Neked írtam ezt a verset, aki csendet keres, és hiszi, hogy a szépség és a béke nemcsak az álmokban rejlik.
Álomösvény
Írta: Kriszta Sz
Álmomban csendben ring a végtelen tenger,
vágyak hullámain úszom a messzeségben,
szívem partján az idő melegen megállt,
a képzelet útján puhán lépdelek tovább.
Csillagpor szitál gondolataim felett,
a Hold szeme békét hozva rám nevet,
lépteim nyomán kivirágzik az álmom,
új világokat tár elém minden sóhajtásom.
Az álom most egy gyönyörű rétre terel,
hol harmat csillan a fűszálak rejtekében,
táncolva jár a fény a virágok szirmain,
szememben szivárvánnyá érnek élénk színeik.
A pázsit oly puha, akár a selyemtakaró,
suhanok a mezőn, mint lebbenő pillangó,
nektárt szürcsölő méhek zsongása szól,
A nyugalom dallamként felcsendül a hangokból.
Tó partján megállok, hol éji fény ragyog,
fodrok közt tükröződnek a szelíd csillagok,
szél susog meséket a nádasok ölében,
vízcsepp rezzen a mély meder csöndjében.
Majd erdőbe lépek, hol fények játszanak,
mohaágyon pihenek, s figyelem az ágakat,
a lombok között áttetsző fátyol lebeg,
s tündérek szárnya vezeti a szelet.
Ott áll az ősi fa, évszázadok szava,
évgyűrűkben lüktet a létezés hangja,
levelei őrzik a múlt rezdüléseit,
s óvják a rég letűnt világok emlékeit.
Végül megállok egy magas hegy ormánál,
felhőket simít kezem a kék ég oltárán,
a világ alattam álmodva lélegzik,
s visszhangként szól a végtelenbe vetett hit.
Álmom elolvad, mint hajnali pára,
felébredek arcom nyugodt mosolyára,
szememben még ott él a rét, a tó, a fény,
s szívemben örökre létezik az álomösvény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése