Amikor az ember úgy lesi-várja valakinek a jöttét, (...) és amikor a
távollétében az ember nem tud másra gondolni, egyedül csak őrá, amikor
semmi és senki nem fontos, csak ő, egyedül csak ő, és amikor az ember
úgy
érzi, most adni szeretne, mindent-mindent nekiadni, ráhalmozni - akkor szerelmes. (Benedek István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése