Nyiraty Gábor:
Alkonyattól pirkadatig
Alkonyodik. Narancssárga ruhát ölt az égbolt,
Ahogy szemével rámosolyog a Nap a horizonton.
Hűs szellő Téged lágyan átkarol,
Gyengéden hívogat, ahogy simogatja arcod.
Alkonyodik. Valami lassan véget ér.
Elfáradtál. S csendben megpihennél.
Hunyd le szemed, hagyd, vigyen a szél,
Halld meg lelked énekét!
Nézd, milyen szép itt minden!
Ez a világ, amit egyedül Te ismersz.
Tiszta és őszinte, a legbelső kincsed,
Itt rejtetted el az élettől, sebzett szíved.
Hajnalodik. Új Nap születik a horizonton,
Mint talán még soha, úgy ragyog most arcod.
S a távolból egy csillag visszamosolyog,
Újra hallod, ahogy szíved dobog.
Ahogy szemével rámosolyog a Nap a horizonton.
Hűs szellő Téged lágyan átkarol,
Gyengéden hívogat, ahogy simogatja arcod.
Alkonyodik. Valami lassan véget ér.
Elfáradtál. S csendben megpihennél.
Hunyd le szemed, hagyd, vigyen a szél,
Halld meg lelked énekét!
Nézd, milyen szép itt minden!
Ez a világ, amit egyedül Te ismersz.
Tiszta és őszinte, a legbelső kincsed,
Itt rejtetted el az élettől, sebzett szíved.
Hajnalodik. Új Nap születik a horizonton,
Mint talán még soha, úgy ragyog most arcod.
S a távolból egy csillag visszamosolyog,
Újra hallod, ahogy szíved dobog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése