Lelkembe zárva
A szerelem, mint az alkony
hirtelen, csendesen érkezett,
elrabolva szívemet.
Édes szavakat sugdosott,
lágyan átölelve ringatott,
hangjával, mint hárfa húrja
csábított, újra meg újra.
Mosolyára kisüt a nap,
szeme őrzi a sugarakat,
gyújtja az izzó szerelmet,
szeress, égeti a testemet.
Érintésedtől gyúlt a szikra.
Ereimben vérem megvadulva
dübörögve, robogva vágtat,
csitítsd testemben a vágyat!
Ölelj szorosan magadhoz,
repíts távoli tópartjára,
vagy hófödte csúcsokhoz
szállva, szívembe zárva.
Hullámzó égő szenvedéllyel,
mikor találkoztunk a fénnyel,
csillagok hada vett körbe,
de elégtek, a vágy tüzébe.
Karod szorosan átölel,
csókod ajkamon csitul el,
Hajnal varázslatos fénye
az alkonyt, álomba idézte.
Szürke bársonyával átkarolva,
hallgattam kérlelő szavára,
így újra vitt az éjszakába.
(agnes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése