Szép Ernő: Falevél
-részlet-
Süt
a nap,csendesen, a fák hervadt lombjukkal, a legnemesebb fejdísszel az
ünnepség és a gyönyör mozdulatlanságában állanak , és úgy hullatják a
levelet, mintha álmodnának. Az út betakarózott az ősz gyönyörű
szőnyegével, mintha Perzsia legfinomabb kezei babrálták volna össze ezt
a szőnyeget,
amelyben sűrűn bújnak össze a lehullott levelek , és rejtegetik a zörgést
a
léptek elől. A gyep széle is végig van ejtve levelekkel , olyan, mint a
leterített zöld nagykendő , amelynek a szélét sárgával , pirossal,
lilával cifrázták. Jön a levél a fáról a földre , jön, jön.
Van ennél gyönyörűbb a világon?
Mily
fájó módon megfoghatatlan pillanat,mikor egy-egy levél elszakad az
ágról, útjának milyen angyalian gyöngéd vonala van a levegőben, mily
érezhetetlen édes megadással, mennyországi szelídséggel teszi le magát
a földre. Mintha a lemondás elandalodott pillangói lennének a hulló
falevelek , vagy egy más világ gyöngéd madárkái , akik csak lefelé
szoktak szállani.
De szép, Istenem, de szép !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése