Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
2012. január 25., szerda
Van valaki...
Egy csodálatos szívvel, kivételes, tiszta lélekkel élő lény.
Egy napon találkozik egy másik, hasonló lénnyel. Aki mesélni kezd neki. Mesél az életről, az érzelmekről, a szeretetről. Mesél egy olyan világról, amit sokan nem ismernek. Pedig itt van körülöttünk. Csak a legtöbb ember nem húzza félre a hétköznapok szürke függönyét, hogy megláthassa. Vagy egyszerűen fél tőle, nem mer benne élni, mert tart a csalódástól. Attól, hogy nem igaz. Pedig ez a világ létezik. És erről mesél, mesél, mesél neki. De legfőképpen szereti őt. Tisztán, önzetlenül, végtelenül. És ahogy mesél, és szeret, a másik észrevétlenül angyallá változik. És ekkor már ő is látja, hogy a mese, amit hallott, valóság. És rábízza magát a mesélőre, kipróbálja szárnyait, és egy olyan világba jut el, amelyre vágyott. Létezik ilyen Angyalka.
(Csitáry-Hock Tamás)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése