Lehet, hogy most is éppen úgy rohansz, mintha az egész életed egy végtelen bevásárlólista lenne. A karácsonyi csillogás, a fények, a zenék ott vannak körülötted, de te mégsem vagy ott, ahol lenned kellene. Bent vagy a saját fejedben, a cikázó gondolataid zakatolásában és labirintusában.
Pedig most kellene igazán megállni és érezni a lágy fenyőillatot, a friss mézeskalács kellemes ízét, a gyertyák pislákoló fényének gyöngédségét, vagy a forralt bor melegét.
Ez a pillanat nem arról szól, hogy mit kell megvenni, elintézni, végrehajtani.
Hanem arról, hogy egyszerűen csak vagy. Mint egy apró, törékeny hópehely, ami csak lebeg, csak létezik, míg lassan földet ér.
A szeretet nem rohanás, nem is egy elvárt teljesítmény, hanem egy nagy adag csendesség a lelkedben. Egy apró mozdulat. Egy tekintet, ami átölel. Egy érintés, ami hazakísér.
Nézd csak meg azoknak az arcát, akiket szeretsz. Most van itt az ideje, hogy valóban velük légy. Ne csak fizikailag, hanem a lelkeddel is. Mert a karácsony nem csak néhány nap az évben, hanem egy állapot. És te most benne vagy, ebben a varázslatos és törékeny pillanatban.
...szeretettel...
Rási András
(test- és lélekgyógyász)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése