A kedvesnek...

Kedvesem, én szerelmesem,
csillag vagy nékem
a hold ezüstös fényében,
ragyogva kerengsz
a fekete éjben...
Fénysugár vagy a szívemben
s a lelkemben,
melynek horizontjában,
a lemenő nap sugarában
pihen a szerelem.
A válladra borulva őrzöm
a szemed, s fogom a kezed
az alkonyi ég alatt...
A szíved dobbanását hallgatva,
harmatos, mézédes csókot adva,
átölelve, álomba ringatva
őrizzenek meg a csillagok
örökre nekem
a szerelem lángjával a szívünkben
a csendes éj alatt...

(Artai Zsuzsanna)