A szív nem felejti el, ha egyszer igazán szeretett és igazán szerették, és amíg dobog, egyfolytában reménykedik, hogy az egyetlen test, ami oltani tudja a másik teste iránt érzett szomjat, az egyetlen lélek, amely fel tudja oldani a másik lelkében a félelmet, valahol egész biztosan rá vár.
(Fülöp Beáta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése