"Mikor már túl vagyok a dolgaimon, odavonom a karosszékemet a tűz elé.(...) Kívül, a havas faluban csönd van és csönd van idebent is. A téli estnek álommal áthatott csöndessége ez. (...) most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben.
Mi a boldogság?
Mikor a vágyak pihennek. "
(Gárdonyi Géza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése