Akkor, ha már mindent százszor elmeséltem, ha a helyek, ahol jártam, a pillanatok, amiket átéltem, a lépések, amiket miatta és érte tettem, távoli emlékekké válnak, akkor nem marad más, csak a színtiszta szerelem. Nem fogom többé úgy érezni, hogy "tartozom" valamivel, nem fogom azt gondolni, hogy azért van rá szükségem, mert csak ő ért meg, mert őt már megszoktam, mert ő már ismeri a hibáimat, az erényeimet, a szokásaimat, hogy elalvás előtt pirítóst eszem......hogy minden reggel megteszem a kötelező sétámat, hogy rengeteg könyvem van , hogy órákat töltök a számítógép képernyője előtt......
Ha mindennek vége lesz, nem marad más, csak a szerelem, amely megmozgatja az eget, a csillagokat, az embereket, a virágokat, a bogarakat és mindenkit rávesz arra, hogy járjon a jégen, és egyszerre tölt el örömmel és félelemmel, de ami a lényeg: mindennek értelmet ad.
(Paulo Coelho: A Zahir részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése