Kormányos Sándor: Érezlek...
Az idő foszlott függönyén túl
lebbennek még régi álmok,
s Te minden emléknél üdébben
ragyogsz, hogyha rád találok.
Az évek mélyre hantoltak el
bennem, s nyarak színei
idéznek, mint titkot amit
nem tudtam megfejteni.
Hát így maradtál mindörökre
álmom asszony-illata,
érezlek, hisz felém fúj
a múltból minden éjszaka...
Az idő foszlott függönyén túl
lebbennek még régi álmok,
s Te minden emléknél üdébben
ragyogsz, hogyha rád találok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése