
ha közben kihagyjuk a lényegest,
a fontosat - jól megélve önmagunkat.
Az évek telnek.
Vágyakozzunk másra, ne a matériára,
hanem arra, ami már megvan,
azzal éljünk jobban!

Vágyjuk jóra az együtt eltöltött minden percet,
az őszinte mosolyt, a jókedvet.
Vágyjuk a szeretet minden formáját,
támasszuk fel a lét örök álmát.
Becsüljük - vágyva - amink van.
Hagyjuk a holnapnak, ami lesz,
ha lesz - a vágyunk akkor egyre megy.

(Hock Éva Etelka)

Gyereknek maradni

 

Gyereknek maradni

Őszülő hajjal
gyereknek maradni
a múltat halványítva,
rácsodálkozni a világra,
szépet, a jót látni
őszinte, gyermeki mosollyal
csak a tavaszokat számlálni.

(Hock Éva Etelka)

Esdeklés

 

Esdeklés

Csak egy sugarat szeretnék, fénylőt,
Olyat, mit szívhez köthetnék, végsőt.
Majd szólok a napnak, jó?
Ő olyan szép, jóravaló.
Mint tükör, áldó szavát küldeném,
És mint fény ontó csóvát, kérdem én,
Ugye szerethetünk még?
Szólj, mint izzó messzeség.

Minden lehullott szavat felszedek,
Míg kirakom, kínomban feszelgek.
És ha segítenél Te?
Belelátnék szívedbe.
Milyen szép sorokat formálnánk mi,
Betűk bársonyának ábrándozni.
Lesnénk örök titkukat,
Velük járnánk egy utat.

Világ, néked is szólok én esdve,
Teremtődnek legyen jó kedve.
Szólj Neki, itt vagyunk mi,
Időnk kevés csókolni.
Vagy szóljak az ördögnek, ő is "jó",
Száján izzó szavak, mint tűzhányó.
De túlzón sokat kér,
Hát küzdj meg a lelkünkért.
Harcolj értünk, tégy boldoggá, világ!
Harmatcseppnyi életünk dacvirág.
Engedd, hogy illatozzunk,
Méhekkel porozhassunk!

(Major Tamás) 

Szerelem, szerelem...

 

Szerelem, szerelem...

Elfekszem szemed szegletén,
Bársonypírt húzok arcodra.
A szempillád rácsa mélyén
Leledzik lelkem ragyogva.

Remélem, látsz, ott lakom én,
Rendezkedtem szívem hozva.
Kacsintasz, szemed lebbenés,
Kapaszkodom tornász módra.

Tudom, látom, Te világom,
Lelked rózsával, illattal.
Bódít, és én rég nem bánom,
Fényünk már rég nem fiatal.

Tudom, hiszem, rég vagy kincsem,
Nem sírsz ki fátyolszemedből.
Marad veled boldog hitem,
Könnycsepp nem leszek ereszből.

Boldog énem veled élem,
És hosszú évek igazát.
Egymást szerettük oly régen,
Most és a jövő vigaszát.

(Major Tamás)

Egybefonottan

 

Egybefonottan

Csak leheltem neved, hisz csend volt,
Ki mer hangosan beszélni most.
Mikor érzés szivárványt rajzol,
Olyan szépet, boltívest, magost.

Vállad karomat bír rád nőve,
Fülemig pirulok arcomon.
Könnycsepp nincsen, mi ne vergődne,
Arcomról - arcodra, gátakon.

A csók nyitottsága ajkadon
Gerincet zsibbasztó mély érzés.
Csendes erővel, szép hajadon
A napfény, aranyló esőzés.

Lelkek járnak, egybefonottan,
Mikor a szívek ajtót nyitnak.
És érzed Őt magabiztosan,
A küszöböt átlépve, nyíltan.

Megszűnik a hűs kinti világ,
Tudat uralva: boldog énnel.
Azt csináld, ó, mit szíved diktál,
És együtt dobban az enyémmel.

Rá cseppen a viasz, láng lobban,
Szívem ajtaján pecsétnyomó.
Két szív egymásban zárva dobban,
Test lészen boldog, léthordozó.

Csak lassan olvasd, úgy éljük meg is!

(Major Tamás)

Hála Néked

 

Hála Néked

Jöttem kedved dallamát kottázni,
Hogy visszajátsszam gitár húrjain.
Nem lehet szépséget elnótázni,
Lelkeket fütyülni kéz ujjain.

Szeretni kell, mi szemed sugara,
Áldozzon a szív sok dobbanással.
A testnek jogos, örök óhaja,
Mit a lélek kér a sóhajtással.

Tündérnek lenni biz épp oly nehéz,
Mint mosolyt csalni fagyos arcokra.
Van, ki mindkettőhöz bátor, merész,
S teszi ezt bájosan arcomra.

Te vagy ily tünemény, kaptalak én,
Hozott a jó világ, szivárványon.
Tett melléd igaz csábító reményt,
Kétely ne legyen az igazságon.

De tudom szerencsém, hisz megéltem,
Évtizedek rózsái nyílnak ki,
Több ez, mit életemtől reméltem,
Szeretlek, mondod, s mily óriási.

(Major Tamás)

Néma vidámság!

 

Néma vidámság!

Ne szólj hozzám,
Maradj némán.
A csend a vigaszom,
Arcodat hallgatom.

Fogd a kezem,
Kezed meleg legyen.
Csak kicsit szorítsd,
Szívemet így szólítsd.

Válaszolok Neked,
Szorítom a kezed.
Mi így beszélgetünk,
Némán szerethetünk.

Könnyem csak jó,
Oly lélektisztuló.
Ha Tiédet látom,
Lelked az én világom.

A boldogság mit tesz,
A rosszból sokat elvesz.
Mit kell, hogy tudjak,
Felmondok a búnak.

Jó ez így nagyon,
Te és az én világom.
Örökké így tennék,
Csak keveset beszélnék.

Sugárzok és szeretek,
Lelkedből mit elveszek.
Visszateszem enyémből,
Csókot fújok tenyérből.

(Major Tamás)

Tiéd a vágy és a szerelem!

Mint mikor a szellő lágy táncra hívja lelkedet....úgy köszönt új hajnal neked. Fényben úszó lágy titkokat...sejtet a Fény...és suhan tova. Látod és érzed, mit a jövőd sugall neked. A víz mossa tisztára Lelkedet. Mint a Fény mi megcsillan levelek sokaságán, harmatos reggelen. Együtt lüktet veled minden, mi szent neked. Tiéd a vágy és a szerelem! Boldogságban úszó lelkek érintik meg Lelkedet, így egyesülve Te veled. Nyitottan várni a Lényeget, mikor Isten újra Egy Veled.

(Emőd Timi)