Boda János: Érzékek
A kezem lassan a bőrödhöz ér,
és felizzó testeden életre kél.
Érzékei lágyan elenyésznek,
mint lenyugvó szemeden érző remegések.
Átölel hangodnak lüktető sóhaja,
ajkad csókomnak végső oldata.
Elomló hajadba arcomat temetem,
illata elkísér és körüllengi életem.
A lepedő testednek puha vászon,
szétfolyt tintaként terül szét az ágyon.
Magába zár és körülölel,
a holdfény arcodra álmot lehel.
Vékony bőröd, mint hófehér selyem,
minden érintéssel gyógyítja sebem.
Benned az álmaim eggyé válnak,
és visszanézve újra rám találnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése