„Érdekes ez az időmúlás, mennyi minden változik a lelkemben. Egyre erősebb az az érzésem, hogy az embernek nem is igazán volna szüksége arra, ami drága pénzen megvehető. Értéktelenek lettek bennem az egykor értékesnek vélt dolgok, és féltett kincs lett az, ami valamikor még olyan természetes volt, hogy csak úgy van, amiről azt gondoltam, alanyi jogon jár nekem. A fenébe is, rohadtul nem természetes semmi... A kapcsolatokért meg kell melózni, a barátok lelke törékeny porcelán, a szeretet akkora luxus lett, hogy a legdrágább gyémánt sem ér fel vele. Semmi nem lesz örök és maradandó, ha nem ismered meg azt a fogalmat, hogy: TÖRŐDÉS. Ma egy barátság az kincs, a tehetség Isten adománya, az igaz szerelem ritka kiváltság, az ölelés meg olyan, mint egy falat kenyér"
(Tóth Vera)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése