"Néha az embernek semmi másra nincs szüksége csupán időre.Amikor nem kell mennie sehová, és senki sem vár el tőle semmit. Szükség van a magunkkal töltött órákra jobban mint bármikor. Ülni és nézni egy meleg szoba ablakából amint a decemberi alkonyat ráborul a tájra.Ilyenkor békét lehel magából a világ.Az ágak hegyén szellő csimpaszkodik, fenn az égen hófehér pamacsok vörösre színeződnek a leköszönő nap fényében. Ilyenkor olyan csend telepedik a tájra, hogy bele lehetne harapni, ízlelni, kóstolni az élet örömét, a létezés csodáját.
Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése