Az érintés mágiája

Grebenár Zsuzsa:

Az érintés mágiája

 

Van érintés, mely lelkesít,
szárnyakat növeszt, s a magasba repít,
Van érintés, mely megdöbbent,
borzongat, a mélybe taszít.
Van hívó intés, reszkető anyai féltés,
reményvesztett legyintés, s van
boldogságos, szerelmes érintés.
Van kézfogás, mely egy vallomással felér,
olykor egy pillantás kárpótol évekért.
Néha egy mozdulat egész életünkben elkísér,
egy csók, egy ölelés, úgy tűnik mindent megér . . .
Van hír, mely lelkünk mélyéig hatol,
agyonnyom, szorongat, s szívünkbe markol.
Egy szó, egy gondolat nyakon ragad,
s jeges éjszakába penderít,
pedig a kezünk még csak nem is érint.
Ó, sok - sokféle érintés létezik.
Tapintásuk elárul, szívünk összeszorul,
vagy kitárul, kezünk rabul ejt,
vagy szabaddá tesz, felelősségteljes
megmérettetés ez.
A számtalan gyógyító masszázs,
lelket és testet tápláló áldás.
Keresztelés, felszentelés, beavatás,
templomi szertartás, imádkozás,
mind, mind kezünk általi érintés,
a szeretet szféráin szivárványrezgés.
Magányos fohászkodás, csoportos rítustánc,
parázsonjárás, segítő karnyújtás.
- Hát mi ez?
Ha nem lélektisztító mágia, varázslás,
Áldott szép együvétartozás!
A lét oly sokféle síkján találkozunk,
gyógyulni vágyunk, bátorítunk, támaszt adunk,
ábrándokat szövünk, egy tiszta,
zöld bolygóról álmodunk.
Ahol szívünk fényével szárnyalhat a szeretet,
ahol gyűlöletmentesen teremthet a képzelet,
és tiszta folyókban fürdenek a gyerekek.