Minél közelebb vagyunk érzelmileg, annál nehezebb a külön töltött idő. A szív kötődése olyan, mint egy láthatatlan szál, amelyet a távolság csak még feszesebbre húz. Ez a szál nem törik meg, de a hiányérzet minden pillanatban ott lüktet, emlékeztetve arra, mennyire fontos a másik jelenléte az életünkben.
Amikor igazán szeretünk, a pillanatok nélküle örökké valónak válhatnak. Egy mondat, egy érintés, egy közös nevetés hiánya képes napokig rezonálni bennünk. De pont ez mutatja meg, mennyire értékes az a kötelék, amely összekapcsol minket. Mert ha nem éreznénk a hiányt, talán a jelenlétet sem becsülnénk meg igazán.
A távolság tanít is. Arra, hogy miként tudjuk őrizni a kapcsolatot akkor is, ha a kilométerek vagy az idő akadályt állítanak közénk. Egy telefonhívás, egy üzenet, egy gondolatban küldött szeretet – mind-mind képes áthidalni a távolságot. Mert az érzelmi közelség nemcsak a fizikai jelenléttől függ, hanem attól is, hogy a lelkünk hogyan tartja életben a másik szeretetét.
A hiány nem gyengíti a kapcsolatot, hanem erősíti. A szeretet mindig utat talál, és a viszontlátás öröme minden fájó percet felülír.
„A távolság a szeretet próbája – és a legszebb bizonyítéka annak, hogy a kötelék szorosabb, mint gondolnánk.”
(Ági Homonnai)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése