Szerelem csodái

 

Dalmady Győző:

SZERELEM CSODÁI

 

Óh, csodás, megfoghatatlan
A szerelem érzése!
Jó is, rossz is egyszerre:
Játékait ki értse?
Majd lever, majd fennhordoz,
Majd elhagy, majd vezérel;
Éjt borít rám, és biztat
Új csillagok fényével.

 

Attól van borongásom,
Az hozza derültségem,
Attól van dacosságom,
Az hozza engedésem,
Attól van háborgásom,
Az hozza békülésem,
Attól van lázongásom,
Az hozza megtérésem.

 

Mikor feledni vágyok,
Jól esik, hogy emlékszem,
Alig esem kétségbe,
Édes megint remélnem;
Mikor fáj az ébrenlét,
Örülök, hogy eszmélek,
Mikor halni szeretnék,
Boldog vagyok, hogy élek.