Kálmán Eszter
Karmikus kapcsolat
mélyebben a szeretetnél is
alkonyi puha fények
játszanak arcodon
tenyerem mögül lesem szemedet
ki vagyok én
s ki vagy te nekem?
sokáig tartott míg rád eszméltem
végigsimít a sors
puha ujja ajkamon
időtlen e kor
időtlen e kapcsolat
máskor és máshová gyökerezik
most nem a miénk ez a lét
te nem vagy
és én nem vagyok
a Párkák fonják e szálakat
a bolygók vetik ránk árnyukat
az alkonyi fény
lassan kihuny
eloldódnak a szálak
füstöli illata lengi be a szobát
talán máskor és máshol
még együvé leszünk
élve és érezve
(valahol)
mélyebben a szeretetnél is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése