Németh Norbert:
A vágyott...
Türelmesen várom az estét,
talán újra eljön hozzám,
gondolatom rajzolta testét
vágyom, karját körém fonnám...
Mint szélfútta rózsa szirmai
ruhánk a földre hullana,
auránk tüzesen izzani
készül - lüktet a csend szava...
Akár a szélben ringó virág,
teste velem hajlongana,
számunkra megszűnne a világ
akkor, szállna madár dala...
És csókját nem feledném soha,
beleégne sejtjeimbe,
az idő elszaladna tova
innen - álmom messze vinne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése