Németh Norbert:

Megtaláltál

Mint üstökös száguldasz életem egén,
ragyogó szemekkel utadat figyelem,
nem tudom mily’ gyorsan, de közeledsz felém,
gyönyörű mosolyod ajtót nyit szívemen.

Formált hullámaid gerjesztenek engem,
mágnesként vonzanak sejtelmes bájaid,
a küszöbön túl majd meglátod bennem,
rohanó napjaid megbúvó vágyait.

Nyújtsd ki a kezed, hisz itt vagyok előtted,
ne hagyd, hogy a napfény szemedet lehunyja,
hiszen az álmok, mit az éjszakák szőttek,
benned élnek mindig, sejtjeidbe bújva.