Házasságban, de szabadon
Ha
nem veszed a házasságot túl komolyan, akkor lehetsz szabad ember. Ha
komolyan veszed, akkor a szabadság lehetetlenné válik. Vedd a házasságot
játéknak - az egy játék. Vedd elő a humorérzéked és használd ebben a
szerepben, amit az élet színpadán játszol, mert ez csak egy szerep -
semmi köze a természethez vagy a valósághoz. Ez csak egy fikció.
Nagyon
sok dolgot, amit humorosan kellene felfognunk, túlságosan komolyan
veszünk, és ebből a komolyságból nő ki minden problémánk. Először is:
minek megházasodni? Szeretsz valakit, együtt élsz valakivel - ez
alapvető jogod. Bárkivel élhetsz, bárkit szerethetsz. A házasságok nem a
mennyben köttetnek, itt köttetnek a földön. De ha mégis bele akarsz
menni ebbe a társadalmi játékba, és nem akarsz egyedül, függetlenül
élni, akkor tisztázd a társaddal, hogy ez a házasság csak egy játék.
Sose vedd komolyan. Mondd meg neki, hogy ugyanolyan független leszel a
házasság után, mint előtte. Beszéljétek meg, hogy nem avatkoztok egymás
életébe, úgy éltek majd együtt, mint két barát, megosztva egymással
örömeiteket és szabadságotokat - de soha nem lesztek egymás terhére. És
bármikor, ha úgy érzitek, hogy elmúlt a tavasz, vége a mézesheteknek,
nem fogjátok megjátszani magatokat, hanem akkor is őszinték lesztek
egymáshoz. Útjaitok olyan ponthoz érkeztek, ahol - bármennyire is
szomorú - el kell válnotok, mert együttlétetekből most már hiányzik a
szerelem.
A
szerelem a legnagyobb kincs az életben. Nem szabad ostoba
szertartásokká alacsonyítani. A szeretet és a szabadság mindig együtt
jár, nem választhatod el őket egymástól. Aki ismeri a szabadságot, az
tele van szeretettel. Aki ismeri a szeretetet, az mindenképpen
szabadságot akar adni. Ha annak nem tudsz szabadságot adni, akit
szeretsz, akkor kinek tudsz? Ha szabadságot adsz, akkor az azt jelenti,
hogy bízol a másikban. A szabadság a szeretet megnyilvánulása.
Akár
házas vagy tehát, akár nem, soha ne feledd: minden házasság csak
társadalmi beilleszkedés. A házasság célja nem az, hogy bezárjon és
egymáshoz láncoljon benneteket, hanem az, hogy két ember fejlődését
elősegítse. De a fejlődéshez szabadságra van szükség, és az eddigi
kultúrák mind elfelejtették, hogy szabadság nélkül a szerelem meghal.
Látod
a madarat, ahogy szárnyaival úszik a napsugárban az ég tengerén, és
elbűvöl. Úgy magával ragad a szépsége, hogy elfogod és beteszed egy
aranykalitkába. Azt hiszed, hogy ugyanaz a madár marad? Csak ha
felszínesen szemléled. Éppen a lényeg hiányzik. Eltűnt a végtelen tér,
az ég, a szabadság. Az az aranykalitka lehet, hogy számodra értékes, de a
madár számára értéktelen. A madár számára az egyetlen érték az életben a
szabadság a végtelen égen. És ugyanez érvényes az emberi lényekre is.
Osho nyomán....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése