Az
elképzelésed szerint a szerelemben a szerelmesek feloldódnak egymásban.
Igen, vannak pillanatok, amikor feloldódsz - de épp ez a szépsége az
életnek és minden létező dolognak: hogy amikor a szerelmesek egymásba
olvadnak, ugyanezekben a pillanatokban nagyon tudatossá, nagyon éberré
is válnak. Ez a feloldódás nem a részeg ember feloldódása, ez nem egy
öntudatlan feloldódás. Ez nagy tudatossággal, éber tudattal jár együtt.
Egyrészről felolvadnak - másrészről pedig első ízben bepillantást
kapnak egyedüllétük végtelen szépségébe. Mindig a másik határozza meg
őket, az egyedüllétüket, és ők határozzák meg a másikat. És ezért
hálásak egymásnak. A másiknak köszönhetik, hogy megláthatták saját
magukat, eredeti arcukat; a másikból egy tükör lett, mely őket tükrözi
vissza. Két szerelmes mindig tükör egymás számára. A szerelem eredeti
arcod tudatára ébreszt.
(Osho)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése