Komáromi János:Szemed mélyén

 

Komáromi János:

 

Szemed mélyén

 

szemed mélyén ott lobog a Tűz
én látom a lángokat
hogy fel tudnám szítani őket
ébreszteném a vad álmokat

hogy lobognának
hogy szikrázna a zsarát
hogy éleszteném lankadatlan
vágyad izzó parazsát

én nem félek a lángjaidtól
de Te félsz talán
ezért nem engeded hogy tovább nézzem
azt reméled nem látok át szemhéjad falán

vágyad átsejlik bőrödön
hiába minden szemérem
akárhogy is rejtenéd
én bárhol elérem

félsz a szapora szívveréstől
nem érted mit akar
hűvösnek szánt hangod remegése
már semmit nem takar

csak csendben nézlek
és látom reszket benned a Nő
szétfoszlik lassan régi éned
főnix vagy - újjászülető

elrejtőztél a világtól
nem kellettek hozzá falak
de én addig kerestelek
míg szemed mélyén megtaláltalak