Kántor Gyöngyi: A mi őszünk

Kántor Gyöngyi:

 

 

A mi őszünk

 

Őszt vágyom - veled, esőnyirkos parkok
bársonyát, hol karolva ámuljuk az utak
avar-pej világát, míg az álmatag alkony
fahéjnarancsa felhő-árnyakat hullat
ránk, és a csend keze éjszakát rajzol.
Őszt vágyom - veled, ölelés-melegből lesett
végtelent, nézni hideg-tiszta Égen hogy hajóz
milliárd csillaggondola vitorlapettye.
Őszt vágyom - veled, széna illatú hajnalok
tornácán lopva figyelni ősi, szép ködöt,
ahogy dérszemű dombokra barangol,
s pipájából fehér-ezüst gomolyt pöfög.
Őszt vágyom - veled, suttogás-halk csókokat,
tábortüzüktől arcunkra piroslott gyönyört,
szívdobbanó pillanatokat, mit szó soha
nem ad, hogy érezzem szerelmünk holnapja örök.