Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
2017. január 30., hétfő
A bocsánat és a köszönöm hatalma
A bocsánat és a köszönöm hatalma
Eszembe jutott egy gondolat: „ Azt tedd mással, amit szeretnél, hogy veled tegyenek ”. Az élet nem biztos, hogy az, aminek látszik. Viszont ha belenézel a másik szemébe, azt láthatod, hogy milyen ember is Ő valójában. S igazán akkor lesz értékes a szemedben, ha képes alázatot gyakorolni és tiszta szívből kimondani, hogy „ bocsánat ” és „ köszönöm ”. Vannak hibák, amelyeket elkövetünk, ám ahhoz, hogy tovább lépjünk, úgy érzem, e két szónak jelen kell lennie. A köszönömben benne van a megértés, a hála, a szeretet, hiszen tudod, hogy bármi történik, az is a hasznodra válik. A bocsánatban is benne van a megértés, mivel tudomásul veszed, hogy hibát követtél el. Ekkor nem csak másnak bocsájtasz meg, hanem saját magadnak is. Elfogadod, hogy így történt, s ezáltal képes leszel tovább lépni. Minden nap kerülhetünk olyan helyzetbe, amivel elsőre nem tudunk mit kezdeni. Amit igazságtalannak és szánalmasnak gondolunk, ám ekkor még az indulatok uralkodnak felettünk. Aztán szép lassan megnyugszunk, elkezdjük tisztábban látni a dolgokat és elindulunk azon az úton, amely a megbocsájtás és a köszönöm felé vezet el minket. S amikor odaérünk, hatalmas terhektől szabadulhatunk meg, amiket a hátunkon cipeltünk. Újra meglátjuk a lehetőségeket és érezzük, hogy az életben tényleg sokkal több van, mint amit eddig tapasztaltunk. Mindig tud újat mutatni, ami elgondolkodtat azon, hogy valójában az, amiről azt hiszed, hogy tudod, lehet, hogy már rég nincs kapcsolatban a valósággal.
(Boros Bea)
Ha a tested fázik, lelkem Rád adom
Ha a tested fázik, lelkem Rád adom
Dermesztő hideg van. Remeg mindenem, az ujjaimat sem tudom már mozgatni. S egyszer csak megjelensz. Felolvasztod a megfagyott testemet és vele együtt a szívemet. Pillanatok alatt a leghidegebb helyből is képes vagy olyan meleget varázsolni, ahol otthonra lelhetek. Először észre sem veszem. Csak akkor kapok észbe, amikor eszembe jut, hogy nem is gondoltam arra, hogy fázom. S már nem is fázom. Aztán Rád nézek. Nem a szememmel, hanem sokkal inkább a lelkemmel. És megértem, hogy a szereteted az, ami átölel. Biztonságot sugároz, megnyugtat és hagyja, hogy kibontakozzak. Ezt látod a szememben. A csillogást, amelyen keresztül a lélek üzen neked. S ha megérint, ha látod, hogy mi van mögötte, érezni fogod, hogy bárhol vagy...ha tested fázik, lelkem Rád adom és betakarlak vele.
(Boros Bea)
Címkék:
idézet,
lélekdopping,
szeretet
''Senkinek se engedd...
''Senkinek se engedd, hogy megbántson, soha.
Ne bocsáss meg neki.
Csak akkor, ha szívből igazán szereted.''
Ne bocsáss meg neki.
Csak akkor, ha szívből igazán szereted.''
(Sylvester Anita)
Címkék:
idézet,
megbocsátás,
szeretet
Csendes szerelem...
Ha akarod, csenddel szeretlek,
nem messze csengő vallomással,
titkom nem osztom senki mással,
féltett kincseim között elrejtlek.
Nem versenyzek vihar morajával,
szavam némán szárnyal a széllel,
mégis hallani fogod minden éjjel,
ha hold ölelkezik a suttogó fákkal.
Szótlan árnyékod leszek csupán
és hűen vigyázom minden lépted,
őrzöm álmod, nem is kell kérned,
örömmel teszem nap-nap után.
Az őszinte szív csendesen szeret,
mint nap melegét a fagyos kövek,
dús televényt a pazar rózsatövek,
s meghálál minden percnyi életet.
(Steph McCrieff)
Fagyos este
Fagyos este
Jégbe fagyott valóság
Dérlepte térben,
Csipketündér szoknyáján
Hópihe libben.
Szél-fújta álmok közt
Felhőn úszó vágyak,
Kályha mellől nézed
A hólepte tájat.
Dérlepte térben,
Csipketündér szoknyáján
Hópihe libben.
Szél-fújta álmok közt
Felhőn úszó vágyak,
Kályha mellől nézed
A hólepte tájat.
(Szántó Márta)
Mikor a lelked...
Mikor a lelked...
Mikor a lelked a lelkembe bújt,
Mindörökre eltűnt a múlt.
Nincs jelen, nincs jövő,
Csak végtelen pillanat,
Mely örökre így marad.
Nincs szó, csak gondolat,
Mely lelkembe átsuhan,
Nincs rossz, csak köd fala,
Mi összefon hangtalan.
Kóbor felhő könnye hullt,
Mikor a lelked a lelkembe bújt.
Mindörökre eltűnt a múlt.
Nincs jelen, nincs jövő,
Csak végtelen pillanat,
Mely örökre így marad.
Nincs szó, csak gondolat,
Mely lelkembe átsuhan,
Nincs rossz, csak köd fala,
Mi összefon hangtalan.
Kóbor felhő könnye hullt,
Mikor a lelked a lelkembe bújt.
(Weil-Jákob Márta)
Égi etűd
Égi etűd
Jöjj ide, kedves, nézz fel az égre -
látod a Holdat, mily gyönyörű?
Csend ül a tájon, nem fú a szél se,
hallgat az éles jégköszörű.
Hószínű minden. Az ágak ruhája
csipkeszövésű, toll-puha hab
- estélyi pompa, éjjeli gála -
leple lehulló, lágy zuhatag.
Alszik a város. Már csak a fények
játszanak nékünk téli csodát,
nézzük a Holdat - rezdül a lélek -
izzik a gyöngyös égi brokát.
Holdanya vígan kék udvarából,
ringva szitálja ránk a derűt,
vén szeme sárga - egymaga táncol,
szférák zenéje égi etűd.
Két karod átfon, annyira jó most,
dúdol az éj, s a szív hegedül,
ajkam a máglya, lángja a csókod -
gyújtsd meg, mert égne szüntelenül!
látod a Holdat, mily gyönyörű?
Csend ül a tájon, nem fú a szél se,
hallgat az éles jégköszörű.
Hószínű minden. Az ágak ruhája
csipkeszövésű, toll-puha hab
- estélyi pompa, éjjeli gála -
leple lehulló, lágy zuhatag.
Alszik a város. Már csak a fények
játszanak nékünk téli csodát,
nézzük a Holdat - rezdül a lélek -
izzik a gyöngyös égi brokát.
Holdanya vígan kék udvarából,
ringva szitálja ránk a derűt,
vén szeme sárga - egymaga táncol,
szférák zenéje égi etűd.
Két karod átfon, annyira jó most,
dúdol az éj, s a szív hegedül,
ajkam a máglya, lángja a csókod -
gyújtsd meg, mert égne szüntelenül!
(H. Gábor Erzsébet)
Címkék:
szépség,
tél,
természet,
vágyakozás,
vers
2017. január 28., szombat
Higgy, remélj, és örülj...
Ha van benned hit, remény, ha álmodni mersz, sosem vagy egyedül! A könnyek gyógyír a fájó lelkedre, a nevetés áldás a hosszú nap után! Higgy, remélj, és örülj annak, ami ma megadatott! Légy hálás a pillanatért, és az élet megadja a következőt!
Istenben hinni nem a templomba járást jelenti! Ez nem kötelesség, melyet le kell tudni, majd mehet minden a maga útján. Istenben hinni a lelked dolga, a szíved szabad akarata. A hit nincs rajtad, nem jelenik meg a külsődön, ellenben a viselkedéseden igen. A hit az emberség, a szeretet, a hála, és az áldás összegzése! Minden más csak porhintés!
Imádkozni a legszentebb dolog az életben. Imádkozol, amikor hálát adsz, amikor kérsz, amikor a kétségbeejtő helyzetben is hiszed, Isten majd megsegít! Milliók imája száll a széllel egészségért, boldogságért, távol élő családtagunk biztonságáért, elhunyt szeretteink megnyugvásáért. Imák, melyek által lelkünk könnyebbé válik, könnyeink felszáradnak, szívünk pedig soha nem érzett hálával dobog tovább a holnapért. A holnap imájáért, hitéért, magért az életért!
Hittel élni annyit jelent, hogy emberré lettél! Lehajolsz, azért, aki elbukik, mert hiszed, hogy van, amit adhass. Letörlöd könnyeit annak, akit bánat súlyt, abban a hitben, hogy vigasztaló szavaidra mosolyt látsz a szemében. Hitet kaptál, lélekkel. Élj benne, élj vele! Higgy másokban, de legfőképp, higgy önmagadban, Istenben, és a pillanatban!
(Theodorovits Andrea)
Világ
Világ
Vesznie kell a kemény télnek,
Mint falat kenyér, úgy kell a szegénynek.
A föld felett fel-felbukkanó,
Tavaszt hozó, kis Sárgarigó.
A föld még fagyos, kemény, hideg,
Télbe "öltözve" nehéz, rideg:
Mint sok ember szíve mostanság,
Áthatja a szürke némaság.
De egyszer olvadni kezd a jég,
S’ lassan eljön, mit’ kérünk rég.
Kinyílik sok, még alvó virág,
Akkor talán szebb lesz: A VILÁG.
Mint falat kenyér, úgy kell a szegénynek.
A föld felett fel-felbukkanó,
Tavaszt hozó, kis Sárgarigó.
A föld még fagyos, kemény, hideg,
Télbe "öltözve" nehéz, rideg:
Mint sok ember szíve mostanság,
Áthatja a szürke némaság.
De egyszer olvadni kezd a jég,
S’ lassan eljön, mit’ kérünk rég.
Kinyílik sok, még alvó virág,
Akkor talán szebb lesz: A VILÁG.
(Fehér Péter)
A szeretet élvezi, ha adhat...
Csak kétféle életforma létezik: az egyik a félelem orientált, a másik pedig a szeretet orientált élet. Ha életed mozgatórugója a félelem, akkor mohó, kapzsi, pénzsóvár, agresszív és egoista leszel. Ha életed mozgatórugója a szeretet, akkor szükségszerűen megszűnik benned a félelem, a mohóság és a kapzsiság, mert a szeretet tudja, hogyan kell megosztani. A szeretet élvezi, ha adhat, nem ismer nagyobb élvezetet ennél.
(Osho))
Az imádságban...
Egy vezeték nélküli eszköz üzenetet tud közvetíteni a sivatagon keresztül. Az imádságban az emberi lélek láthatatlan hullámokat képes küldeni az örökkévalóságba, hullámokat, melyek elérik céljukat Isten jelenlétében.
(Guglielmo Marconi)
“Egyetlen dolgot, nem találhatunk meg, ha elvesztettük…”
A világ egyik leggazdagabb emberének utolsó üzenete! “Egyetlen dolgot, nem találhatunk meg, ha elvesztettük…”
Bánj jól magaddal. Törődj másokkal!”
Gondosan őrizd a szeretetet a családodért, a szeretetet a házastársadért, a szeretetet a barátaidért…
Bármely szakaszában is vagyunk pillanatnyilag az életünknek, egyszer majd szembesülünk azzal a nappal, amikor behúzzák a függönyt.
Amikor valaki bemegy a műtőszobába, észreveszi, hogy van egy könyv, aminek az olvasását még nem fejezte be – “Az egészséges élet könyve”.
Az anyagi dolgokat megtalálhatjuk, ha elvesznek. Egyetlen dolog van, amit nem találhatunk meg, ha elvesztettük – az Életet.
Melyik a világ legdrágább ágya? – A beteg ágya.
Alkalmazhatsz valakit, hogy vezessen helyetted, csináljon neked pénzt, de nem vehetsz rá senkit, hogy viselje el a betegségedet helyetted.
A szeretet ezer mérföldeket képes utazni. Az életben nincsenek határok. Menj, ahova akarsz. Érd el a magasságot, amit el akarsz érni. Minden ott van a szívedben és a kezeidben.
Ez az igazi gazdagság, mely követni fog, elkísér, erőt és fényt ad.
Amit magammal vihetek, az csak a szeretet által kiváltott emlékek.
Az életem során megszerzett vagyont nem vihetem magammal.
Isten adta képességünk érezni mindenki szívében a szeretetet, nem pedig a vagyon által előidézett illúziókat.
A vagyon folyamatos üldözése csak egy önmagából kifordult személyt hoz létre belőlünk, amilyen én is vagyok.
Talán kapcsolatokat, talán művészetet, talán fiatalabb korunk álmait…
Valami sokkal fontosabbat:
Most már tudom, amikor elegendő vagyont halmoztunk fel, mely élethosszig kitart, más dolgokat kellene keresnünk, amelyeknek nincs köze a vagyonhoz.
A sötétségben látom az életben tartó gépek zöld fényeit és hallom a búgó hangjukat, egyre közelebb érzem a halált.
Ebben a pillanatban, a betegágyon fekve és visszaemlékezve az életemre, felismerem, hogy mindaz a gazdagság és elismerés, amire annyira büszke voltam, elhalványul és jelentéktelenné válik, ahogy egyre közeledik a halál.
Ugyanakkor, a munkától eltekintve, kevés örömöm van. A legvégén a vagyon csak egy olyan tény, amihez ugyanúgy hozzászokunk.
“Az üzleti világban elértem a siker csúcsát. Mások szemében az életem maga siker megtestesítője.
2017. január 27., péntek
Téli nap
Téli nap
A téli nap vakítóan süt...
Hótakaró visszaveri fényt,
Én meg nézem, mint egy átszellemült.
Úgy élem meg, mint egy leányregényt.
Hótakaró visszaveri fényt,
Én meg nézem, mint egy átszellemült.
Úgy élem meg, mint egy leányregényt.
(Kustra Ferenc)
Akkor lehetsz igazán boldog...
Akkor lehetsz igazán boldog ember, ha képes vagy szeretni! Nem csak másokat, hanem Önmagadat is! Nem az egód szintjén, hanem a lelked mélyén... aki szembe mer nézni önmagával, a hibáival, félelmeivel, jó úton halad! Sajnos a legtöbb ember más életét éli, kémleli, gúnyosan kiforgatva becsmérli, s közben végig sem gondolja, hogy mennyi negatív energiát zúdít saját magára! Csak azt látja, hogy neki semmi nem sikerül, semmi jó nem történik vele, miközben ő maga pusztítja el a körülötte lévő pozitív energiákat, az őt körülölelő jót!
(Rubint Réka)
Ne fuss a boldogság után...
Ne fuss a boldogság után, találd meg hol van. Tudod hol van a te boldogságod? Benned! A boldogságot akkor érheted el, ha fejleszted a saját képességeidet.
(Mihail Litvak)
Reménysugár
Reménysugár
Marad itt a fénylő Napsugár,
menne már, de még csodára vár.
Azt szeretné, hogy én megcsodáljam,
fürödjek utolsó sugarában.
Ne veszítsem reményem a Nyárban,
erőt gyűjtsek késő Napsugárban.
Várt szerelmem mégis megtaláljam
boldogan a szemed mosolyában.
Hisz benne tükröződik Nap s az Ég,
az egész Természet, mi olyan szép.
Veled együtt örüljek a mának,
lélekmelengető Napsugárnak.
Szívemben így él még a remény,
hogy lehetek szerelmes legény.
Köszönöm, te drága Napsugár,
miénk lehet még a boldog Nyár.
menne már, de még csodára vár.
Azt szeretné, hogy én megcsodáljam,
fürödjek utolsó sugarában.
Ne veszítsem reményem a Nyárban,
erőt gyűjtsek késő Napsugárban.
Várt szerelmem mégis megtaláljam
boldogan a szemed mosolyában.
Hisz benne tükröződik Nap s az Ég,
az egész Természet, mi olyan szép.
Veled együtt örüljek a mának,
lélekmelengető Napsugárnak.
Szívemben így él még a remény,
hogy lehetek szerelmes legény.
Köszönöm, te drága Napsugár,
miénk lehet még a boldog Nyár.
(Hillai László)
Ez a fajta kapcsolat - tiszta...
A létező, élő kapcsolatot, ami a jelenben létrejön két ember között (...) nem a múlt határozza meg, hanem a jelen pillanat; két lélek találkozik, akikre sokkal inkább hat a jövő, mint a múlt, a "még nincs", a sors, ami előttük várakozik. Az egyéni múltnál sokkal erősebben hat rá a két ember között kialakuló barátság, a közös erőfeszítés, amellyel szembenéznek az élet kemény egzisztenciális tényeivel. Ez a fajta kapcsolat - tiszta, elfogadó, kölcsönös és egyenlő - megváltó, és a leghatásosabb erő.
(Irvin David Yalom)
Minden benne van...
Van egy gyógyszer... nagyon különleges. (...) Minden benne van. Amire szükséged van. Gyógyír mindenre. Egyszerre szeretet, bizalom, hit, erő, gyengédség... nincs jobb orvosság a világon. Minden benne van, ami az élethez kell. A boldog, felszabadult élethez. Adagolása nincs korlátokhoz kötve, sőt, az a legjobb, ha minél többet kapsz belőle naponta. A legtökéletesebb orvosság... mellékhatások nélkül. Úgy hívják: ölelés.
(Csitáry-Hock Tamás)
Kedvesem
Kedvesem
Kedvelem ezt a meleget,
mikor kedvesemmel lehetek.
Elbűvöl kelleme, bája,
kedvemet is kitalálja.
Nem kell nekünk már a szó,
némán tudjuk, mi a jó.
Szép szeme is rám világít,
sóhaja messzire csábít.
Hangja is simogató,
a csókja mámorító.
És amikor megölel,
a mennybe juthatok fel.
mikor kedvesemmel lehetek.
Elbűvöl kelleme, bája,
kedvemet is kitalálja.
Nem kell nekünk már a szó,
némán tudjuk, mi a jó.
Szép szeme is rám világít,
sóhaja messzire csábít.
Hangja is simogató,
a csókja mámorító.
És amikor megölel,
a mennybe juthatok fel.
(Hillai László)
2017. január 25., szerda
Havazik a hegyekben
Havazik a hegyekben
Hó szitálja fázó tájra
pihe-puha bársonyát,
ráteríti fenyőfákra
kristályból szőtt sátorát.
Vastag dunnát kap az orom,
csupasz szikla hósapkát,
lenge fátylat minden bokor,
míg hull a hó óraszám.
Apró pelyhek forgataga
kergetőzik, táncot jár,
s télnek fagya fogva tartja
kikeletig e csodát.
pihe-puha bársonyát,
ráteríti fenyőfákra
kristályból szőtt sátorát.
Vastag dunnát kap az orom,
csupasz szikla hósapkát,
lenge fátylat minden bokor,
míg hull a hó óraszám.
Apró pelyhek forgataga
kergetőzik, táncot jár,
s télnek fagya fogva tartja
kikeletig e csodát.
(Szepesi Zsuzsanna)
Csak nézlek!
Csak nézlek!
Megolvasom szemeidben álmaidat,
látom leheletedet a hidegben.
A szél messzire viszi hangodat,
porszem zuhan melletted szárnyvesztetten.
Megolvasom szemeidben vágyaidat,
szívverésed dobbanását hallom.
Kezem gyengéden simogatja arcodat,
szerelmes mivoltomat Neked adom.
Megolvasom szemeidben érzéseidet,
lelkem öleli testedet ragaszkodva.
Örömmel fogadom kedvességeidet,
Csak nézlek, szeretlek Téged bizakodva.
látom leheletedet a hidegben.
A szél messzire viszi hangodat,
porszem zuhan melletted szárnyvesztetten.
Megolvasom szemeidben vágyaidat,
szívverésed dobbanását hallom.
Kezem gyengéden simogatja arcodat,
szerelmes mivoltomat Neked adom.
Megolvasom szemeidben érzéseidet,
lelkem öleli testedet ragaszkodva.
Örömmel fogadom kedvességeidet,
Csak nézlek, szeretlek Téged bizakodva.
(Szedő Tibor)
Vajon miről...
Vajon miről...
Színpompás estélyit levetve
vajon miről álmodnak a fák,
hófehér lepelbe öltözve
szél ringatta téli éjszakán?
Álomképek tán - zordon őszön
át, virágos nyárba suhannak,
mikor még a friss harmat gyöngyöz,
s madárdallal csendül a hajnal?
Repüljetek álmok fellegén,
hol fények-árnyak játszadoznak!
Csizma alatt koppan még a jég,
az egek havat harmatoznak.
vajon miről álmodnak a fák,
hófehér lepelbe öltözve
szél ringatta téli éjszakán?
Álomképek tán - zordon őszön
át, virágos nyárba suhannak,
mikor még a friss harmat gyöngyöz,
s madárdallal csendül a hajnal?
Repüljetek álmok fellegén,
hol fények-árnyak játszadoznak!
Csizma alatt koppan még a jég,
az egek havat harmatoznak.
(Schvalm Rózsa)
Istenhozzád
Istenhozzád
Valami maradt a régi
érzésekből bennem,
valamit sikerült múltból
a jelenbe csennem.
Röpke hangulatot, édes
illatba bújt csodát,
sok nyáron át hallatszik egy
régi istenhozzád.
érzésekből bennem,
valamit sikerült múltból
a jelenbe csennem.
Röpke hangulatot, édes
illatba bújt csodát,
sok nyáron át hallatszik egy
régi istenhozzád.
(Dufek Mária)
Jó lenne
Jó lenne
Jó lenne hólepte
csúcsnak lenni,
Ép lantban ép hangnak
húrja lenni.
Rosszaknak tollammal
gátat vetni,
A létnek, a szépnek
ágyat vetni.
csúcsnak lenni,
Ép lantban ép hangnak
húrja lenni.
Rosszaknak tollammal
gátat vetni,
A létnek, a szépnek
ágyat vetni.
(Dufek Mária)
A szeretet dícsérete
A szeretet dícsérete
Virágok nélkül
pusztaság a rét,
szeretet nélkül
nem élet a lét.
Énekszó ha száll,
csak üres dallam,
ha szeretet nem
hallik a dalban.
Ízetlen a leves,
ha híján a só,
szeretet nélkül
ízetlen a szó.
Szeretet nélkül
élni sem lehet,
netán ha mégis,
mondd, vajon minek.
pusztaság a rét,
szeretet nélkül
nem élet a lét.
Énekszó ha száll,
csak üres dallam,
ha szeretet nem
hallik a dalban.
Ízetlen a leves,
ha híján a só,
szeretet nélkül
ízetlen a szó.
Szeretet nélkül
élni sem lehet,
netán ha mégis,
mondd, vajon minek.
(Dufek Mária)
Te vagy
Te vagy
Benne vagy minden dalban, hangban,
csésze alján a kávézaccban,
te vagy nekem az ígért sorsom,
szívem falát kiért lebontom.
Mindez te vagy nekem, ha mondom,
utolsó katona a fronton,
nem szélhordta homokredő, név,
mely soha el nem feledhető,
szívemből ki nem törölhető.
csésze alján a kávézaccban,
te vagy nekem az ígért sorsom,
szívem falát kiért lebontom.
Mindez te vagy nekem, ha mondom,
utolsó katona a fronton,
nem szélhordta homokredő, név,
mely soha el nem feledhető,
szívemből ki nem törölhető.
(Dufek Mária)
Hóesés-nász
Hóesés-nász
Kelengyét gyűjt az ég,
hófehér dunyhát,
frigyre lép a földdel,
rászórja tollát.
Varázslatos hótánc,
szelíd kerengő,
nászágyába bújik
pőrén az erdő.
(Dufek Mária)
Magamra találtan
Magamra találtan
Gyermeklelkem egy régi fotón
tükör, énem szikrája,
mint a forráshoz visszatalált
őzet, jár át a hála.
Lám megvagyok újra magamnak,
régi vagyok, régi-új,
mindent tudni vágyó ember, kit
senki nem ejthet rabul.
Mindent megítélő, de soha
senkitől el nem ítélt,
az vagyok, ki hegyeket kapott
cserébe cseppnyi hitért.
(Dufek Mária)
2017. január 24., kedd
Van valami különleges abban...
Van valami különleges abban, hogyha más szemmel nézed a világot
Ahogy
telik az idő, a képek szépen lassan összeállnak. Van, hogy köd fedi a
holnapom, s van, hogy olyan tisztán látom, mint még soha, azelőtt. Van,
hogy elbizonytalanodom, hogy vajon a valóságot látom-e, s van, hogy az
érzéseim megsúgják, hogy sokkal több van ott, ha a szívem dallamára
hallgatok. Azt tudom, hogy menni akarok előre, ameddig csak lehetséges, s
ha néha meg is torpanok, utána sem adom fel. Van valami különleges
abban, hogyha más szemmel nézed a világot. Olyan dolgokra felfigyelsz,
aminek azelőtt nem tulajdonítottál nagyobb jelentőséget. Meglátod, hogy
minden pillanat más és más és a nap is mosolyog rád.
(Boros Bea)
Címkék:
idézet,
mindennapok,
motiváció,
optimizmus,
önismeret,
világ
Életünk és a Varázslat
Életünk és a Varázslat
Életünk varázslatok vonzása alatt áll. A varázslatok vonzása adja életünk felemelő, legszebb értelmét. Varázslatos vonzódás a szerelem, és varázslatos vonzás kap el, ha egy csodálatos zene hatása alá kerülünk. Öt földrészre kiterjedő vizsgálatok szerint életünk két csúcsélménye a szerelem és a zene. Varázslatos minden hangulat. Varázslatos, hogyan ébred fel bennünk az érdeklődés a világ, az élet titkai iránt. Varázslatos jelenség a kíváncsiság. Varázslatos a mese, a csodálkozás. Gyermekkorunktól a varázslat bűvöletében élünk, ha természetes vonzódásainkat követjük.
Életünk legszebb pillanataiban varázslatos zsongás önt el bennünket. Varázslat indul lelkünk közepéből a csillagokig, az Ég közepéig. Amikor az élet megtisztul, varázslatban fürdik. Varázslat a költészet, minden művészet varázstudomány.
Varázslat az álom. Varázslat az élet és a halál utáni átköltözés. De a legnagyobb varázslat maga a lélek. Csodálatos belső fény az atomok tánca, a szervezet működése mélyén. Élet az atomok mögötti világban, amelyből az atomok jöttek. Élő belső világ az atomok össztáncában. A legmagasabb és legemberibb tudomány a varázslat tudománya, a lélek, az élet, az értelem tudománya.
A lélek - mindentudó fény. Érezni képes fény. Létezik ilyen? A lélek maga a csoda. Eleven fény. Cselekvő fény. Belső fény, és képes mozgatni a testünket!
Belső Nap süt bennünk, a varázslat Napja. A lélek fényében fürdik minden sejtünk. A legszebb varázslat, amikor az érzés öntörvényűvé válik, amikor átveszi az irányítást az anyag felett, és kiteljesedik. Amikor az érzés ereje felkapja testünket, mintha forgószél kapná el a tollpelyhet, úgy röpül a testünk az érzés elemi erejű kiteljesedésének világtörvényeit követve. Létrejön a varázslat. Valami többlet születik, a szellem, a lélek birodalmában.
A varázslat ellen fordulni ebben az értelemben annyi, mint az ember, a lélek ellen fordulni. Az indo-iráni fordulat a mágusok hagyománya ellen a lélek elleni fordulattá vált. Ennek súlyát az elidegenedett ember ma is nyögve érzi.
(Írta: Grandpierre Atilla. Részlet Grandpierre K. Endre- Grandpierre Atilla: Atilla és a hunok. A szkíta-hun-magyar folytonosság c. könyvéből, 63-64.o.)
Az az ideális...
Az tud jó kapcsolat maradni, amelyikben a két fél egymáshoz viszonyulva is képes változni. Ez az egymáshoz csiszolódás. Amikor a párkapcsolatnak folyamatosan személyiséget vagy éppen karriert, magánéletet segítő, építő jellege van, és egyfajta konstruktív összefogás érvényesül. Az az ideális, ha az egyik fél érzi, hogy a másiknak éppen mire van szüksége - egyszer az egyikük érdeke kerül előtérbe, máskor a másikuk személyes ügye.
(Belső Nóra)
Címkék:
boldogság,
idézet,
párkapcsolat,
szerelem
A szerelemhez sosem késő...
A szerelemhez sosem késő. Akár a már csak parázs fellobbanása, akár egy új találkozás a kiindulópont, a szerelem érzése és élménye kortalan.
(Belső Nóra)
Az a jó szerelem...
Az a jó szerelem, amelyben jelen vannak az izgalmas, régi érzések is. Természetesen ezek a negyvenes években járva sokkal ritkábban ömlenek az emberre; nem akkora a lángolás, mint az első szerelemnél, mégis elengedhetetlennek tartom, hogy megőrizzük a tüzet.
(Belső Nóra)
Örök energiaforrás...
A szerelem, mint az emberi élet egyik legszebb élménye, bármikor, bármely életkorban széppé varázsolja a mindennapokat. Örök energiaforrás, mint a Földnek a Nap, a léleknek a szerelem ad sokszor életerőt.
(Belső Nóra)
Meglátod majd...
Válóczy Szilvia
Meglátod majd...
És meglátod majd,
hogy minden jó lesz,
az égen felettünk
kisüt a nap,
és a tengernyi gond
mind elszáll,
megvéd a szerelem,
mely nekünk maradt.
És boldoggá tesz
ez élet érzés,
mosolyba öltözik
bennünk a világ,
és forrongva ébred
az édes vágy is,
mely gyengéden
hű szívünkre hág.
És ha éjbe csap
a szép alkonyat,
lassú sétánk
nyugalommal lép,
és csendes hálád
ölembe hajtod,
hol simítva ringunk,
mint két falevél.
hogy minden jó lesz,
az égen felettünk
kisüt a nap,
és a tengernyi gond
mind elszáll,
megvéd a szerelem,
mely nekünk maradt.
És boldoggá tesz
ez élet érzés,
mosolyba öltözik
bennünk a világ,
és forrongva ébred
az édes vágy is,
mely gyengéden
hű szívünkre hág.
És ha éjbe csap
a szép alkonyat,
lassú sétánk
nyugalommal lép,
és csendes hálád
ölembe hajtod,
hol simítva ringunk,
mint két falevél.
2017. január 21., szombat
Puha a téli csend
Puha a téli csend
Puha a csend és béke, a nyugalom,
Ehhez a hófehér paplan, puha alom.
A fák deresek, mintha őszülnének,
Az őzek fázósan, félve körülnéznek.
A táj szép, de jeges a lehelete,
Fázik az őz és őzgida gyereke.
Az élőlény nyoma recseg a hóban,
Fák és bokrok összehúzódnak fázósan.
Téli álmot alszik medve és mások,
Egy levél nélküli fán varjú károg.
Szép a táj, szikrázó és megkapó,
Ki arra jársz, vigyázz, mert csúszós a hó!
Ehhez a hófehér paplan, puha alom.
A fák deresek, mintha őszülnének,
Az őzek fázósan, félve körülnéznek.
A táj szép, de jeges a lehelete,
Fázik az őz és őzgida gyereke.
Az élőlény nyoma recseg a hóban,
Fák és bokrok összehúzódnak fázósan.
Téli álmot alszik medve és mások,
Egy levél nélküli fán varjú károg.
Szép a táj, szikrázó és megkapó,
Ki arra jársz, vigyázz, mert csúszós a hó!
(Kustra Ferenc)
A boldogság a szív mosolya...
A boldogság a szív mosolya. Ez vagy sugárzik az emberből, vagy nem. Vagy éppen benne van, áthatja a lényét, vagy nincs, és akkor nem lehet mit tenni.
(Balázsovits Edit)
Ez a legtöbb. A vidám szív...
Ez a legtöbb. A vidám szív. A laza lelki tartás. Az embernek az a legfőbb bölcsessége, hogy nem aggodalmaskodik, mert tudja, hogy mindennek oka van, és erejét olyan világból kapja, ahol nincs aggodalom.
(Müller Péter)
Címkék:
boldogság,
bölcsesség,
harmónia,
idézet,
lélek,
lelki béke
Az az igazság...
Az az igazság, hogy gyakran éppen a legfontosabb, a legigazabb szavak akadnak el valahol a szívünk és a szánk között.
(Irene Adler)
"Azokat az álmokat szeretem...
"Azokat az álmokat szeretem,
Amik ringnak még érzelmeken,
Melyeket megőriznek a reggelek,
Mert nem barátja a lehetetlennek."
Amik ringnak még érzelmeken,
Melyeket megőriznek a reggelek,
Mert nem barátja a lehetetlennek."
[Nemes Andrea]
Szerette minden számítás nélkül...
Olykor el is mosolyodott, ráfüggesztve szemét egy percre. (...) Úgy érezte, tekintete áthatol a lelkén, mint azok a napsugarak, melyek a víz mélyére szállnak. Szerette minden számítás nélkül, nem is remélve semmit, korlátlanul; és e néma elragadtatásban, amely olyan volt, mint egy hálaima, szerette volna homlokát csókzáporban füröszteni.
(Gustave Flaubert)
Címkék:
idézet,
lélek,
szerelem,
vágyakozás
Van valami titkos erő...
Van valami titkos erő, ami egybe tud kapcsolni két lelket, értesíti őket arról, amit egymásért éreznek, és össze is hozza őket, minden távolság ellenére.
(Gustave Flaubert)
Ez a legcsodálatosabb érzés.
A szerelmes ember (...) tekintetének tükrében önmagát vonzónak, elragadónak, okosnak, mulatságosnak, szellemesnek, ellenállhatatlannak látja - szóval olyannak, akit szeretnek. Ez a legcsodálatosabb érzés.
(Marie Haddou)
A boldog pároknál...
Nincsenek eleve boldog vagy eleve boldogtalan párok. Ha megfelelően viselkedünk, egyre boldogabbak leszünk. A boldog pároknál is megvannak a nehézségek, de nem hagyják, hogy ezek kerekedjenek felül.
(Steve Biddulph)
Címkék:
boldogság,
idézet,
párkapcsolat,
szerelem
Az összeillőség...
Az összeillőség nem arról szól, hogy egyetértünk, hanem arról, hogy okosan és biztonságosan vitázunk.
(Steve Biddulph)
Címkék:
házasság,
idézet,
párkapcsolat
2017. január 17., kedd
Gyurkovics Tibor: Áldás
Gyurkovics Tibor: Áldás
Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom hogy a nap ragyog.
Hogy bedől a fény a szobámba,
A szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.
Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
arany sisakban lássalak.
Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végülis fölismert:
hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok. Megadatott.
S megengedte, ha már alig lát,
hogy megoldjam a saruszíját.
Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom hogy a nap ragyog.
Hogy bedől a fény a szobámba,
A szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.
Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
arany sisakban lássalak.
Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végülis fölismert:
hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok. Megadatott.
S megengedte, ha már alig lát,
hogy megoldjam a saruszíját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)