Mikor nem látjuk egymást,
s csak gondolatban jár
szíved ütemére már
szívem vad dobbanást,
én tudom, hogy rám
sokszor gondolsz Te is,
s velem van szíved is,
minden csendes éjszakán.
Így, ha távol is, de
együtt vagyunk, egymásba
forrunk, közös dobbanásban,
kettőnk egy-szívébe.
S ha majd arcod többé nem érezem,
s csak emlék lesz már a szép
nap, a pillanatból a kép,
Te érezni fogod, hogy Benned létezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése