“Szerelembe esni és szerelembe emelkedni nem ugyanaz. Szerelembe esni könnyű, spontán és akarattalan. Egyetlen pillanat alatt történik meg, karunknál fogva ránt a mélyre, belezuhanunk, belecsapódunk a pogány életérzésbe, és lehet, hogy sértetlenül megússzuk, de az is lehet, hogy össze-vissza zúzzuk magunkat. Vannak, akik megbetegítenek, lehúznak, nyugtalanná, vibrálóvá tesznek, és vannak, akikkel fejlődünk, felfelé élünk, felfelé szeretünk. Tudunk-e együtt emelkedni? Képesek vagyunk-e sokáig menetelni együtt a hosszú emelkedőn felfelé? Mindez döntés kérdése. Nincs lekötve a szemünk, pontosan látjuk a másik ember hibáit és gyengeségeit. Maradéktalanul így akarjuk őt, ezért választottuk egymást, nem szakítjuk meg az utat fölfelé. Most nem zuhanunk, nem zúzzuk össze magunkat, nem törünk darabokra, nem sérülünk. Lehet szerelembe esni és szerelembe emelkedni, és nem szerethet jobban az, mint aki képes együtt emelkedni, fejlődni valakivel. Nem áll meg, nem adja fel, pedig bármikor találhat valaki mást, akivel belezuhanhatna a pogány életérzésbe, amit szerelemként értelmezhet, és akivel végül össze-vissza zúzza magát. De szerelembe emelkedni sokkal magasztosabb, több ennél: annyi, mint úton lenni, és haladni, együtt tartani valahonnan valahová. Azt jelenti társra találni.”
(Király Eszter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése