Az a pillanat, nem volt tervezett, mégis sorsfordító lett. A tekintete, a mosolya, az érintése, és hirtelen minden megváltozott. Megmagyarázhatatlan az érzés ami átjárt, ez az a pillanat volt, amit nem csak a szemem látott, hanem szívem is érzett.
A találkozás olyan volt, mint egy ajándék kibontása. Először csak a felszínt láttam, a mosolya ívét, a hangja melegségét, a pillantása fényét, az érintése csodáját.
Aztán lassan, rétegről rétegre ismertem meg és nemcsak a szavait, hanem a csendjeit is.
Vágyakon, álmokon, sebeken keresztül megérintettük egymás múltját, és közben valami láthatatlan szál kezdett el szövődni köztünk.
A felfedezések útján, az érintése melegsége, a közelsége biztonsága, az összefonódó pillanataink csendje, nemcsak a testem érintette meg, hanem a lelkem legmélyét is.
És akkor éreztem igazán, őt nem csak megláttam abban a pillanatban, hanem valóban megszerettem.
Nem azért az első pillanatért, hanem a pillanatokért.
Eda L.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése