Maróti István
Megérintett a szerelem
Itt járt kertek alatt, hozzám belopódzott,
Pillanatra megállt, rám nézett, mosolygott.
Megfogta szívemet, átjárta a lényem,
Legszebb varázslat, mit valaha megéltem.
Huncutul kacsintott, mint egy kacér kedves,
Egy kis flört, meleg szó, de mindig illedelmes.
Simogatta bőröm, mint a déli szellő,
Meglepett az érzés, nem tudtam hogy eljő.
Picit elszédített és magához láncolt,
Szerettem az ízét, élveztem a mámort.
Felemelt a földről, súlytalan lebegtem,
-Szerelem, káprázat?Suttogva rebegtem.
Ahogy jött, elillant mint hajnali harmat,
Nem beszèlt, de intett, csak eddig maradhat.
Érzést, vágyat, reményt, amit nekem adott,
Egyszer rám mosolygott a szerelem, s itt hagyott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése