Tóth Beáta Mária:
 

Nem tudom, mit érzek

Nem tudom, mit érzek...
Leírom, szeretlek, s úgy érzem, nem írtam le semmit
Leírom versekben, s úgy érzem, az egész széthullik
Mert nem jó a szó, nem mondja el semmi
Amit én érzek, nem érti senki

Nem tudom, mit érzek...
Szerelmet vágyom élni veled, megélni szenvedélyt
Míg olykor csak látni vágylak, s a karjaidba bújnék
Hallgatnám szavaid meséjét, mint régen
S látnám mosolyom szelíd szemeidben

Nem tudom, mit érzek...
Mintha benned lelnék mindent, mit kerestem
Barátot, szerelmet, álmot az éjjelnek
Fényét a lelkemnek, boldog arcomat
Csillogó szemembe reményt a holnapnak

Nem tudom, mit érzek...
Összetett, erős, határtalan... édes
Dédelget, kényeztet, könnyeztet, éget
Vigasztal, elringat... ez csak varázs lehet
S már tudom, hogy több ez, több, mint szerelem