2024. november 28., csütörtök

Körmendi László:Elképzeltem



 

 
 
 
 
 
 
 
 

Körmendi László:Elképzeltem
 
Elképzeltem, az égig érő csendben,
hogy mennyi minden lenne együtt jó.
Ujjongani, hogy: "Hulljon még a hó!"
és belenevetni az életbe ketten…
Mindezt persze, én csak elképzeltem.
 
Elképzeltem, ahogy felrobban az ég
és madárdal hullik hajadban újra szét
a sok apró, színes virágszirommal…
Persze, elképzeltem csak,
s most nem tudom, hogy hol van…
 
Elképzeltem, ahogy a meleg este jő
és hozzám bújsz majd szépen, ha itt a jó idő,
hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem…
Igaz, mindezt én csak elképzeltem…
 
És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tó
zöldes-kékje szemedben újra látható…
Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.
Látod, ugye Kedves? Elképzellek még…
 

Körmendi László : Simogass! Nevess!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Körmendi László : Simogass! Nevess!
 
Úgy hulltam öledbe,
mint a falevelek.
Száraz, fakó voltam,
mire megleltelek.
 
Széttéptek az őszök,
rám fagytak a telek.
Képzeletem elhalt,
mégis képzeltelek.
 
Bebújtam öledbe,
mint egy síró gyerek.
Bömböltem, vad voltam,
mire megleltelek.
 
Csókolj széppé engem!
Nem tudom, hogy lehet…
Simogass még! Nevess!
S csillogok majd neked.
 

Két személyiség találkozása...

 

"Két személyiség találkozása olyan, mint két kémiai anyag érintkezése: ha reakció lép fel, mindkettő átalakul."
 
(C. G. Jung)

Soha ne gondold, hogy nincs befolyásod...

 

"Valaki a kedvenc csészéből iszik kávét, amit te adtál neki.
Valaki hallott egy dalt a rádióban, ami rád emlékezteti.
Valaki elolvasta az általad ajánlott könyvet, és fejjel előre belevetette magát. Valaki elmosolyodott egy fárasztó munkanap után, mert eszébe jutott a vicc, amit ma meséltél nekik.
Valaki egy kicsit jobban szereti magát, mert bókot adtál neki. Soha ne gondold, hogy nincs befolyásod. Nyomodat, amelyet minden jó cselekedettel magad mögött hagysz, nem lehet eltüntetni......."
 

Volt valakim

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Volt valakim
 
Volt valakim…
aki megmutatta nekem mi az élet,
milyen az amikor az ember
a csúnyában is meglátja a szépet.
Amikor álmodik ébren is egy képet,
és nem érdekli mások mit néznek.
Volt valakim… aki nekem mindent ide adott,
pedig két kezem tőle soha semmit nem kapott.
Mégis enyém volt a világ minden kincse,
és sokkal szebb volt, mint ahogyan ő azt hitte.
 
Léria dipán

A megfelelő ember érkezése...

 

"Minden megváltozik, amikor a megfelelő ember érkezik az életedbe"
 
Van az az érzés, amikor valaki belép az életedbe, és hirtelen minden tisztábbá válik?
Nem azért, mert ő tökéletes, és nem azért, mert az életed addig rossz lett volna – hanem azért, mert valami mélyebb szinten érzed, hogy vele minden más. Ő az, aki mellett önmagad lehetsz, aki mellett nem kell színlelni, és aki nemcsak elfogadja, hanem szeretettel öleli át a sebezhetőségedet is.
 
A megfelelő ember érkezése nem mindig egy tündérmese. Néha épp akkor jön, amikor nem is számítasz rá, amikor épp a saját káoszoddal küzdesz. Lehet, hogy nem érkezik rózsákkal és könnyed boldogsággal, hanem tükröt tart eléd, megmutatva azokat a részeidet, amikkel még dolgoznod kell. De ez a tükör nem ítélkezik, hanem segít gyógyulni, fejlődni, és egy új szintre emelni önmagadban is.
 
A megfelelő emberrel a nehézségek is másképp érződnek. Nem azért, mert soha nincs konfliktus, hanem mert minden vita, minden félreértés egy lehetőség arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. Ez az ember nem fél a mélységektől – veled együtt akar ott lenni a nehéz pillanatokban is, hogy közösen találjátok meg a kiutat.
 
És akkor jön az a felismerés: nem kell tovább keresni. Nem kell többé futni valami után, mert amit kerestél, most itt van. Nem azért, mert ő „kiegészít téged” – hanem mert az ő jelenlétében te magad is jobban ragyogsz. Nem azért, mert ő „megjavít” téged – hanem mert mellette bátrabban nézel szembe a saját félelmeiddel.
 
Amikor a megfelelő ember érkezik, a világ nem változik meg körülötted, de te másképp látod. És ez az a változás, amit semmi más nem pótolhat. 
 
- Ági

Ez egy mély érzés: szeretni úgy, hogy semmit sem várunk cserébe...

 

Kedves Igazság Kereső!

Ma egy olyan témáról szeretnék beszélni, amely gyakran inspirál engem – a feltétel nélküli szeretetről. 

 

Azt mondják, hogy amikor valakit feltétel nélkül szeretünk, kapcsolódunk egy nagyobb szeretethez, önmagunk isteni lényegéhez. Ez egy mély érzés: szeretni úgy, hogy semmit sem várunk cserébe. Mégis, mindannyian tudjuk, milyen nehéz ez, igaz?

Amikor adunk és nem várunk érte semmit, érezzük, hogy a szívünk megnyílik. De az igazi kihívás akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy sokszor mégis vágyunk valamire cserébe – legyen az egy mosoly, egy elismerés, vagy egy kis hála. Ez természetes, hiszen emberek vagyunk. Azonban a feltétel nélküli szeretet arról szól, hogy megtanuljuk szeretni és adni pusztán a kapcsolódás öröméért. 

Íme mód arra, hogyan fejlesztheted a feltétel nélküli szeretetet:

1. Oszd meg a szereteted

Amikor adsz, tedd fel magadnak a kérdést: „Mit adhatok úgy, hogy ne várjak érte semmit cserébe?” Ha így teszel, közelebb kerülsz a Teremtőhöz és érezheted az Ő fényét. Ez egy mély folyamat, amely erősebbé teszi a kapcsolatunkat a szeretet forrásával. 

2. Engedd el a ragaszkodásaidat 

Amikor ragaszkodunk dolgokhoz – akár anyagi javakhoz, akár elvárásokhoz –, eltávolodunk a tiszta szeretettől. Minél inkább elengedjük azt az elképzelést, hogy „hogyan kellene lenniük a dolgoknak,” annál szabadabban tudunk szeretni feltétel nélkül és hagyjuk, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell. 

3. Dolgozz az egóddal 

Az egónk azt súgja, hogy elvárhatunk valamit cserébe a szeretetünkért. De amikor igazán szembenézünk önmagunkkal, felismerjük, hogy valójában nincs szükségünk semmire ahhoz, hogy adhassunk. Elég jelen lenni, szeretni, és adni, anélkül hogy bármit viszonzásul kérnénk. 

4. Gondoskodj magadról

Ahhoz, hogy másokat szeretni tudjunk, először magunkkal kell rendben lennünk. Nem önzőség időt szánni magadra, hogy feltöltődj. Épp ellenkezőleg, amikor jól vagyunk önmagunkkal, még többet tudunk adni a körülöttünk lévőknek.  Ezért ne felejts el pihenni, törődni magaddal, és figyelni a saját szükségleteidre. 

5. Szeresd magad a hibáiddal együtt 

Senki sem tökéletes és ez így van rendjén. Mások feltétel nélküli szeretetéhez hozzátartozik, hogy megtanuljuk elfogadni és szeretni önmagunkat is, minden hibánkkal együtt. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és ajándékozd meg magad azzal a törődéssel, amit másoknak is adsz. 


Mindenki átmegy ezen a folyamaton, amikor megtanulja, mit jelent a feltétel nélküli szeretet. Ez egy utazás, tele felfedezésekkel és személyes fejlődés pillanataival. 💖


Ne siettessük magunkat – a szeretetet, akárcsak az életet, lépésről lépésre tanuljuk meg.


Sok szeretettel,

Bartus Gyula

Szerelmem!

 

Szerelmem!
 
Miattad, a nyíló virágokkal teli kertben a tavasz illata után sóvárgok.
Elfeledtem az arcodat,
Nem emlékszem a kezeidre;
Milyen volt az ajkad íze az enyémen?
 
Miattad, szeretem a parkokban szunnyadó fehér szobrokat,
A hang és látás nélküli fehér szobrokat.
 
Elfelejtettem a hangodat, a kacagó hangodat;
Elfeledtem szemeidet.
 
Mint virág az illatához, úgy kötődöm halovány emlékedhez.
Sajgó sebem fájdalmával élek;
Aki hozzám ér, helyrehozhatatlan kárt okoz.
 
Cirógatásod kúszónövény gyanánt fonja körbe melankóliám falait,
Elfeledtem, milyen szerelmed, mégis, mintha minden ablakban téged látnálak.
 
Miattad, a nyár telt illatai is fájnak;
Miattad, újra csak a vágyak teljesülését megelőző jeleket, a hullócsillagokat és más, égből hulló tárgyakat kutatom.”
 
~ Pablo Neruda
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)
 

Ez az érzés örökké tart...


Tényleg a világ legboldogabb nőjének érzem magam. És nem, ez most nem az a felszínes, múló boldogság, ami pár napig tart. Ez valami mélyebb, valami igazi. Ez most más.
 
A sérüléseim miatt sokáig azt hittem, ez sosem jön el. Természetesen rettegtem az elején. Féltem, hogy csak ismétlem a múltat, hogy újra át leszek verve, újra fájni fog. A szívem tele volt félelemmel és rettegéssel. Az összes korábbi sebem ott lüktetett bennem, amikor találkoztunk. Egy részem menekült volna, egy másik viszont már az első pillanatban érezte, hogy valami más van itt.
 
Aztán észrevettem, hogy te sem vagy sértetlen. Láttam a szemedben a saját félelmeimet. Láttam, hogy te is küzdesz, hogy a múltad árnyai még mindig veled vannak. Akkor jöttem rá, hogy igazából csak két sérült lélek vagyunk, akik valahogy egymásra találtak. Nem tökéletesek, nem hibátlanok, de készek arra, hogy együtt gyógyuljanak.
 
És ebben a folyamatban valami csodálatos történt. Egyszer csak beléd szerettem. Nem zajosan, nem hirtelen, hanem csendben, halkan, titokban. Nem kellett, hogy bárki lássa vagy értse, elég volt, hogy én tudtam: veled lenni jó. Veled lenni olyan érzés, mintha hazataláltam volna.
 
Nem akartam elmenekülni. Nem akartam újabb falakat építeni magam köré. Csak melletted akartam maradni. Boldogan. Nem kértem sokat, talán csak annyit, hogy egy apró részévé válhassak a világodnak. Hogy megoszthassuk egymással azt, amink van – sebeket, álmokat, gyógyulást.
 
Az az október örökre emlékezetes marad. Nem azért, mert tökéletes lett volna minden pillanat, hanem azért, mert elindított bennünket egy úton. Egy olyan úton, ahol nemcsak túlélünk, hanem együtt fejlődünk. Ahol a múlt árnyai helyett a jelen ragyogása válik a közös valóságunkká.
 
Ez a történet most kezdődik igazán. És nem ér véget. Mert amit érzünk, túlmutat minden határon, minden időn, minden fizikai korláton. Ez az érzés örökké tart – túl az életen, túl mindenen. - Ági

2024. november 24., vasárnap

Végig ott vannak egymásban.


A szerelmesek nem egy adott pillanatban ismerkednek meg egymással. Végig ott vannak egymásban.

 

(Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí)

Nem azok értik meg a legjobban egymást...


Nem azok értik meg a legjobban egymást, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, hanem azok, akik ugyanúgy éreznek.

 

(Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí)


A legmélyebb kapcsolatok...

 
„A legmélyebb kapcsolatok akkor születnek, amikor két lélek, egymásra figyelve, csendben, minden szó nélkül értik meg egymást.”
 
(Lupás Adrienn)

A boldogság békéje van a szívünkben...

 
"Mikor már túl vagyok a dolgaimon, odavonom a karosszékemet a tűz elé.(...) Kívül, a havas faluban csönd van és csönd van idebent is. A téli estnek álommal áthatott csöndessége ez. (...) most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben.
Mi a boldogság?
Mikor a vágyak pihennek. "
 
(Gárdonyi Géza)

A csendes támogatásod a legnagyobb ajándék...

 

Ernest Hemingway egyszer azt mondta: A legsötétebb pillanatainkban nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségünk. Amit igazán keresünk, az az emberi kapcsolódás – egy csendes jelenlét, egy gyengéd érintés. Ezek az apró gesztusok tartanak meg, amikor az élet terhe elviselhetetlennek tűnik.
 
Kérlek, ne próbálj meg megjavítani. Ne akard átvenni a fájdalmamat, és ne űzd el a sötétségemet. Csak legyél mellettem, miközben megküzdök a saját viharaimmal. Légy az a biztos pont, amelyhez nyúlhatok, miközben igyekszem rátalálni az utamra.
 
A fájdalmam az én terhem, a harcaim az én küzdelmeim. De a jelenléted arra emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül ebben a végtelennek és olykor félelmetesnek tűnő világban. Csendes, de annál erősebb üzenet ez: hogy szerethető vagyok, még akkor is, ha összetörtnek érzem magam.
 
Amikor eltévedek a sötétségben, itt leszel velem? Nem mint megmentő, hanem mint társ. Fogd a kezem, maradj velem, míg felkel a hajnal, és emlékeztess arra, hogy elég erős vagyok.
 
A csendes támogatásod a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ez a szeretet segít, hogy újra rátaláljak önmagamra, még akkor is, ha pillanatokra elfelejteném, ki vagyok.

Nem kérek

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nem kérek
 
Nem kérek mást,
csak egy szelet
Holdat, ami felfénylik
a szemedből,
és a szívembe olvad,
s hadd legyek benne
ringató éneked,
deres ágon, zengő
ígéreted.
Nem kérek mást,
csak a hó-pihék
lágy táncát,
hogy
betakarják, fázós életed
rebbenő alkonyát,
s ölelésem, éji tűz-meleggel,
hadd vigyázzon rád.
Nem kérek mást,
csak utadon vezess tovább,
hogy érezzelek mindenben,
mint a csendem a csendedben,
egy életen át.
 
(Anett Baki)

Akkor szerettelek meg igazán...


Akkor szerettelek meg, amikor már nem vártam többé ilyen érzéseket. Túl voltam mindenen. A csalódásokon, az üres reményeken, azokon a napokon, amikor görcsösen próbáltam valamit, valakit találni. Elfáradtam. Megtanultam elengedni a vágyat, hogy mindenáron szeretni és szeretve lenni akarjak. Nem kerestem többé. Úgy gondoltam, hogy ha ennek meg kell történnie, majd megtörténik, de már nem hittem benne igazán.
És akkor... ott voltál. Csendben, szinte észrevétlenül léptél be az életembe. Nem volt nagy pillanat, nem zengett harangszó, nem borult virágba az ég. Egyszerűen csak ott voltál, és a jelenléted... valahogy minden más volt. Nem keresett szerelem volt ez, nem a magányba kapaszkodás, nem a régi sebek nyomán felépített álmok. Te nem azért jöttél, hogy betölts valami űrt bennem.
Ahogy teltek a napok, nyíltam meg feléd. Talán először észre sem vettem, mennyire fontos lettél nekem. De aztán egy reggel, mikor rád gondoltam, valami megváltozott bennem. Felismertem, hogy szerelmes vagyok. De ez a szerelem más volt. Tiszta, nyugodt, természetes. Nem vártam cserébe semmit. Nem vártam azt sem hogy Te is szeress.
Ez az érzés nem sietett sehová, nem akart mindent azonnal, csak létezett, bennem, körülöttünk.
Akkor szerettelek meg igazán, amikor már nem vártam semmit, nem reméltem és nem követeltem az élettől. Csak hagytam, hogy megtörténjen. És talán épp ez volt benne a legszebb: hogy nem kerestelek, mégis megtaláltalak. 
 
- Ági

2024. november 23., szombat

Egymás tükrei!

 

Egymás tükrei, olyan kapcsolatra utal, ahol a pár tagjai nemcsak szeretik, hanem mélyen megértik egymást, és saját maguk egy-egy részét látják visszatükröződni a másikban. Ebben a kapcsolatban mindkét fél segít feltárni a másik rejtett oldalait, és ösztönzi egymást a fejlődésre, mintha egy belső tükröt tartanának egymás elé. Ez a tükörkapcsolat mélyebb önismerethez vezet, ahol a szeretet és elfogadás által mindketten önmaguk teljesebb verziójává válhatnak.💕

Hadd maradjak...

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hadd maradjak...
 
Hadd maradjak melletted én hétfőn,
vigyázok rád az utcán, a lépcsőn.
Szép füledbe suttogom majd néked,
párosan szép, hidd el ez az élet!
 
Hadd maradjak melletted én kedden,
hiszen itt laksz szerelmes szívemben.
Kedden lesz jó majd kettesben lenni,
így mi közénk nem férkőzhet senki!
 
Hadd maradjak szerdán is te veled,
hogy megvalljam forró szerelmemet.
Csókot adok, százat is e napon,
ám a többit csütörtökre hagyom!
 
Hadd maradjak csütörtökön nálad,
átölelem finoman a vállad.
Ma jönnek el a sötét fellegek.
de ne búsulj, napsugarad leszek!
 
Hadd maradjak nálad én pénteken,
oly szomorú a kedvem én nekem.
Eső esik, kinn a világ szürke.
mért is mennénk ki a vizes fűre?
 
Hadd maradjak szombaton is veled,
sétálgatunk, s én fogom a kezed.
A ligetben vén fák adnak árnyat,
míg tűz a nap, s delelőre járhat...
 
Vasárnap is hadd maradjak veled,
együtt töltjük így az egész hetet.
Azért nézek reád ilyen kérdőn,
kezdhetnénk majd mindezt újra hétfőn?
 
 
Debrecen, 2011. 01. 01.
Szuhanics Albert

Köszönöm, hogy ajándék voltál...

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Mielőtt még elhagyom a földi létet,
megölelhetlek, kék szemedbe nézve.
Köszönöm, hogy ajándék voltál,
sajnálom, hogy én nem váltam azzá,
kit szerettél volna magad mellett tudni,
s hogy nem tudtam neked többet adni.
A remény, hogy láthatlak-e még,
a szívemben mindig ott él.
Kapcsolódunk majd újra egy napon,
hogy elmondhassam: Te vagy a Hajnalcsillagom!
 
Nagy Szaffina 2023 November 3.

Csak az lesz a tiéd, akit értesz is...

 

Csupán a szeretet - ha nem párosul a másik lényének mély megértésével - nem elég. Csak az lesz a tiéd, akit értesz is. Akit nem, az elvehető, elveszthető, el is felejthető. Nem lesz lelked és életed része.

(Müller Péter)

A nevetés: Isten anyanyelve...


"A nevetés: Isten anyanyelve. Tanuld meg ezt a nyelvet, és taníts meg rá mindenkit!"
 
(Müller Péter)

Nem ismernek gonoszságot...


"A kutyák jelentik a kapcsolatunkat a mennyországhoz. Nem ismernek gonoszságot, féltékenységet vagy gyalázatot. Kutyával ülni egy lejtőn egy pompás délutánon olyan, mint visszatérni az Édenkertbe, ahol a séta nem volt unalmas - béke volt. "
 
(Milan Kundera)

A jó lelkű ember az...

  

A jó lelkű ember az, aki észreveszi a fájdalmat mások szívében, és csendben segít.

Az ő jelenléte olyan, mint a meleg fénysugár a hideg téli reggelen – erőt ad, reményt hoz, és a legnagyobb ajándéka a világ számára.”
 
(Lupás Adrienn)

Az Ősz Csendje

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az Ősz Csendje
 
Színesben pompázik a táj,
Avar borítja a Földünket már.
A padon ülve érzem én,
Nyugalmat áraszt az őszi kép.
A fák álmokat szőnek ágból,
Álomba szenderülve várnak.
A köd álomszerű fátyolt von,
Mint titkos, lágy, hófehér fonál.
Őszi színek tánca lágyan,
Narancs, zöld és barna váltva.
Az avar illata és szaga,
Mint régi mesék varázsa.
 
/Aurora Amelia Joplin/