Az
élet egyszerre öröm és fájdalom. S amíg lélek van a testben, mindkettőt
átéljük. A derűt és a bánatot. A találkozást és az elhagyatottságot.
Azt, hogy "vele" - és azt, hogy "nélküle". Csak a holt nem érzi
mindezeket, mert nem létező. Közönyös. Nincs. Csak az fáj, ami él.
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése