"...mert vele akartál lenni még éveken át..."
Tavasszal
nem csak a természet születik újjá, hanem bennünk is felszabadul
valami, ami egy újabb lendületet ad ahhoz, hogy megvalósítsuk az előre
eltervezett dolgainkat. A virágok illata, a lágy szellő, a fákon
megjelenő levelek simogatják a lelkünket és élettel töltenek meg, mi
megmutatja az apró értékeket. Amikor sétálsz az erdőben, elvarázsol a
környezet és magával ragad a gondolat, hogy milyen jó lenne ezt az
élményt megosztani Vele.
Volt,
amikor az Ő kezét fogtad és vele sétáltál végig a homokos parton,
miközben a homlokodra egy puszit nyomott. Volt, amikor az ágyon feküdve
csikizni kezdett és Te majd bepisiltél a nevetéstől miközben arra
kérted, hogy hagyja már abba végre. Volt, amikor együtt sütögettetek, s
volt amikor egy pohár bor mellett egymásról beszélgettetek. Őszintén,
mélyen és olyan titkokat osztottatok meg egymással, ami még önmagatok
előtt is féltve őriztetek. Volt, hogy megbántottad vagy megbántott
Téged, s volt amikor egy-egy mondat miatt vitába keveredtetek. Voltak
szerelmes ölelkezések, forró csókok, heves pillanatok, s olyan éjszakák,
ahol egymás karjaiban aludhattatok. Volt, hogy éjjel felkeltél és az
édes arcát figyelted, miközben Ő álom országban pihent. Szerencsésnek
érezted magad, hogy ennek a csodának a részese lehetsz és akkor még nem
gondoltad, hogy egy napon már nem fog feküdni melletted. Pedig eljött az
is, amikor a másik oldaladra fordulva az üres párnákat pillantottad meg
és nem volt kihez odabújjál, kinek a reggeli csókot adnád. Azelőtt nem
tudtad, hogy mit jelent az, hogy utolsó...
...de most már a veszekedéseket is visszasírod, csak hogy újra a közelében lehess...
...mert vele akartál lenni még éveken át...
...de most már a veszekedéseket is visszasírod, csak hogy újra a közelében lehess...
...mert vele akartál lenni még éveken át...
(Boros Bea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése