Hányszor lehet az ember életében szerelmes?
„Meglévő szenvedélyeknek tárgy kerestetik…” - írta Füst Milán. Nem lehet, hogy mindenki valahogy így van vele? Mert szenvedélyeink vannak, de nincs hozzá tárgyunk. Egyre többen élünk egyedül. Ki ezért, ki azért, az igazit persze mindenki keresi, de úgy tűnik, vagy kevés igazi van, vagy túl magasra tesszük a mércét.
Milyen
szép volt Tatjana és Anyegin szerelme. Romeó és Júlia sem tud kimenni a
divatból. Keressük őket, de nem lehet már úgy élni, mint ők tették
hajdanán. Lehet, hogy befellegzett a nagy szenvedélyeknek? Az egy éve
vásárolt műszaki cikk tönkremegy a garancia lejártát követő héten. A
gyereknek fogalma sincs róla, mi az a ruhazsebkendő, és nem hordunk
tavalyi télikabátot. A szerelmeink is ilyenek: a tavalyi szerelem sem
divat. Ritkán látni boldog, középkorú párokat. Az ugyanis a válás
időszaka lett.
Persze, keressük a szerelmet, de nem biztos, hogy tudjuk, mi az. A témával foglalkozó szakemberek azt mondják, egy ember életében két-három esetben jelenik meg a szerelem nevű érzés. A többi nem az. Illúzió, megalkuvások sora, pánik előidézte kényszerkapcsolat. Azt a két-három szerelmet sem becsüljük meg, mert rosszul érint minket a szeretetté szelídülése, kissé egyhangúvá válása. Hogy meg kéne harcolni érte, hogy fenntartható maradjon az a gyönyörű érzés, amitől elgyengültünk és remegni kezdett a térdünk.
Azt hisszük, jön majd másik. Mert eddig mindig jött. Mert az ismerőseinknek is mindig jött. Csak menni kell érte. Szórakozni, társkeresni, kiállításra, partikra járni és majd szembejön. Kérdés, felismerjük-e, hogy ő az Igazi vagy csak az igazik sorát fogja növelni. Kérdés, mit kezdünk a szürkülő hétköznapokkal, a felemelt hanggal, az egyre több külön programmal.
Lehet, hogy meg kéne állni egy kicsit. Nem kidobni a régit, hogy jöhessen az új. Kompromisszumot kötni, észrevenni a másik igyekezetét, tenni, hogy megmaradjon az érzés. És mikor kezdjük elveszíteni a hitünket, megkérdezni azokat, akiknek sikerült.
Persze, keressük a szerelmet, de nem biztos, hogy tudjuk, mi az. A témával foglalkozó szakemberek azt mondják, egy ember életében két-három esetben jelenik meg a szerelem nevű érzés. A többi nem az. Illúzió, megalkuvások sora, pánik előidézte kényszerkapcsolat. Azt a két-három szerelmet sem becsüljük meg, mert rosszul érint minket a szeretetté szelídülése, kissé egyhangúvá válása. Hogy meg kéne harcolni érte, hogy fenntartható maradjon az a gyönyörű érzés, amitől elgyengültünk és remegni kezdett a térdünk.
Azt hisszük, jön majd másik. Mert eddig mindig jött. Mert az ismerőseinknek is mindig jött. Csak menni kell érte. Szórakozni, társkeresni, kiállításra, partikra járni és majd szembejön. Kérdés, felismerjük-e, hogy ő az Igazi vagy csak az igazik sorát fogja növelni. Kérdés, mit kezdünk a szürkülő hétköznapokkal, a felemelt hanggal, az egyre több külön programmal.
Lehet, hogy meg kéne állni egy kicsit. Nem kidobni a régit, hogy jöhessen az új. Kompromisszumot kötni, észrevenni a másik igyekezetét, tenni, hogy megmaradjon az érzés. És mikor kezdjük elveszíteni a hitünket, megkérdezni azokat, akiknek sikerült.
(Forrás:Szimpatika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése