Csodás húsvét

Csodás húsvét

Fonott kalács, sonka, tojás,
ez a húsvét olyan csodás,
nyuszika is ugrándozik,
fészek alján cukor, csoki,
barkaágon hímes tojás,
kezdődhet a locsolkodás!

(Nyirati Gábor)

Húsvét

 

Húsvét

Ünnepre vártam, tavaszra, napfényre,
És eljött Húsvét vidáman, meghitten.
Magával hozta a mezők illatát,
Hangos madárfüttyöt, erdők pompáját.

Szent emléket idézve e szép napról,
Áhítattal imádkoztam az Úrhoz.
Mert az ünnep nemcsak áldás, tisztelet,
Szeretet és béke minden embernek.

Láttam sok pajkos gyermeket, felnőttet,
Illatos vízzel sok lányt hogy öntöztek.
Verset mondtak hozzá, szépet, kedveset,
S hímes tojás volt jutalmuk cserébe.

A kicsiknek járt édesség, ajándék,
Vidámság mindenkinek, és sok játék.
Fiatalok ropták fürgén a táncot,
Ünnepelték a tavaszt, a szent napot.

(Burics Attila)

Tavaszköszöntő húsvét

 

Tavaszköszöntő húsvét

Ablak alatt énekel egy kismadár,
itt a tavasz! A hidegnek vége már.
Süt a nap és csendül a nóta,
nyílik a szív egy rugóra.

Aranyeső bontja szirmát,
zubog a vér az ereken át,
gerlepár már ül a fészken.
Siettek. Vagy nem egészen?

Medvehagyma erdő szélén zöldellik,
nárcisz, jácint kiskertekben illatozik.
Barka ágán bolyhos gombok,
emberarcon víg mosolyok.

Legyen húsvét tavasz ünnep,
miben lelkünk megfürödhet,
locsolkodjanak hát a legények,
míg a lányok kalácsot sütnek.

(Torma Ágnes)

Húsvét

 

Húsvét

Visszatérő, örök barát, nem felejti
szokásait, bármilyen is a világ.
Nagypénteki estek után jő a víg
locsolkodás: keresztfáról feltámadva,
örök tavaszt hirdetve mindenkinek.
Változnak ugyan a versek, tettek, de
van, mi megmarad mindörökre.
Húsvét napjai is ilyenek: örömünnep
tavaszvárón, fényhozón - reánk.

(Makovics János)

Aranyfénnyel ragyogj

 

Aranyfénnyel ragyogj

Itt a húsvét, a Tavasz eszmél,
szívünkben virágot bontanak
a vágyak, lelkünk megújulás,
víg hálaénekek zsonganak.

Szórjad szét a rétek virágát,
tavaszi szél, lobogtasd a hajunk,
hajtsd ki a rétre a Bárányokat.
Várva várt húsvét, légy vigaszunk.

Krisztus feltámad, nyílik az ég,
kékjében ott ragyog a Napfény,
húsvét lesz, vele megújulás,
ó, ragyogj, ragyogj fel, aranyfény.

(Kiss Virág Lívia)

Kis kívánság

 

Kis kívánság

Nyuszi, nyuszi hófehér
ugrál felénk könnyedén.
Ajándékot hozott nekünk, csokit,
amit úgy szeretünk.
Egy kérése lenne csak,
megkért, hogy hallgassam.

Ember!
Urunk hatalmas teremtménye,
akit a jó Isten alkotott saját képére,
védelmezd, óvd az állatvilágot,
ne kínozd, ne öld meg az ártatlan jószágot!
Lelke van és érez, míg szíve dobog,
fájdalmat, bánatot neked sosem okoz.
A húsvéti nyuszit, ha elmúlt az
ünnep,
ne vesd a kukába,
szeresd és etesd!

(Kovács Irén)

Húsvéthoz közel

 

Húsvéthoz közel

A megbocsájtásról

Péter Jézust háromszor tagadta meg,
háromszor mondta, hogy nem is ismerem.
Péter is félt, szerette az életet -
s Jézus megbocsájtott néki, Istenem.

Vajon mi tudunk-e megbocsájtani? -
és nem okozni fájdalmat másoknak.
Tudjuk-e a rosszat jóra váltani,
s segíteni elérhető álmokat.

(Murzsa András Dr.)

Húsvétra készülve...

 

Húsvétra készülve...

Szeszélyesen érkezett meg április,
elhozva nekünk egy ünnepet is...
Húsvétra ébredtünk, s készülünk,
lelkünkben most erre emlékezünk...

Sok mindenről szólhat e pár nap,
hitünkben újraéled egy szép nap...
Ünnepi asztalnál a hímes tojás, sonka.
Örömkönnyel, tiszta szívvel vár a
locsolókra...

(Kovács Gabriella)

Csendesedés...

 

Csendesedés...

Nincs itt az ideje a dáridónak!
Csendesedjetek el!
Fájó a története a Mindenhatónak.
És mondá az Úr!
Egyetek e kenyérből, mert ez az Én testem.
Igyatok e kehelyből, mert ez az Én vérem.
Ekkor már a mindenható tudta, hogy Júdás elárulta!

Pénteken már cipeli súlyos terhét!
Vállán viszi a Golgota felé nehéz keresztjét.
Háromszor esett el újra meg újra.
Ezzel azt tanítja, ha elesel, ne add fel!
Kelj fel újra meg újra!
A Szűzanya látta Fia szenvedését,
ki érettünk ontotta Szent vérét!

Súlyos terhét Simon segíti cipelni.
De mégis elbotlik, a földre esik,
de feláll újra! Ezzel azt mondja:
Meg kell bocsátani, mindig csak jót tenni!
Így fogod a dicsőséget Te is elnyerni!
Nem elég, hogy cipeli a kínzó keresztet,
Hóhérai még verik a megkínzott Jézust,
vérző testéről letépték a ruhát,
Kit ezzel az ember újra meggyaláz.

Majd keresztre feszítik az áldott Szent testet,
mely vérző sebbel meghal a kereszten.
Ezzel azt tanítja nekünk az Úr.
Jézus annyira szereti gyermekét, hogy életét
adja minden gyarló emberért!
Midőn a Szűzanya karjába vette
keresztről levett Fiát, akkora bánat gyötri,
melyet halandó ember soha nem élt át!

A szeretet, amelyben Ő örökké égett,
emlékeztet rá az örökmécses.
Amint a sirató asszonyok a
Szent testet levitték a sírba, azóta
tudjuk, hogy Jézus halála a
kereszténység legnagyobb fájdalmas
tragédiája.
Ám harmadnapon feltámadott!!!
Hallelúja-hallelúja!

(Tihanyiné Tamás Ágnes)

A Húsvét misztériuma

 

A Húsvét a vallásos emberek életében a legjelentősebb ünnep, melynek alkalmából a Krisztus keresztre feszítését követő dicsőséges feltámadásra emlékezünk. Jézus, mint valóságos Isten és valóságos ember, önként vállalta a szenvedést és a halált, hogy mérhetetlen áldozatával az emberiséget megváltsa.

A Húsvétot megelőző vasárnap virágvasárnap ünnepe, amely napon arra emlékezünk, hogy Krisztus pálmaágakat lengető, éljenző tömeg koszorújában vonult be szamárháton Jeruzsálembe.

Nagycsütörtökön Krisztus elfogatására emlékezünk, mely az Olajfák hegyén történt. (A Nagycsütörtököt más néven zöldcsütörtöknek is hívjuk.)

A vallásos emberek a böjti időszakban, - Nagyhéten és Nagypénteken pedig különösen, - magukba szállnak, átértékelik életüket, s a Jézusi áldozat fényénél hálával telve újragondolják életüket, hitüket. A Húsvétot megelőző 40 napos böjti időszakban sok hívő nem eszik húst, illetve akadnak olyanok, akik csupán kenyéren és vízen élnek.
Nagypéntek Krisztus halálra ítélésének, megkínzásának és keresztre feszítésének a napja. Ezen a napon a templomokban passiójátékokon keresztül emlékeznek vissza Jézus szenvedéseire.

Nagyszombaton esti körmenettel emlékezünk a Krisztus halálát követő, harmadnap (Húsvét vasárnap) hajnalán beköszöntő feltámadására.

Tavaszváró

 

Tavaszváró

Tavasztündér szellő szárnyon hajnalban megérkezett,
elmenekült az öreg tél, ideje bevégeztetett,
madárdallal köszönt a Nap, örülnek az emberek,
elegük volt a hidegből, várták már a meleget.

Barka pattan, zöldül a rét, kék ibolya díszeleg,
olvad a jég, a kis patak újra vígan csörgedez,
megérkeztek már a gólyák és a fecskeseregek,
csivitelő énekükkel töltik be a kék eget.

Kinyílott az aranyeső, sárgállik a pitypang,
méheket kicsalogatta virágsziromillat,
boldogan zümmögnek, örülnek a Napnak,
mesebeli kosarukba friss virágport raknak.

A tóparton békák hada, köszönti a tavaszt,
langyosodó vizében víg, szerelmes halak,
napsütötte köveken színes gyíkok napoznak,
tarka réten a vadnyulak játékosan szaladnak.

Újraéledt a természet, hosszú, téli álmából,
mámoros az erdő, mező meleg napsugártól,
szellőlányok táncot járnak, és pajkosan kacagnak,
Boldogok az emberek, örülnek a tavasznak.

(Uzelman János)

Élet

Élet

Tudod mi az élet?
Csupán annyi, ha valaki mellett magadat boldognak érzed,
és eszedbe sem jut, hogy elveszíted... attól lehet félned.
Ő a tiéd.
Anélkül, hogy eskü kötne hozzá, és te az övé...
akkor is, ha ezt írás ki sem mondá.
A boldogság ez.
Ezer és ezer pici pillanat...
amikor boldognak látod őt... és az vagy te magad.
 

(Léria Dipán)

Sokszor van úgy...

Sokszor van úgy, hogy két embernek egy közös szerelem jut, de két külön út.

 

(Léria Dipán)

Nem elhatározás kérdése

Nem elhatározás kérdése

Szeretni? Nem... nem elhatározás kérdése,
hanem az érzésé... amiben benne van a világ megértése.
Nem tudod elhatározni, hogy szeress... ha nincsen érzelem,
és nem tudod megtiltani, hogy szeress,
ha vele van teli a végtelen.
Bárhova nézel, mindenütt őt látod... és ahol ő van,
ott neked hirtelen minden a barátod.
Kinyílsz, mint a tündérrózsa, ha a fény érinti,
és bezársz rögtön, ha szívedet a kétség körbekeríti.
Nincsen elhatározom, és nincsen tagadom...
mert aki ezt állítja,
azé nem az érzelem, hanem az akarom.
Az "akarom"- tól mindig menekül a boldogság,
mert minden, ami szép, szabadon terem...
az összes többi csak furcsa összevisszaság.
 

(Léria Dipán)

A nap fénye

 A nap fénye

Kibontotta a haját minden reggel, és ráfésülte a fellegekre.
Sötét színüket ezzel rózsaszínűre megfestette.
Volt olyan, hogy aranyat is szőtt némelyik szélére,
és csillogni akart rajtuk emberek örömére.
Itt vagyok... nézz rám... gyönyörű a hajnal...
de az emberek csak mentek az útjukon
lehajtott fejjel, haraggal.
Néha elbújt... hogy talán, ha újra előbukkan,
boldogabban látják,
de sok ember olyankor csak összébb húzta magán a kabátját.
Azért ő minden reggel szikrázó szépségében felkelt,
akkor is, ha ezek után már nem értette az embert.
Odaadott mindent mindennap magából,
mert számára fontos volt a szépség, mit magából varázsol,
és nem értette a szót, amit az ember lehajtott fejjel mindennap hiányol.
 

(Léria Dipán)

Szeretni valakit...

Szeretni valakit egy olyan érzés, amivel önmagadnak akkora örömöt okozol, hogy az egy másik embert is boldoggá tud tenni.

(Léria Dipán)

"Tiéd csend-kincsem...

"Tiéd csend-kincsem.
Elrejtettem benne féltve őrzött szavaid…,
Álmaid és vágyaid hitét, mint cseppköveket növesztem zegzugaiban… Rásimítok apró, színes papírkákat, melyekre napjaink örömét festette az élet...
Csenddel szeretlek."

(Srek Zsuzsanna)

Nagyon kéne ÉLNI

Nagyon kéne ÉLNI

Szemeinkben az ígéret, mind kimondatlan esküvé lett, szövetséges cinkostársként lelkünk mára összeérett...
és míg nézlek, úgy csodállak, megigézlek, visszavárlak, ífjúságom édes kincse, magamra hagysz, mégis hazavárlak.
Megfojt a csókod, magadhoz láncol a sok bilincs, melyeket magunkra akasztottunk az évek alatt, az idő halad és hanyagul fáradtan, lustán veti utánunk keserédes ráncait aZ ÉLET. Megéget MINDEN ami lángra gyújtott akkor, ma fájdalmat okoz, porig éget. Könnyeink isszuk, s magunkra haragszunk, de miért nem örülünk inkább annak, amink van, amink még megmaradt?
Nem olyan nehéz ám...csak az elsőt lépni, meglépni, a kilincset lenyomni,
kilépni a fényre, megmártózni végre.
Na ez hiányzik sokunkból! Pedig kéne.
Menni? Nem. Maradni kéne. Nagyon kéne.
Élni végre!

(Frenyó Krisztina)

Minden attól függ...

A külső dolgok révén fedezzük fel azt, ami bennünk van, és a belsőnk révén teremtjük meg magunk körül a világunkat. Minden attól függ, milyen vagy legbelül.

(Robert Lawson)

"Hatalmas áldás és öröm...

"Hatalmas áldás és öröm, ha az ember ezen a három helyen lehet; valaki szívében, mosolyában és kívánságában."

 
(Robert Lawson)

Téli erdő

 

Téli erdő

Téli álomban alszik az erdő,
bokrok ágain zúzmara nő,
hófödte fenyőnek hajlik az ága,
sűrű fák között süvít a szél.

Felkel a nap is, álmos, mogorva,
nyári melegét most nem ontja,
fagyos szemekkel tekint a tájra,
nincs neki most mosolya, bája.

Ébred az erdő, eljött a reggel,
őzek szaladnak, a vadkan csörtet,
az erdő királya kimérten baktat,
díszes koronáját büszkén hordja.

A bokrok között nyulak osonnak,
fülüket hegyezik, nem jön-e a róka,
mind odagyűlnek a vadetetőre,
várják az erdészt, mit hoz ebédre.

Megjött a szán, két pejkó húzta,
finom szénával bőven megpakolva,
kukoricás zsákot hóra kiöntve
sok éhes állatnak jutott belőle.

Havas az erdő, szikrázik a táj,
fák tetejében mókus ugrál,
kijött a fényre, friss levegőre,
sok eledeltől fényes a szőre.

Békesség honol e téli tájon,
egy kis cinege üldögél az ágon,
nyitni-kék, trillázik vígan a dala,
téli erdőben hívja már a tavaszt.

(Uzelman János)

Boldogság

 

Boldogság

Boldogság. Lehet egy szó,
lehet egy ölelés,
lehet egy lehulló,
őszi falevél.
Mi vagyok én teneked,
és mi vagy te nekem,
a boldogság lehet,
kettőnket jelent.
Nézlek, amikor alszol,
érzem, hogy szeretlek,
akkor is, ha haragszol,
te vagy a mindenem.

 

(Nyiraty Gábor)

 

Legyen a holnap is ma

 

Legyen a holnap is ma

Szavakat hord a szél szerteszét,
vad szívek üres ígéretét,
álmokat, mit a remény mesél,
elhiszed, mi mást is tehetnél.
A holnapban ott a félelem,
csak a ma marad még meg neked,
s miérteket nem kell, ne keresd,
élvezd a pillanatot, szeresd
azt, aki átölel, szeret,
megfogja kezed, itt van veled,
éld a percet, éld az életet.
Legyen a holnap is a ma,
ne engedd el az álmokat,
vidd magaddal mind a szépet,
s a holnaptól nem kell félned.

(Nyiraty Gábor)

Minden reggel...

 

Minden reggel...

Minden reggel egy új nap kezdődik,
s nem tudhatod, talán abban rejtőzik
egy új remény, egy új találkozás,
a nem várt, sorsfordító nagy változás,
mert hidd és lásd meg te is a csodát,
mielőtt azt gondolnád, vége, nincs tovább.
Volt és lesz még, hogy reád eső hull,
de sose felejtsd, hogy a felhőkön túl
mindig süt a Nap, és ragyog az ég,
a vihar elvonul, s itt marad a fény.
Merj szeretni, ne félj megmutatni,
hogy egy őszinte szív mit tud adni,
mert `mit az igaz szeretet táplál,
az erősebb lesz minden másnál,
és ha megtalálja hűséges társát,
nincs földi erő, `mi széttéphetné láncát.

(Nyiraty Gábor)

Hallgasd egy kicsit a csöndet

Hallgasd egy kicsit a csöndet

Hallgasd egy kicsit a csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaként szólnak
Dalai s millió húrja
Megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz,
Hallgasd még kicsit a csöndet.
És röpítsen csönd puha szárnyon
Csönd ország felé az álom.

Benned a csoda

 

Benned a csoda

Ne azon keseregj,
milyen a te sorsod,
ameddig ezt teszed,
nem leszel boldog.
Minden nap új kezdet,
keresd meg a szépet,
benned van a csoda,
ne felejtsd el soha.

 

(Nyiraty Gábor)

 

Két sors, két élet

 

Két sors, két élet

Két sors, két élet
saját medrében
csordogált éppen
a messzeségben,
egymástól távol,
lehetett bárhol,
majd oly hirtelen,
az ismeretlen
arc ismerős lett,
nagy levegőt vett
a lomhán mélázó szív,
dobbanása tüzet szít,
s valami megváltozik.
Két sors, két élet,
furcsa játék ez,
ahogy eggyé lesz
a szív, s a lélek,
s egymás nélkül többé
már sohasem élhet.

(Nyiraty Gábor)

Boldogság

 

Boldogság

Boldogság. Lehet egy szó,
lehet egy ölelés,
lehet egy lehulló,
őszi falevél.
Mi vagyok én teneked,
és mi vagy te nekem,
a boldogság lehet,
kettőnket jelent.
Nézlek, amikor alszol,
érzem, hogy szeretlek,
akkor is, ha haragszol,
te vagy a mindenem.

 

(Nyiraty Gábor)

Ne engedd el!

                                                          

Ne engedd el!

Szeretni valakit egy életen át,
Minden nappal, minden éjszakán,
Érezni örömét, érezni bánatát,
Némán is hallani a szív szavát,
Átölelni, hogyha reszket, ha fázik,
Fülébe súgni, nem kell félni már itt,
Letörölni könnyét, ha arcán csordogál,
S mögötte megtalálni rejtett mosolyát,
Vele együtt nevetni, őszintén szeretni,
Elfogadni őt, nem akarni mássá tenni,
Erről szól, ezt jelenti a szerelem,
S ha megtalálod Kedvesed,
Ne engedd, ne engedd soha el!

 

(Nyiraty Gábor)

 

Nyújtsd ki a kezed

 

 Nyújtsd ki a kezed

Tudod, hogy a vágy
csak egy karnyújtás,
Tudod, hogy rád vár
a világ, a boldogság,
a legszebb utazás,
a végtelen szárnyalás.
Nyújtsd ki a kezed,
ne félj a holnaptól,
a szíved vezet,
és én ott vagyok,
átölel a két karom
s veled szállok szabadon.
Az éj leple alatt megbújva,
testem testedhez simulva,
csillagokat szór ránk az ég,
s szívem szíveddel összeér.

 

(Nyiraty Gábor)

 

Túl az önző vágyakon

 

Túl az önző vágyakon

Ahogy a szemembe néztél,
ahogy a kezemhez értél,
átjárta szívem a fájdalom,
s túl az önző vágyakon
megláttam a magányod.
Először éreztem igazán,
hogy neked mennyire fáj,
először láttam, talán,
szíved valódi arcát.

Bocsáss meg nekem mindenért,
tudom, a szó most túl kevés,
de elvakított önző fényem,
ezért nem láttalak Téged.
S lehet, hogy már késő,
ez a szívverés a végső,
s holnap hiába kereslek,
de tudd: Nagyon szeretlek!

(Nyiraty Gábor)

Kövesd a boldogságodat...

Kövesd a boldogságodat, és az Univerzum ajtókat nyit meg előtted ott, ahol eddig csak falak voltak.


(Joseph Cambell)

 

Hiszek Istenemben

Hiszek Istenemben

Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban,
még ha nem is látom minden pillanatban,
még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét,
akkor is birtoklom éltető reményét!

Hiszek Istenemben, mint éltető esőben,
mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem.
Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni,
szeretetét szórva a világra hatni.

Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben,
lélegzetvételben, melyből kijut bőven,
s amely életben tart, s a tüdőmbe árad,
amit a jó Isten adni el nem fárad.

Hiszek a szavakban, lelkem erejében,
amit Isten adott, hogy világát éljem.
Enyém a teremtés, gondolat hatalma,
és enyém a tudás, s jelképe, az alma.

Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága,
az élet fájának gyümölcstermő ága.
Csak az nem az enyém, miben hitem gátol,
mert azt megtagadja lelkem önmagától.

Mert Istenem megad mindent, amit kérek,
mit el merek hinni, vagy amit remélek,
s amit én úgy hiszek: - Jár, mert megérdemlem,
aminek a magja kicsírázik bennem.

Elérhetek bármit, miben hinni merek,
mire képes vagyok, úgy mint "Isten-gyerek",
akit teremtője ezzel felruházott,
kit képességekkel gazdagon megáldott.

Hiszek az Istenben, magáért teremtett,
hogy a világában én teremtsek rendet,
s adott nekem hozzá végtelen sok társat,
hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!

Hiszek Istenemben, a szeretet szavában,
szeretetet szórni a dolgom a mában!
Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben,
tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen...

(Aranyosi Ervin)

A TEREMTŐ ÁLDÁSA VAN BENNED ÉS KÖRÜLÖTTED ...

A TEREMTŐ ÁLDÁSA VAN BENNED ÉS KÖRÜLÖTTED ...

Az Úr legyen előtted,

... hogy a jó utat mutassa neked.

Az Úr legyen melletted,

... hogy téged karjába zárjon és megvédjen.

Az Úr legyen mögötted,

... hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.

Az Úr legyen alattad,

... hogy felfogjon, ha leesel.

Az Úr legyen tebenned,

... hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.

Az Úr legyen körülötted,

... hogy megvédjen, ha mások rád rontanak.

Az Úr legyen fölötted,

... hogy megáldjon téged.

Így áldjon meg téged a jóságos Isten,

ma, holnap és minden időben.

(Szent Patrik kódexbeli áldás)